Akkor most kezdjünk el előválasztani! Vagy ne? Vagy most mi is van? (Választások Vol.1)

Ez a bevezető ha később nem fog leesni, hogy ez egy bevezető, tehát ezt mindenképp fontos megjegyezni. Az van, hogy újkori történelmünkben 31 évvel ezelőtt (és mivel ez egy sorozat első darabja lesz, jövőre át kell írnod 32-re, ez ne feledd…) választhatott a nép magának képviselőket, és ez eddig egyszer sem sikerült, viszont jövőre…. sem fog sikerülni, de ez a posztsorozat azt próbálja meg bemutatni, hogy ebben a szituban miért nem feltétlen a választott képviselő a hülye, vagy valami hasonlót.

Több dolog miatt is kezdek billentyűket ütögetni. Az egyik a 18-as választásos sorozat, ami akkorát futott – és még fut mostanság is – hogy néha csak néztem(ek) ki a fejemből, és azon töprengtem, vajon ki támadhatta meg az oldalt. Majd leesett, ebben az országban két embernél több van aki még olvas, és ez jó, tehát legalább ketten el is fogják olvasni. A következő, hogy mintha az előszelét éreznénk annak, hogy elindul az átalakulás ebben a többpártrendszeres faszságban. És nem utolsó sorban, a Youtube Karácsony előválasztásos bejelentésére agyig akart tömni pártpropagandával, amit nem győztem letiltani, mint kifogásolható tartalmat, és ez rendesen felbaszta az agyam.

Woww… olyan felszopást kéne ide vésni, ami valahogy ráhangol arra, miként is nézett ki az ország választási rendszere 1839-től, mondjuk 1919-ig, ebben milyen irányzatok képviseltették magukat, hogyan viszonyultak a szélsőséges izmusokhoz, demagógiához, mert ez tök izgalmas téma, aztán jönne a másik csomag, ami 1919-1990 közötti időszakokat mutatja be, ami már annyira nem izgalmas, mert nagyjából a lényeget lefedi Orbán eddigi 11 éve. Kizárt, hogy ez bárkit is le tudna kötni 10 mondatnál tovább, és az van, hogy ezt 10 mondatba belesűríteni…

Akkor a felszopás

Tudd, hogy volt a történelmünkben majd’ 60 olyan év, amikor nem volt szitokszó a liberalizmus, és akik ellenségképeket felmutatva akarták megmagyarázni az embereknek világunk működését, azokat próbálták berugdosni a szőnyeg alá, eléggé sikeresen. Furcsa mi? Voltak érvelések, kiabálások, zenget, zúgott a vita, az emberek kint az utcán éljeneztek, vagy fújjoltak szavazásképp. A lapok híreket írtak sőt, az ország egész történelmének az volt a legkiemelkedőbb, legtermékenyebb időszaka, amikor azok a fickók ott, híreket írtak. Jó, oké, a női választójog néhol hibádzott, de ez a poszt most nem arról szól.

Aztán jött az első VH, majd emberek ugrottak ki ablakon, mert úgy gondolták, hogy a pénz fontosabb az életnél, nagyjából okozataként kiszabadult börtönéből a populizmus, és átvette az irányítást a bolygón, melynek konklúziója, hogy az elkövetkezendő évtizedekben milliónyi sírgödröt kellett megásni, idő előtt.

Ok és okozat

Mindeközben a többpártrendszerben működő országokban eluralkodott a kupleráj. A nagy tömeget az ok és okozat összefüggése egyáltalában nem érdekli, hiszen a nagy tömegnek fingja nem volt a Buddhizmusról, pedig legalább 600 évvel az előtt született meg, mint az a pali, akit 600 évvel később felraktak egy keresztre, majd ennek okozataként kiépülhetett az a rendszer, mi főleg az okozatot hangsúlyozta az elkövetkezendő 2000 évnyi véres történelmében. Én mivel az okozat egy sokkal egyszerűbb, megfoghatóbb történet, amit ha jól ki tudunk hangsúlyozni, az okkal – mi életünkben elég, vagy egyre komplexebbé képes válni – csak akkor foglalkozik a jó polgár, ha azt ki lehet fejteni két szóban (mocskos -kommunisták, -zsidók, -libsik, buzik, stb). És milyen rendszer tudja egyszerűen megfogalmazni a válaszokat? Igen, a populista. Tehát, ha van mellette 23 olyan párt ami így, vagy úgy próbál több mondatnyi magyarázatot találni az okra, akkor ki fog győzni? Igen, a bunkósbot. Olyan fickók kezében, mint Hitler, Sztálin, Pol Pot, Kim Ir Szen, meg tanítványaik.

Mikor lett Kossuth, Deák, Petőfi – és még valahány név a naptárban – seggfej, vagy éppen ez:

„A libsik nem logikus lények. Ez valahol érthető is, mert liberálisnak lenni annyit tesz, mint elveszíteni a kapcsolatot a valósággal. A liberalizmus egy drog. Egy ideológia által szült álomvilág. Egy virtuális valóság, melyben feketék, fehérek és sárgák egymás kezét fogva énekelnek az örök béke partjainál, egy olyan világban, amelyre a fizika és a biológia törvényei nem vonatkoznak.”

Én szégyellem magam, hogy ezt ide, és ami két éve jelent
meg az egyik hazai propaganda lapon.

Amúgy tök könnyű élete lehet egy populistának. Sosem kell igazolnia saját igazságát, hiszen mindig, minden esetben igaza van. A „Béla azért köcsög, mert libsimelegnégerzsidó!” