– Mit csinálsz pénteken?
– Otthon vagyok, valószínűleg autót.
– És úgy hétvégén?
– Szombaton gálya van, miért!?
– Akkor vegyél ki szabit, mert felszabadult egy hely, jössz Németországba.

Így történt az, hogy eladtam a lelkem azért az egy nap szabiért a cégnél, így esett, hogy megszegtem az „idén nagyon visszafogom magam, és nem megyek sehova” ígéretemet, és így történt, hogy belecsöppentem a rajtam kívülálló történések olyan forgatagába, minek következményeként elcipeltek magukkal a srácok egy olyan eseményre, ami hozzám – mint esemény – oly messze áll, mint ide a következő galaxis.

Ne legyünk naivak, azért egy veterán Mercedes cca. 1800 km-es benzinköltségeit több felé osztani némely esetekben létfontosságú, szóval, a gyere, tűrhető arc vagy, és van is bankkártyád matematikai egyenlet két kifejezésének egyenlőség jel utáni eredménye ilyenkor a fő szempont (sic).

Ornbau Bajorország legkisebb lakosú városa, székesegyháza is van már vagy 1000 éves, és szeretik a gólyákat. Pár évtizeddel ezelőtt egy Mercedes bontós úgy döntött, légyen klub – ha már alkatrész csordultig, és a németnek úgyis van ideje/tőkéje a hobbijára – így lett. Majd rendezvényekké, fesztiválokká fajult a cucc, hol hektószámra mérik a sört, tonnaszámra vágják fel a húskenyerüket (a Leberkase, mi eskü, hogy a vágóhídi nyesedék összefoglaló szava németül), megy a börze, aukció, és még saját vizsgaállomással is rendelkeznek a veteránok számára.  Több ezer ember vérben forgó szemekkel, ürülő pénztárcával keresi-kutatja a kincseket, alkudozik az alkudozhatóra, cserélődnek a névjegykártyák, majd képesek legalább 97 egybefüggő percet arról beszélni, hogy ők a legszerencsésebbek a világon, amiért megszerezték a ….. valamit, amit otthon, vagy az Amazon / e-Bay pároson min. dupla áron lehetett volna.

És én ezt totálisan megértem. Attól függetlenül vagyok képes totálisan megérteni, hogy az én, meg az ő világuk alapjaiban különbözik. Számomra az autó technológiai csúcspontja a 80-90-es évekre datálódik, és japán. Tökéletes formavilága pedig 60-70-es évekre, és angol. És bár technológiai, és design szinten is eltérő a vallásunk, maga az AUTÓ, és a körülötte lévő világ szeretete mégis kapocsként köt össze minket, ami jó.

Pár nap a Merci fanatikusok Mekkájában.

Némi izgalommal indulás, majd ahogy jött fel a nap, úgy állt össze útközben a csapat különböző évjáratú vasakkal, autószállító platóján csüngő, frissen kikalapált kombival, jókedvvel vegyített, bizonytalan lelkesedéssel, hiszen mégiscsak néhol 40-50 éves technikákra bíztuk, hogy ledaráljanak három nap alatt cca. 2000 km-t – ha lehet – hibátlanul.

Mindez jól is ment addig, míg el nem hangzott: Behúzva maradt a kézifék! Bazdmeg….

Ennek tulajdonsága a hőhatás, a hőhatás tulajdonsága, hogy folyékony közegben gázt szabadít fel, a gáz meg összenyomható, összenyomható közeggel meg nem lehet összenyomni összenyomhatatlanságra tervezett hidraulikus rendszert mi „vasat” szorít „vashoz” a megállíthatóság érdekében. Ennek lefolyása a nagy követési távolság a legközelebbi parkolóig, ott a csapat autóiból különböző szerszámok, és szerelők előkerülése, mindez megszórva határozottsággal, és humorral. Don’t Panic! A társulat jó, a darabot az élet írta!

Amúgy a maradék sok száz kilométer a tankolásokról, kávézásokról szólt, néha belefulladva az eltűnt hűtőfolyadékok érdektelenségébe.

