Lehetne ez egy nyílt levél Orbán Viktornak, mikor az országunk fejlődéséről, és a saját, őrült vízióiról  nyilatkozik, de inkább…

Először is azt szeretném mondani, hogy szopjál le. Ezt azért most írom, mert ez egy baromi hosszú poszt lesz, és a végén még elfelejtem megjegyezni, vagy eltűnik a sorok között. Ugyanis az van, hogy amiért én bezártam a vállalkozásomat, az a te, és a hozzád hasonló politikusok elmúlt 20 évnyi működésének következménye. Jórészt. Már az is az volt, hogy belekezdtem, és amiben én is hoztam rossz döntéseket, de az általam hozott rossz döntések sorozata sem juttathatott volna el odáig, hogy az elmúlt 30 hónapban – én, mint másodállásban egyéni vállalkozó – egy totál veszteséges cuccot működtessek, és a 30 hónap minden egyes nyitvatartási ideje alatt azzal a mintával szembesüljek, amit te, és a hozzád hasonló sok hülye, a magyarországnak nevezett kuplerájban létrehozott.

Egy harminc hónapos vállalkozás rövid története, magyarországon.

Nahkérem, ennyi volt! Egyik statisztikából átkerültem a másikba. Örömmel, boldogan, felszabadultan jöttem el a könyvelőtől, és köptem is volna egyet, ha lett volna elég nyálam. Az van, hogy kiszáradtam az elmúlt három évben. Még úgy is, hogy az én helyzetem kicsit más, mint a hozzám hasonló, kényszervállalkozóké. Az én kényszervállalkozásom tulajdonképp azt jelentette, hogy kifizetek pár milliót arra, hogy a szüleim játszanak egy kicsit. Van ez így. Bennük élt a remény, hogy a minimál nyugdíjukat (talán eléri kettőjüknek már a 120ezret is…) ki tudják pótolni valamicskét. Ki tudták. Azt is én fizettem ki. Meg a vállalkozás indítását, veszteségeket, a tolvajokat, a hülye picsákat, a NAV-ot, nemzetünket, és gazdaságunkat, és minden egyebet. Ennyi volt, köszönöm. Azt a pár milliót azért el tudtam volna szórni másra is. Mondjuk, megmászom belőle végre a Kilimandzsárót. Más nem jut eszembe.  Szilveszterkor, enyhén ittas állapotban egy haverral azon röhögtünk, hogy ha én soha többé nem adakozom ebben az országban, akkor is pozitívan jövök ki a cuccból életem végén, amikor eljő a számadás napja, mert baszdki, az elmúlt hosszú időszakban én gyakorlatilag semmi mást nem csináltam, csak adóztam, hivatalokat tömtem pénzzel, munkahelyeket teremtettem, más vállalkozások bevételeit növeltem. Ennyi volt, köszi! Kivettem részem nemzetünk fenntartásából, most már menjetek az anyátokba! De lássuk, mi is történt…

A kezdetek

Az egész úgy 3,5 éve kezdődött azzal, hogy a szüleim üzlete árván, és elhagyottan állt. A nehéz gazdasági helyzetnek, és jó pár rossz döntésnek köszönhetően lett ez a sorsa a cuccnak. E mellé – mint akkor megtudtam – még több rossz döntés, és egy halom kifizetetlen csekk társult, mit az ember leghülyébb gyermeke is 2,5 perc alatt kritikusra értékel.  Tenni kell valamit. Ez tény. És akkor elhangzott a kérés, a kérések kérése, mit ha úgy megvizsgálsz szakérői szemmel, akkor arról is szólhatott volna, hogy szúrd szíven magad, hogy több jusson az afrikai éhezőknek. Idegeneknek lehet ez ellen észérveket felhozni, de anyai könnycseppek ellen védekezni – bármennyire is fel vagy vértezve női könnycseppek ellen – elég nehéz. Szóval, indítsuk be újra a családi vállalkozást.

És akkor az út a könyvelőtől, a tűzoltó készülékig

Multicéges környezetben dolgozol millió éve, és bár az elemzések, előrejelzések lételemed, egy vállalkozás megnyitásához rohadtul nem elég egy excel tábla, meg pár grafikon. Itt kérem jogszabályok vannak, hatóságok, és bürokratikus elemek. Kell egy könyvelő, külön bankszámla (2,5 év után egy haver közölte, hogy nem is kellett volna bankszámla…), adószám, vállalkozói engedély, vállalkozási kör bejelentése (négyszeri módosítása), üzemorvos, hatósági engedély, élelmiszerlánc-biztonsági  engedélyek, HACCP, pénztárgép, gépnapló, pecsét, számlatömb, üzlet felszerelés, berendezés, szerződő partnerek kiválasztása, ajánlatok, bérleti, és egyéb szerződések megírása, reklám, hirdetés, meg egy tűzoltó készülék. Mindezt amellett, hogy van egy rendes állásod, meg egy nem rendes, szóval töktotál öröm, és boldogság minden (Pharrell Williams – Happy). Ja, és akkor kell alkalmazott. Nem ám egy, mert kettő. Eggyel ugyebár nem dolgozhatsz, mivel nincs azaz ember, ki megállás nélkül, 7/7-ben nyomná az ipart. A munkaerő ugyanis fáradékony. Meg néha beteg. Meg van a köcsögnek magánélete, és egyéb hasűri problémája. Szóval, hirdetésfeladás, beérkezett önéletrajzokon röhögés, behívás, elbeszélgetés, kiválasztás, bejelentés (!!!), különböző papírjaik, és oktatásuk elindítása, első hasfájások meghallgatása. Ekkor már nagyjából másfél milliónál tartasz, tehát elköltötted annak a tízszeresét, amivel az elején, anyai könnyek nélkül le tudtad volna zárni a témát, de ekkor még nem vallod be magadnak a hülyeséget, optimizmust erőltetsz magadra. Percenként kétszer.

