Az egész sokkoló sztori kora délután kezdődött, amikor fater szól, hogy kellene neki némi segítség, és előadta a sztorit:

Az utcánkban megállt egy autó elfüstölt kuplunggal, és a tulaj nem tud mit csinálni, nincs nála a telefonja, annyit tettek, hogy öregem megkérdezte a tulajt, hogy tud-e fejből telefonszámot, mert akkor megcsörgeti őket, addig is félretolták a vasat a ház elé. Elkezdtek telefonálni, de a tulaj fia, lánya nem vette fel a hívást, az autószerelő volt az egyetlen, aki pedig nem tudott trélert küldeni, így a helyzet patt lett.

De honnan is voltak meg a számok?

Kérlek, egy cetliről, amire az volt írva, hogy „Baj esetén értesítendők„. Kezd derengeni, hogy kinek adnak ilyen cetlit? Szóval, ekkor jöttem én a képbe, akinek szólt az örege, hogy az elakadt tulajt elvinném-e haza? Persze, erre nem mondhatsz nemet, így összekaptam magam, és…. és megláttam a tulajt. A bácsi közelebb lehetett a századik életévéhez, mint a nyolcvanhoz. Egy pici ember, meghajlott háttal már várt, szinte alig tudott állni a kortól, meg a stressztől. Udvariasan, remegő hangon bemutatkozott, én meg hirtelen csak nyelni tudtam egy nagyot, majd segítettem neki kinyitni az autó ajtaját, odahúztam neki az övet, és rákérdeztem, hogy akkor biztos-e az útirányunkban. Egy félénk „remélem” volt a válasz, majd elindultunk, majd egy idő után megálltunk, beírtam a naviba a címét, és mentünk tovább, mert az apó csak remélte, hogy tudja az utat, de az kevés volt. Megérkeztünk, elsőre fel sem ismerte a házát, mert „minden kerítés olyan egyforma”, majd megkérdezte, hogy mivel tudja ezt meghálálni. Mondod, hogy semmivel, az ő mondatát pedig akkor kellett volna lejegyeznem, mert nem emlékszem rá pontosan, de valami olyasmi volt, hogy „majd meglátjuk, nem tudhatjuk hogy sodor össze minket a sors”. Nagy nehezen kiszállt, én visszapörögtem, és még láttam, ahogy a kapuval bíbelődik, hogy bejusson.

Baszki, elszorul a torkom még most is, de térjünk a lényegre!

EMBER! Legyél te nő, vagy férfi, vagy bármi is, a 80 – 90 pluszos apádat NE ENGEDD a volán mögé, baszki! Nem lehetsz ekkora állat! Igen, tudom, rengeteg a munkád, messze laksz, faszom tudja milyen indokaid vannak, de oldd meg, hogy ne kelljen a volán mögé ülnie. Mert megölöd! És „jobb” esetben csak őt, és nem mondjuk egy családot, amibe belerohan, hiszen bele fog rohanni, mert megfáradt a figyelésben, a stresszben, hogy ki kell mozdulnia autóval, hogy dudáltak rá, hogy meleg van, vagy mert hideg. Nem az apóka lesz a hibás, mert ő nem akar megöregedni, nem akar senkinek teherré válni. Lélekben még mindig kölyök, aki átugrik a mindenen is, de testben követi a korát, és azt sosem fogja bevallani.

2023.06.14-én, a BpiAutósok közzétette EZ a videót (KIKÉSZÍTETTE IDEGILEG a motorost a Honda sofőrje), amihez a feltöltő azt fűzte hozzá, hogy „A Honda Jazz-t egy nagyon idős bácsika vezette, nyilván ebből adódtak a furcsa manőverek. Nem csodálkoztam a motoros reakcióján.”. Ettől rendesen felbasztam az agyam.

Elemezzük azt, hogy mi is történt.  


Hősünk azt tette, hogy rossz sávban kezdte meg a körforgalmat. Ha elítéled, akkor hülye vagy, mert a közlekedők 90%-a nem tudja, hogy milyen sávban kell megkezdeni a körforgalmat, a maradék 10 pedig csak reméli, hogy a mellette, előtte, mögötte lévő tudja a szabályokat a többsávos körforgalomban.


Itt észreveszi, hogy nem abba került, amibe kellene kerülnie, hiszen a jobb szélső az elsőleg kihajtónak van, vagy amíg el nem fogy, így korrigál (mert valószínű nem tudja, a külső mikor fog elfogyni….), amit tud, mert nincs záróvonala, tehát bemegy a belső forgalomba. Kicsit lassan, kicsit Bizonytalanul, de bemegy…


Ekkor látod, hogy mögé érkezik a motoros, nem ötvennel, majd befékez a bácsi mögött.


Bácsink meglátja, hogy hol kell kimozdulnia, majd kiindexel, korán kezd (totál nem tudja, hogy merre van), de kijut, megnyerte a játékot!


Ezt követően megint kiindexel a külső sávba, mert tudja, hogy ott a helye, miközben már mögötte a motoros idegesen rángatja a gépét, és bőszen kurvaanyázik.


A következő képen pedig azt látod, hogy a motorosunk épp le akarja rúgni a Hondáról a türköt, mert azt most ebben a szituban meg kell csinálnia..

Ez a sztori megint annyira felbaszott, hogy nagyon sajnálom, nem az én autómban volt a kamera, mert akkor az is rajta lenne a rendőrség által később lefoglalt bizonyítékok között, ahogy a mocis után eredek, véletlen kilökőm alóla a vasat, majd ha ezt követően fel bír állni, akkor előveszem a csomagtartóból a kerékkulcsot annak érdekében, hogy emberünk (Ember? Hahhh….) ne akarjon felállni egyből.  Jó, persze, csak szeretném ezt csinálni a gyökérrel!

Mit akarok ezzel mondani? 

Azt akarom ezzel mondani, hogy ebben a kibaszott, rántott hús alakú szemét kuplerájban nemhogy más öregét nem tiszteljük, segítjük, nézzük el a tévedését, hanem a sajátunkra is szarunk, mert azt gondoljuk, hogy… és erre vannak indokaink is.

Menjetek ti a picsába!

Facebook Twitter Tumblr
Tagged with →  

Leave a Reply

WP Twitter Auto Publish Powered By : XYZScripts.com