Szállás, lecuccol (földön alszik, bazdmeg), igyunk sört! A sör az kint sör. Merthogy választhatsz sör, nem árpából készült sör, meg nem sörnek nevezett sör közül, de ez már csak Németország, hol tartományok szólnak arról, aki nem a saját főzdéjének sörét issza az a bűnék bűnét követi el, így hát némi sört követően vissza a szállásra, és beájulás.

Este valaki meggyalázott, de egyszer megtalálom….

Két dolgot vettem észre mikor rikkant a hajnal. Az egyik az, hogy úgy fájt a pofám jobb oldala, mintha lebasztak volna egyet (sokat) az éjszaka közepén. A másik, a fehér pólómon lévő koszfoltok. Lelki szemeim előtt az van, hogy ittas állapotban elkezdtem ordítani a szálláson, hogymiszerint: A Honda „B”-s motorok a legjobbak a világon, a váltójuknál jobbat senki nem csinált, így nem tudom mire vagytok nagyra a vashulladékaitokkal!!!  Mire a banda a hasamon húzott végig a panzió emeletein, miközben ütemesen arcon rugdaltak. Állítólag ilyen nem történt, így vesszen a történet a feledés homályába.

Börze, krúúzolás, leberkase, bor, sör, koktélok, na adjatok egy pizzát, mit csak nem lehet elbaszni ebben az országban!

A reggeli után (mióta eszemet tudom, annyira jó a német pékárú, hogy ezért min. három dolgot meg lehet nekik bocsátani a történelemben, mik nem tartoznak a fajirtás kategóriájába) nyitódik egy üveg rozé, mert ünneplünk. Majd irány a börze. Irány a börze, második kör. Irány a börze, harmadik kör. Irány a börze …. ha még egy Mercedes alkatrészt meglátok, hosszába nyesem fel az ereim egy törött söröskorsóval – gondolta Zap.

Szerepeljen ez a kép a „NEM VESZEK SEMMIT, ÉN CSAK AZÉRT JÖTTEM KI, MERT…” címmel, min minden alkalommal jót kellett röhögnünk.

Ez követőlegesen élvezzük a német tájakat, fotózzunk autót, menjünk vissza sztorikat hallgatni, miközben folyik a sör a csapból, Sting, és AC/DC utánzat a színpadról, hányinger a leberkase-tól, röhögés a csapat felének patakátugrási próbálkozásától (magyar vagyok, majd én tudom, hogy itt le lehet vágni) öröm és boldogság a társulat hangulatától. Lebukott a nap, némi tűzijáték vizslatás az ezernyi éves kőfalak mögül, beájulás, majd reggel csapadékos, és hogy, hogy nem, megveretlenül ébredés.

Reggeli, pakolás, mindjártjönnek, fele már úton, nem ott kellett volna lefordulni, magyar nyelvű étlap, néhol magyar benzinkutas csajok – jó lett volna részegen politizálni, de ez nem az a rendezvény volt –  „hülye vagy? akkor sem ennék spárgát, ha fizetnének érte, nemhogy nyócezerért!!!”, majd egyszer csak jön a hír, Elment a töltés!

Amikor úgy beleugatnál, de nem ugatsz bele, mert tudod, ha neked beugatnának, akkor elővennéd a legnagyobb szerszámod, és lenyomnád a páciens torkán.