Amikor a tolvaj feljelent

Egy vállalkozás működésképességének alapja a költségek kordában tartása. Tudnod kell minden egyes pénzmozgásról. Pont. A veled dolgozó emberek jellemét ugyanennyire ismerned kell. A gyorsan haverkodó, majd másnap fizetési előleget kérőt azonnal rúgd ki, szó nélkül. Nah, ez pl. nem történt meg. Aztán néha eltűnt a pénz is. Természetesen a pénzeltűnéssel egyenesen arányossá képződött a fizetés is, mindaddig, míg elbeszélgetések, és fenyegetőzések hatására… még több pénz el nem tűnt. Az ember (kényszer) vállalkozó szellemű gyermeke ilyenkor egy dologra ér rá, mégpedig arra, hogy azon nyomban elzavarja a pácienst, gyakorlatilag fizetés nélkül, hiszen az bírta kompenzálni a lopást. Rossz döntés. Mondanád te ezt, a kényelmes karosszékből, ki rohadtul nem vágod, milyen napi 4 órákat aludni, és három munkát vinni egyszerre.

Egy fasza kis keresetlevél elutasítása. Első körben….

És akkor másfél hónap múlva megérkezett egy bírósági levél, mi arról tájékoztatott, hogy az ellenem indított peres eljárás nem valósulhat meg, ugyanis a felperes annyi hibát vétett az eljárás megindításakor, hogy annyit a hivatal már nem képes elviselni.  Meghökkentő fordulat ez annak a számára, ki bíróságot eddig csak a TV-ben látott. Folyt.köv.

Mindeközben új alkalmazott kell, tehát hirdetés, a beérkezett önéletrajzokon röhögés, kiválasztás, iskoláztatás (mert minden egyes alkalmazottnak oktatással egybekötött vizsgát köllött tenni), orvosi, meg a többi faszság.

Ha két női alkalmazottad van, akkor ott pár pillanat alatt kialakul „némi” konfliktus. A női konfliktuskezelésben én nagyon rossz vagyok. Az elmúlt 25 év alatt rettentő mennyiségű női konfliktussal szembesültem, és azért vagyok rossz bennük, mert kurvára unom őket, ugyanis bizton állíthatom, a női konfliktusoknak a 98%-a baromság. Ehhez párosul még a jómagyarságunk is, ahol nem a problémamegoldás, hanem a felelősök keresése, és a gonosz nevének kimondása a legfőbb cél. Ezt így összegezve, minden megvan ahhoz, hogy valaki szomorú legyen a vállalkozásban, mint munkaadó. Mondjuk, mint én. A többi picsa meg kurvára ideges. Ez volt a második pillanat az életemben, mikor ismét meg kellett volna tenni, hogy bezárok mindent, és eldobom a kulcsot, de még mindig nem, inkább még több adósságba hajszoltam magam.

A következő felvonás a bíróság

A felperesnek végre sikerült többedjére beadni a keresetet ellenem, mi arról szólt, hogy én jól nem fizettem ki a munkabérét, pedig ő annyira jó ember, hogy ilyet találni sem. Első meghallgatás két hónap múlva. Namondom, ennek fele sem tréfa. Céges ügyvéd, belvárosi iroda, komplett anyagokkal, bizonylatokkal, mindennel be a tárgyalóba, a sztori előad, igen, nem készült feljelentés, stb., mivel céges kapcsolaton át ment a cucc, ezért negyed áron, majd jön egy ügyvédbojtár ő intézi tovább az akármit. Egyet tudnod kell. Ha vállalkozó vagy, és feljelent az alkalmazottad, akkor azt a pert ő megnyeri. Olyan kevés pénzről beszélünk, és annyira mindennapos cuccról, hogy ezzel komoly ügyvéd nem foglalkozik (a napidíja több, mint amennyit ér az egész), így az iroda csicskája visz a cuccot, ki a tárgyalás előtt öt perccel felhív, hogy hova is kéne menni. Az egész sztoriban egyedül a bírónő volt rendes, ki percenként találkozik ilyen faszságokkal, kurvára unja ezeket, tehát gyorsan mindenkit belekényszerített egy egyezségbe, azt viszhall.

Mindeközben az üzletben

A vállalkozás működése az ország működésének lenyomata. Itten szórakozásra, kikapcsolódásra épült minden. Az országban meg már régóta csak az aktuális kormány szórakozik velünk, szóval itten bele van szarva a palacsintába. Indítasz akciókat, bulikat, eseményeket, leszel grafikus, asztalos, és gyártasz szórólapokat, hirdetéseket, játékokat, felveszed a kapcsolatot akivel csak tudod, indítasz kabaréestet, már mindent megpróbálsz, de a közönség csak nem. Kibaszott hullaszag mindenhol. Reménytelenül. Te meg csak nézed a grafikonokat, táblázatokat, elemzéseket, és az látod, hogy ebből nem lesz semmi, és kimerült az ötlettár. Közben az alkalmazottak nem alkalmazkodnak, a hangulat romlik, az egyik picsa hülyébb a másiknál, majd a legrosszabb végre beadja a felmondását. Végre. Mivel inkább ő mondjon fel, mint te rúgd ki, mert akkor megint elmehetsz a munkaügyi bíróságra, hiszen valamikor nem számoltál el neki 72 percet, pedig ő olyan pedáns, becsületes, és vendégszerető volt, hogy ilyen sosem mégegy.

Marha érdekes viszont látni ezeknek a nagyon pedáns és becsületes embereknek a szakmai (magánéleti) útját.  Ők az üldözöttek, kik ellen a világ folyamatosan… Szar a főnök, a hely, a körülmény, a fizetés, a vevők, az ellenőrzések, a meló, és egyébként meleg van, vagy hideg. Nekik több munkahelyük volt 10 év alatt, mint ahány pelenkát rajtad cseréltek csöpp korodban. Nekik nem csak a munkahelyük szar, de nincs egy normális pasi, és gyakorlatilag egy értelmes ember sem, kikkel kapcsolatot lehessen létesíteni. A világ rossz. Pont. És ezt rajtad verik le. Illetve az épp aktuális főnökükön. Meg úgy mindenkin, ki a halláskörzetben elhelyezkedik.

Ennek ellenére még mindig nem zársz be, mert reménykedsz. Nem, már nem. Sodródsz az eseményekkel. Elfogyott minden erő. Nincs több, felejtsük el. Így is 50%-al többet pörögtél, mint amennyit egy normális ember, épp ésszel el bír viselni.

Én akkor bejön a NAV

A vámosok nagy százalékáról azt kell tudni, hogy nem kell róluk tudni semmit. Ha rendesen próbálod (!!!) végezni a dolgod, akkor totál korrekt a banda. Volt, hogy röhögve, barátkozva csináltunk végig egy olyan ellenőrzést, mi akkor zajlott, mikor még ki sem volt téve a „Nyitva” tábla. Nekik az a dolguk, hogy megfogják a pofátlanul csaló vállalkozókat, ha nem vagy az, akkor mitől kell félni?

A maradéktól. A maradék ugyanis akkor bassz meg, amikor ő akar. Általában mindig. A sztori kb. úgy kezdődik, hogy szigorúan megjelennek az ellenőrök, majd a frászt hozzák az alkalmazottra, a szerencsétlen ekkor még Kennedy gyilkosságot is magára vállalná. Ezek a vámosok tudják, hogy mit keressenek. Tisztában vannak azon kisbetűs jogszabályoknak, mit tutira nem tartasz be, ugyanis ha minden egyes jogszabályt tudnál, és alkalmaznál, akkor kettő dolog történne.

  1. Az üzlet működési költségei a jelenlegi háromszorosra rúgna, és csődbe mennél végleg.
  2. Napi 24-ben csak a jogszabályokat, és annak változásit kellene bifláznod, mi életszerűtlen kívánalom minden vállalkozótól.

Szóval, ők tudják mit kell kérdezni, hova kell nyúlni, ugyanis pénzért jöttek, és ez ellen nem tehetsz semmit. És akkor kinyitja a hűtőt, és megtalál benne pár, felbontott zárjegyes üveget. És felteszi a kérdést, hogy ő ugyan a raktárban van é? Mivel a személyzet még annyira sincs tisztában a helyzettel, mint te, így rávágja félősen, hogy igen. Pedig nem ott volt. Így bekerült a jegyzőkönyvbe, hogy a raktárban nyitott szeszes italokat tárolnak. Mosolyog, aláírat, távozik. 20 000. Mutatom a jegyzőkönyvet, a kérelmet (fellebbezést) az arra kapott választ, letölthető formában. A határozatra hozott határozatot nem tudom becsatolni (pedig jó cucc!), mert szerintem azt én idegből kibasztam a kurvaanyjába, majd befizettem a 20+5 ezret….