A töltés nagyjából n6 felé mehetett el, majd jött az „Én ezt most megszerelem!” reakció. Ez törvényszerű, és nincs hobbiszerelő ember, ki ebben a szituációban elővehetné a szerszámok helyett a logikáját, mert úr lesz a pánik, és a csavarkulcsok általi megoldáskényszer. Sok telefon a szakinak, még több anyázás, de feszültségoldásként jöttek a kövér poénok, beesett egy magyar kamionos is, ki elmesélte, mire jók azok a furcsa vontatmányok (síküveg szállító), mik ott pihentek a parkolóban, a világ különböző pontjain élő szeretteinkkel csevej, így elröppent az a cca. 2 órányi kényszerszünet. Mindeközben a géptető alatt, vagy épp a földön generátor dinamó bütykölés, túláram védelemként indexlámpa sorba kapcsolása plusz fogyasztóként, hátha úgy nem ég le az egész rendszer, ha égnivalója van, és akkor már egy órája mondanád, hogy pakolj össze, hagyd a faszba az egészet, mert hazajön egy akksival is a cucc, de nem ugatsz, merthiszen sok itt a jó szakember, te meg mégiscsak nehezék vagy itt, most nem számít, hogy sokkal komplexebb léceket kell megugranod a mindennapi munkád során. Majd mindennek hála, felhangzott a mondat: Itt egy bika akksi, próbálj meg vele hazajönni! Végre értelem gyúlt a fejekben, de nem baj, mert közben is jó volt a társulat, és amúgy sem sietek haza, sőt, velük mennék azért még tovább…

Innentől 340 km eseménytelenségek csendjébe fulladás, majd olyat láthatott a Rákóczi-, és Thököly úti, hajnalban haza-, vagy bárhová támolygó fiatal-, esetleg idősebb korú, mit még soha. A veteránok megfiatalodtak, újra tiniként suhantak az utakon, nem számított a kor, az előélet, a szopással töltött hetek, hónapok, évek, csak az autózás, és annak szeretete.

Facebook Twitter Tumblr

17 Responses to 24. Mercedes-Benz Fesztivál – Ornbau

  1. Csikós Zsolt szerint:

    Tudod, miért nem tettem be helyből az akkut… Három gyerek ült hátul, 110-zel jöttünk és este volt az autópályán. Rohadt jól jött volna, ha látok valamit, és nem helyzetjelzővel nyomom le a 400 km-t, reménykedtem, hogy lehet töltést csinálni 🙂
    Csik

    • somitomi szerint:

      Egyszer jöttem haza csak helyzetjelzővel, de azt a husonöt kilométernyi elhagyatott éjfél utáni autópályát nem csinálnám meg mégegyszer. Nemhogy négyszázat egy olyan veteránautóval, amitől a német szakik letérdelnek, hogy milyen jó, másrészt ennyi kihagyott családi ebéd és álmatlan éjszaka van abban, hogy ilyen jó.

  2. netuddki szerint:

    Tudtam volna egy Trabantot…

  3. Péter szerint:

    Klassz, de ha valami spéci fontot használsz egy weboldalon, akkor tedd bele az oldalba, hogy a böngésző le is tölthesse. Az ő és ű betűk így elég sajátosan néznek ki…

    • Zaphod szerint:

      T. Péter!

      Az oldal 3 fő fontból dolgozik:
      – Shadows Into Light
      – Shadows Into Light Two
      – Rajdhani

      Ezek mind-mind google fontok, pont azért, hogy ne legyen „speciális”, és ha valaki épp erre téved, akkor úgy tudja elolvasni, ahogy az tervezve vagyon.

      Ezek mennek windows alatt Opera, Chrome, és Firefox böngészőkön, IOS alatt pedig a Safarin.

      AKI Internet Explorert használ – én Netscape Navigator óta (cca. 1994) nem – , az olyan anomáliákkal szembesül, hogy a M$ a saját böngészőjére képtelen saját karakterkészletű weblapot gyártani, lásd:

      Így azt kell mondanom, sajnálom, de nem tervezek soha, de soha weblapot M$ Explorerre, még akkor sem, ha egy ember sem teszi ide be a lábát…

      Üdv!
      Zap

  4. Szacsi szerint:

    „A Honda „B”-s motorok a legjobbak a világon, a váltójuknál jobbat senki nem csinált,”
    …igen és az ég kék, a fű meg zöld, a víz viszont nedves, teljesen evidens dolgok miatt meg nem szokás verekedni 😀 😀 😀 😀 😀

    Gratula hangulatos írás. (Meg persze Csikós Zsoltié is – mint mindig -, de ahhoz most nem lehet kommentelni)

  5. dola szerint:

    Én 2010.03.04-05-én hoztam lábon egy 1958-as PV 544-est (igen Donsjövel egyszerre) Annak jó volt a világítása, de a 6 voltos rendszer miatt nagyon hosszú volt a svéd majd a német éjszaka. Mentségemre legyen, hogy a műszerfalvilágításról, még Svédbe, kiderült, hogy semmi baja csak ki volt kapcsolva 🙄. A fene meg gondolta, hogy már akkoriban egy népautón van olyan, hogy fokozat nélkül állítható a műszerfalvilágítás.