Végzés, amiben elmondják, hogy elindították azt az eljárást, minek végén meg fognak baszni…

Határozat, miben elmondják, hogy megbasztak, de voltak olyan kedvesek, és nem zárnak be…

6a00d8341d32e053ef01a3fceed4b4970b

Kérvény, amit Zap szépen benyújtott, és ami átalakult a postázás közben fellebbezésé, szóval ő már nem kérvény.

6a00d8341d32e053ef01a3fceed4b4970b

Határozat, miben meghatározzák, hogy a kérvény nem kérvény volt, így ez legyen mondjuk 5 ezer…

Ha nem akarod elolvasni, akkor itt a kivonat: A törvényalkotók hoztak egy olyan paragrafust, mi szerint nem lehet az üzlethelyiségek raktáraiban eldugni felbontott zárjegyű piákat. Ez eddig stimt. Eldugott, alaksori pincékben, különböző helyiségekben kamu, vagy feketén beszerzett cuccokat nem lehet tárolni, minden legyen ott, ahol ezt felhasználják, hogy egy ellenőrzés során kiszúrható legyen. Nem is ezzel van a probléma, hanem azzal, hogy egyrészt kimondattak az alkalmazottal egy olyan szót, mit nem kellett volna kimondania (raktár), másrészt az addigi „132” ellenőrzés egyikén sem akadt fel, hogy a pult, és a hűtőszekrény között lévő 3 lépés távolságot kifogásolás alá vessék.

Van harmadrészt is! Egy normális világban, ahol a hatóság rájön, hogy elkövettél valami vétséget, mi nem eget rengető, nem tiportál bele két lábbal a jövedéki törvénybe, vagy egyéb paragrafusokba, akkor figyelmeztet, megkér, újból ellenőriz. Magyarországon nem. Ott büntet. Ő azért büntet meg, hogy az év végi bónusza egyre magasabb legyen. Ugyanis a magyarországi hatóságoknak nem az a célja, hogy mindenki becsületes legyen, hanem az, hogy legyen saját bevétele, mert abból fog ő megélni. Így hát az a hatóság büntet meg, aki a te pénzedből működik, és bónuszként a te büntetéseidből is profitál.  Fasza…

Természetesen ilyenkor az ember gyermeke felháborodik. Majd lép. A lépés az volt, hogy feltúrja az elérhetőségeket – és bár sosem csinálna ilyet, de a szükség sajnos néha törvényt bont – , megtalál egy volt barátnőt, ki épp ott dolgozik a hivatalnál, csak épp más részlegen. Amikor előadtam az előadandót, mellékelve a jegyzőkönyvet, minden mást, akkor volt hüledezés, meg „nemmondod…”, és egyéb gondolat, mi a vizsgálatot lefolytató elmeállapotára irányult, de ez még nem oldotta meg a problémát, viszont jött pár tanács a továbbiakkal kapcsolatban.

Fellebbezés, és kérelem. Vajon mi a különbség?

Ha meg akarod támadni az ellened felhozott végzést, tehát fellebbezel, akkor az 5 000 Ft-ba kerül. Ha elveszted, már 25 000-nél tartasz. Ha kérelmet nyújtasz be további felülvizsgálatra, az ingyenes. Így hát benyújtottam egy kérelmet arra, hogy ugyan menjenek már a kurva anyjukba (lásd: csatolt dokumentumok), mit ők fellebbezésnek nyilvánítottak (tehát tök mindegy, hogy mit írsz rá, akkor is fizetsz), majd kiküldtek egy 5 rongyos számlát erről.

Egy havernak mondtam el ezt a sztorit egyszer részegen, mire kiröhögött. Ő már a világ kezdete óta vállalkozó, és csak annyit mondott, hogy „Bármit csinálsz, megbasznak! Tök mindegy hova fordulsz, mit teszel, mennyi energiát feccölsz bele, a vége az lesz, hogy ha akarnak, akkor megbasznak!”

Így is lett. Csípőből dobták a kérelemnek átírt fellebbezést, és megbasztak. Zsebből sikerült is 25 rongyot kifizetnem a gyökereknek, de remélem, hogy nyugtatókra, vagy üzemorvosra költötték.

Matolcsi, és az ő pénztárgépei.

Összegezzük az eddigieket:

  • A működési költségek durván meghaladják a bevétel azon százalékát, hogy az üzlet életképes (nem összekeverendő a nyereségessel) legyen,
  • Az akciók, rendezvények nem jönnek be, ugyanis nincs vásárlóerő a környéken,
  • A beszállítók elmebeteg árazásai miatt már képtelen vagy lejjebb menni, az amúgy is átlag alatti áraiddal,
  • Fejlesztésre nincs pénzed, de értelme sem sok, mivel nem azt mutatja az eddigi megmozdulásokra adott árbevétel növekedés, hogy képes lennél új, más, nagyobb létszámú közönséget vonzani,
  • Munkaerőt nem tudsz lecserélni, mert a 22-es csapdájában vagy. Képzett, jó munkaerőt találni – kiért bomlik a nép – kiemelt fizetésért lehet, viszont kiemelt fizetést nem lehet adni (amíg), mivel nincs vásárlóerő. És azt sem tudod megvárni, hogy hátha, hiszen a hátha az több hónap, annyi tartalékot meg már egyszerűen nem vagy képes feláldozni a cél érdekében, mert van egy „készülj a legrosszabbra” elkülönített összeg, mihez csak a bolond nyúlna hozzá.

És akkor Matolcsi bejelentette, hogy most lecseréled a pénztárgépeket. Nem, Matolcsi bejelentette, hogy minden vállalkozás/cég esetén, eszközönként beszed min. 128 ezret. Mert ő úgy döntött. Reális alapja nincs az egésznek. Attól, hogy be van kötve a pénztárgép a NAV-hoz, attól még a pénztárgép használati szokásaid nem fognak megváltozni a vállalkozások 80%-ban. Az a 20%? Az ebből származó költségvetési bevétel a szerverek fenntartási költségeit sem lesz képes fedezni, nemhogy bármit is megtisztítana. Az is bizonyítja Matolcsi elmebaját, hogy a pénztárgépes cirkusz egy évet késett a megvalósítási dátumhoz képest. Mert olyanok döntöttek olyanról, kik semmiféle hatástanulmányt nem készítettek arról, hogy lehet e, megéri e, és az egész milyen társadalmi következményeket vonz magával.

Az egész úgy indult, hogy….

Egy kezdő, és végkimenetelét megjósolni nem tudó vállalkozás nem fog pénztárgépet venni 60-70 ezerért, inkább fogja magát, és bérel. Az a 4,5 ezer havonta kifizethető, nincs karbantartási költség, ha összeszakad, akkor összeszakad, nincs vele további gond.

Majd jön a döntés, a káosz, a senki nem tud semmit, de amit tud, azt sem tudod meg, mert nem veszi fel senki a telefont. Feladod. Vársz pár hónapot, újrapróbálkozol, újból sikertelenül.  Mintha nem lenne más dolgot, mint a nemzetgazdasági miniszter faszsága miatt rohangálnod. Megint vársz egy pár hónapot, mire valaki felveszi a telefont.

Aszongya a paraszt, hogy kiküld egy szerződést az új, online pénztárgéppel kapcsolatban, amit aláírva küldjek vissza, és amiben az áll, hogy kötelezem magam nagyjából 35 rongy kifizetésére anélkül, hogy tudnám a következőket:

  • Mennyi lesz az össz. költség,
  • Mennyi lesz a bérleti díj,
  • Milyen pénztárgépet kapok,
  • Mi áll a bérleti szerződésben?

Megkérdeztem tőle, hogy ő az én helyemben aláírna e egy ilyen faszságot? Erre kiröhögött. Erre rábasztam a telefont. Hát mert a kurva anyádat röhögd ki, te paraszt!

Rohadtul tipikus ebben az országban, hogy úrnak érzi magát az, aki valamit szolgáltat. Majd sír, mert nem megy a bolt, és egyébként is, szar a világ. Az nem jut el a tudatáig, hogy én – mármint a vevő, a megrendelő – vagyok az, aki neki pénzt fizet, és velem, a vevővel / megrendelővel e szerint kell bánni.

Következő cég megkeresése, papírok, egyeztetések, majd jön a cucc. Egyszer. Valamikor. Erre is tegyünk valami bónuszt, mert immáron nem csak a bérleti díjad nő meg 40%-al, de még a telekomnak is fizetned kell havi ezerkilencszázat az online kapcsolatért. Ha ezt leírod egy külföldinek, akkor kiröhög…  A bónusz az egészben, hogy ha bérled ezt a szart, akkor is ki kell fizetned az un. AEE, azaz Adóügyi ellenőrző egységet, mi a te kis életednek fekete doboza. Ha visszaadod bérlésből a cuccot, akkor a kezedbe nyomják ezt a szart, és van egy 70 rongyos műanyag dobozod, mit soha többé nem fogsz használni, max. bekeretezed, és mementóként kiállítod a lakásod valamely pontján, Matolcsi György fényképével a háttérben.

Vizsgáljuk meg azt, hogy a vállalkozásoknak mi is az alapvető problémájuk.

“A működőképesség alapja a gazdaságban lévő bevételek-kiadások egyensúlyi helyzete. Na jahh…”