  6. Jazzman szerint:

    És mire jók a síküvegszállító utánfutók?

  7. Jazzman szerint:

    Jó, benne van a nevében, de akkor mit kell még tudni róluk? Miért vesztegelnek? Hova megy az a sok síküveg?

    • Zaphod szerint:

      Hogy hova, azt nem tudom, de pünkösdi kamionstop volt a németeknél, így 7,5 tonna fölött mindenki bent dekkolt a parkolókban.

      Azt kell tudni róluk, hogy élőben baromi jól néznek ki. Totál Sci-fi az egész, ha azt mondják hogy nukleáris hulladékot szállít, azt is elhiszem. Áramvonalas cucc, nincsenek hagyományos tengelyei (nem is lehet, hiszen közöttük van a szállítmány), minden egyes kerék rá van akasztva a vázra, külön hidraulikus felfüggesztéssel. És amúgy baromi jó volt a festésük, amiről természetesen egy fotóm sincs, de itt egy videó arról, hogy nézett ki jó pár évvel ezelőtt egy ilyen cucc, miként is működik:

      • Jazzman szerint:

        Jó a videó, nem tudtam, hogy így pakolják őket. Mostanság a Pilkongtonnak látom az üvegszállítóit Európa-szerte. Amúgy meg Németországban ki lehet fogni elég érdekes fogatokat. Legutóbb május 22-én / 23-án szeltem át Németországot északnyugat-délkelet irányban, amerre mentem, mindenfele szélerőműveket szállítottak, persze mindegyik túl hosszú, túl széles és/vagy túlsúlyos szállítmány volt, általában kísérőautókkal és/vagy konvojban, néhol egy óráig sem álltak ki elengedni a feltorlódott forgalmat, így sok kilométeres kocsisort húztak maguk után (persze éjszaka). Gondolkodtam is rajta, ennek vajon mi értelme: délről északra szállítják őket, északról meg délre – nem lenne egyszerűbb, ha a helyi piacokat szórnák meg?!

        (Ahol lakom, ott meg gyártják ezeket. Na az is szép látvány, amikor a gyár előtti körforgalomban forgolódnak a kamionok a ménkü hosszú szélerőmű-törzsekkel (de a lapátok sem sokkal rövidebbek…)

        • Zaphod szerint:

          Röhögtünk is ezen, hogy „milyen egy elmaradott banda ez a német, mert egyrészt olyan hülyeségekben hisz, mint a globális felmelegedés, másrészt nem tuggya, hogy ha nincs szél, nincs áram, tehát nincs más megoldás a duzzadó energiafelhasználásunkra, mint az atomerőművek.” Amúgy meg ha meleged van a tizediken a panelban, akkor azt a szar tizedik emeletet le kell bontani, mert a kilencedik messzebb van a naptól… Fogadjunk, ezt sem tudják. 😉

          • Jazzman szerint:

            Megújulóenergia-ellenesség / panelbontás:
            Néha nehéz elhinnem, hogy Magyarországot nem komplett tébolyodottak vezetik. Aztán megnyugszom, hogy a legkreténebb ötlet mögött is nyilván csak még több lopási szándék áll – az azért mégiscsak más, ha bűnözők és nem elmeháborodottak.
            (Bár a kettő nem zárja ki egymást.)

  8. […] Még hogy Drezda bombázása…. pppfff…. Élni tudni kell! Az esemény előző epizódja itt érhető el, és az van, hogy inkább nem nézek vissza, mivel arról szólhat, hogy baromira cinikus voltam, […]

Leave a Reply