Mi is a legfőbb probléma az országban, ha vállalkozóvá kényszerülsz válni? Sosem voltunk jó helyzetben, mégis a 2008-as év betette a kiskaput az ember dolgozó gyermekeinél, ugyanis 2007-hez viszonyítva, 2009-ben 112 000 emberrel több került az utcára, mint szokott. És ez úgy 160 000-ig nőtt, majd semmi nem történt (jah, közmunka, igen…). Tehát, ezzel az össz.,  460 000-es tömeggel kellett volna megbirkóznia  annak a munkaerő piacnak, ki hülyére költségcsökkenti magát. Aha, nem vitás, hogy innentől úgy lesz állásod, ha kilövési engedéllyel rendelkezel a szakmádban dolgozókra. Nincs más lehetőséged, a hitelkártyádon még van egy pár forint, így bekényszerülsz egy vállalkozásba. Mivel eddig cégnél dogoztál, ahol megmondták mit csinálj, és nem végeztél „mit csinálj” képzőt, így azt teszed, amit mások, illetve amit másoktól látsz. Nyitsz egy kisboltot, sörözőt, trafikot, autószerelő műhelyt, lottózót, elmész víz és gázszerelőnek, javítasz PC-t, ablakot, tetőt, leszel szobafestő, és asztalos, fotós, taxis, vagy butikos. Szóval irány a maszek lét. Ezzel az a baj, hogy a piac eddig jól elvolt nélküled is, viszont most, hogy bejöttél a képbe, így mindenkinek kevesebb munkája, megbízása lesz. Ezzel együtt még több kókler képződik az országban, de az egy másik poszt témája lenne. A bónusz erre az, hogy 2006-tól az egy főre jutó reálbérek akkorát zuhantak, mint a picsa. Mit jelent, ha egy piacon megháromszorozod a virágárusok számát, miközben a piacolóktól elveszed a fizetésük 20%-át? Csődöt. Úgy mondják, hogy hosszú távon fenntarthatatlan folyamatot.

Mi ebben a bónuszok bónusza? Van egy olyan cucc, hogy a nettó bérhez kapcsolódó bérköltség alakulása. Mit jelent ez a valóságban? Minél tágabb az adóék a munkáltató össz költsége, és a nettó bér között, annál jobban fogsz szopni. 2009-ben elkezdődött a lehúzása ezeknek a terheknek, hogy nyomni lehessen a foglalkoztatottságot, majd jött Orbán, és nemcsak felhúzta a különbséget, de a munkavállalók nettó béreit megsarcolta a magasabb áfa kulccsal. Ez a valóságban mit jelent? Csődöt. Ismét. Állandóan. Magyarán, megnövelte a bérköltségeidet, megnövelte a terméked adóját, csökkentette a vásárlók nettó bérének vásárlóértékét, mindezt amellett, hogy egyre több vállalkozó vállalkozott ugyanarra. Nem kell matekzseninek lenni ahhoz, hogy belásd, az országod nem a gödör felé halad, hanem elszakadt a kötél, ami a gödör felett lógva tartotta eddig. Ezek olyan kőkemény tények, hogy nem találhatsz olyan ideológiát, mi Orbán döntései mellett szólnának. Ha mégis, akkor ápolásra van szükséged. Elmeileg. A következménye az volt, hogy a 2009-től túlzsúfolódott vállalkozói szféra összeomlott, és az átlagos 55-65 ezres évi megszűnések 117 000-re nőttek 2012-ben. Csókolom! És 2012 nem volt a gödör alja.

Bajnai azért volt zseniális abban, amit csinált, mert ő ismerte a matekot. Nem ideologizálta magát hülyére, nem voltak megvalósítandó rémálmai, tudta, hogy milyen vonalat kell húzni a kecske, és a káposzta összefüggés megvalósulásához. Erre bejön Orbán, azzal a szellemi fogyatékos Matolcsival, és gyakorlatilag az alapoktól bassza szét az alakuló rendszert. Ami a legborzasztóbb számomra, hogy a magyar mindezt megette. Merthogy a magyarnak nincs szüksége azokra az adatokra, amikhez szabadon hozzáfér, és kimatekozhatja magának, merre is megy a világa. A magyar az keres egy megmondó embert, tele ideológiával, mert úgy könnyebb. Ennek a következménye ez a poszt is.

Node menjünk tovább…

…, mert ezzel nincs vége a sztorinak. Aki olvassa ezt a blogot, az tisztában van azzal, hogy milyen viszonyban vagyok a telekom cégekkel. Az üzlet megnyitását követő harmadik héten már volt telefon, tv, internet a helyszínen (nagyjából másfél hónapos procedúrát követően). Majd az idő folyamán többször is. Erről az alábbi posztok szólnak:
Az indítás, kissé feszülten
A szerződés újítás, leállás, elzavarás

Többet nem igazán érdemes róla beszélni. Nem mintha le lenne zárva a téma, de innentől kezdve én már csak arra várok, hogy – mivel nem fizetek nekik többé semmit – bepereljenek, ahová én nagy dossziényi anyagot, meg hangfelvételt viszek magammal, és nem vagyoni kártérítésként kérek tőlük egymilliárd forintot.

Árulj hamis reményt, és ebből meggazdagszik az ország.

“Akinek szigorú elvei vannak, az vagy diktáror, vagy magányos, vagy éhen hal.”

A Szerencsejáték Zrt. a Magyar Nemzeti Vagyonkezelő (MNV) Zrt. tartós tulajdonú társasági körébe tartozik, amelynek 100 százalékos részesedése a Magyar Állam tulajdonában van.
szerencsejatek.hu

Soha korábban nem volt olyan magas a Szerencsejáték Zrt. árbevétele, mint tavaly, a vállalat 243,3 milliárd forint árbevételt ért el, ami 30,6 milliárd forinttal haladja meg a 2012-es eredményt, vagyis egy év alatt több mint 14 százalékkal emelkedtek a bevételek.
portfolio.hu 2014. Május

Az van, hogy egy vállalkozást – ha csak teheted – megpróbálsz több pilléren tartani, mivel olyan magasak a működési költségeid, hogy más választásod egyszerűen nincs. Így jött képbe a szerencsejáték zrt. Nekem ehhez bele kellett köpnöm a tükörbe. Az, hogy én bemegyek egy lottózóba, kitöltök egy szelvényt annak érdekében, hogy meggazdagodjak anélkül, hogy ezért bármi érdemlegeset is tennék, az magánügy. Az, hogy ilyenkor elfelejtem, mindig a bank nyer, az is magánügy. Lehet ennek az oka az, hogy lusta vagyok megdolgozni a pénzemért, lehet ez a jövőképem reménytelenségbe fulladásának mutatója, vagy csak egy ártatlan poén, esetleg mélységes butaság. Tök mindegy, mindenkinek a magánügye, hogy mire szórja a pénzét, senkinek nincs joga e felet ítélkezni.

Az egész cuccba bekerülni már más történet. Főleg annak, ki szeretne az elvei szerint élni, működni. Ezek az elvek pedig ellentmondanak annak, hogy hamis reményeket árulj az embereknek, és emiatt úgy érzem, hogy ott lesz rajtam az a setét folt sokáig.

Ha be akarsz kerülni a rendszerbe, akkor jó pár lécet kell átugranod. Tudnia kell a cégnek, hogy a környezetedben eladható e a „termék”, rendelkezel e biztosítékkal a „termék” bevételeinek sikkasztása ellen, lecsekkolják életed setét pontjait, majd eléd dobnak egy roppant sok oldalas szerződést, amit átfutva (kizárt, hogy végig olvasd) csak saját kötelezettségeiddel szembesülsz, a cégével alig. E mellett a személyzetet oktatásra kell küldened, tudnod kell a pontos dátumokat, a reklám kihelyezési feltételeket, egyeztetned kell a nyitva tartásokat folyamatosan, és minden egyes kezelői hiba rajtad csattan. Külön letéti számlád van, aminek az általad befizetett biztosíték összegét a saját bevételedből kell forgalomarányosan növelni. A reklám anyagokat saját pénzből állod (2014-től), mint ahogy az újságokat meg gyakorlatilag mindenszart. E mellett folyamatosak az ellenőrzések, az oktatások, csekkolják a határidőket, és a személyzet munkáját, és mindezek befolyásolják a jutalékodat. A jutalék 2-8% között változik játéktípustól függően, szóval úgy 5-5,5% az, amit megkapsz a bevételből. Nem kell ahhoz matekzseninek lenni, hogy elkezdj számolni. Megnézd, hogy mennyibe kerül a személyzet, és a személyzet bérköltségeinek fedezéséhez mennyi forgalomra lenne szüksége ennek a pillérnek. Gyakorlatilag heti 1,2 millió forint feletti forgalmat kell produkálnod ahhoz, hogy a jutalék fedezze a bérköltségeidet, de ehhez természetesen bent kell lenni a bankban ugyanennyi összegnek. A bónusz, hogy mindez csak abban az esetben, ha a játéktípusok kiegyensúlyozottak. Ha annyira szerencsétlen vagy, hogy tippmix őrültek szállnak meg, akkor a jutalékod menten lecsúszhat 3% alá, mi annyit tesz, hogy 2,2 millió a heti cél a költségeid fedezésére, és ennyit neked is be kell raknod a bankba saját zsebből, különben úszott minden. Ha eddig nem esett le, itt csak költségfedezésekről volt szó, profitról semmi… Eközben a Szerencsejáték zrt. betegre keresi magát. Nem vicc! 2010-ben 168 milliárdot, 2011-ben 180 milliárdot, 2012-ben 213 milliárdot, 2013-ban 243 milliárdot keresett. Illetve kerestek nekik az olyan balekok, mint én. A bónusz az, hogy a paraszt, a vállalkozás megszűnése alkalmával felszámolt 25ezret, mert itthon már meghalni sem lehet ingyen.

Ez a cég lett számomra maga a gonosz. A legalja mindennek. Az, hogy a 2008-as gazdasági világválság annak volt köszönhető, hogy munkanélküli matematikusok kifejlesztettek pár olyan hitelbuborékot, minek veszélyeire sok évtizede figyelmeztet a világ, de nem történt semmi, és mindez kipukkant, az egy dolog. Páran ebből még gazdagabbak lettek, pár ország meg soha nem fog felállni a sztoriból. Viszont a szerencsejáték üzletág nem más, mint egy olyan cucc, mi pont annyira hamis, mint a banki válságokat előidéző „mérgező termékek”, de mindenki által elfogadott, totál természetes, egy elérhetetlen cél iránti függőséget okozó vírus. Egy olyan vírus, mi megtámadja az agyat, és a páciens egy olyan képzavarba sodorja, ahol nem kell az embernek semmit tennie ahhoz, hogy boldog legyen. És ezen az állam irgalmatlan összegeket keres, és évről-évre csak növeli bevételeit. Elképesztő…

Legyél kamarai tag, mert….

A legérthetetlenebb cucc a vállalkozások kapcsán, a kamarai tagság. Mit lehet tudni a Budapesti Kereskedelmi és Iparkamaráról? Be kell lépni, mert be kell lépni. Befizetsz hozzá évente 5 rongyot. Ha nem fizeted be, akkor a NAV megbasz. Mit csinál a kamara a befizetett, évi 2,5-3 milliárdból? Fogalmad sincs. Ami ő ott leír, az nem igaz, illetve senki nem találkozott még olyan emberrel, ki igazolni tudná érdemben, hogy a kamara van, él, mozog, működik. Az egyetlen érdemi megmozdulása a pénztárgép őrület megvétózása lehetett volna, de azzal sem csinált semmit, szóval passz.  Az Átlátszó tavaly beperelte, mert nem volt hajlandó kiadni a költségvetését. Azóta semmi hír nincs róla. Legyintenél, de nem tudsz, mert ezek a milliárdok közvetve, vagy közvetlenül, a te bevételeidet csökkentik, és csak azt látod, hogy az állam kötelezővé tette, hogy meglophassanak évente 5 ronggyal.

Konklúzió

Figyelj, lassan 10 oldalnál tartok. El nem tudom képzelni, hogy valaki eljutott idáig, amúgy én sem akarok erről a sztoriról még többet írni. Mert írhatnék még az idióta árazásokról, a különböző cégek marketingcsődjeiről, a szar termékekről, leírhatnám mennyi meló volt áramszolgáltatót cserélni, mennyire durva látni, illetve szembesülni azzal, hogy a környékbeli emberek mennyire apatikusak, így gyakorlatilag egy egész könyvet is össze lehetne rakni, mi képes lenne bemutatni azt, hogy nincs semmi következmények nélkül. Minden egyes döntésed (legyél államelnök, vállalkozó, melós) valamire hatással van. Amikor ezt az egészet elkezdem, akkor volt egy álmom. Nem az a nagy álom, hívjuk inkább elképzelésnek. Azt hittem, hogy ha valamibe képes vagyok elég szellemi energiát, ötletet – mit az évtizedek alatt sikerült magamba építeni – befektetni, akkor abból tudok profitálni. A profit alatt itt ne a pénzt értsd. Jól működő társadalmakban az általad, becsületes úton befektetett energiának van látszata. És ott nincs is nagy szükséged arra, hogy világmegváltó, komplex ötletekkel állj elő, elég, ha beleteszed mindened, és annak meg lesz a látszata. Lehetsz pék, üvegfújó, kovács, tök mindegy. Ha ebből akarsz élni – független attól, hogy hányan vagytok pékek, üvegfúvók, vagy kovácsok – és beleadsz mindent, dolgozol, küzdesz, harcolsz, akkor sikerülni fog. Én ebben hiszek, ha tetszik, ha nem. Az elmúlt 30 hónap bebizonyította, hogy ebben az országban ezt nem tudom elérni. Ettől még nem jelenti azt, hogy csak az országgal lenne baj, és csak mások tehetnek arról, hogy én ezt a műfajt befejeztem. Viszont a remény legapróbb szikrája sem mutatkozott, hogy ezt az egész vállalkozást el lehetne juttatni arra a szintre, mi egy munkával teli, becsületes, és emberhez méltó megélhetést biztosítson. Ebben viszont jókora szerepe van annak a rendszernek, mi ezt az országot 25 éve nagyszerű alapossággal bassza tönkre.

Amúgy egy pillanatra sincs kétségbeesés, és keserűség. Nem ez a cucc volt életem fő műve. Az elkúrt 30 hónap zavar. Az, hogy az ebbe fektetett energiát bele tudtam volna tenni egy sokkal nagyobb álomba, aminek kapuján már eddigre át lehetett volna lépni.

Ez volt kérem az én vállalkozásom története.
Zap

3 Responses to Helló Viktor! Megszüntettem a vállalkozásomat. Csak szólok…

  1. Sir Artemon szerint:

    Sajnálom, a szüleid miatt. Sörözzünk!

  2. josth szerint:

    Erre a postra tottttal veletlenul talaltam ra, teljesen masra keresve, de kurvajo :DDD

Vélemény, hozzászólás?

Az email címet nem tesszük közzé. A kötelező mezőket * karakterrel jelöljük.

Time limit is exhausted. Please reload CAPTCHA.

Facebook Auto Publish Powered By : XYZScripts.com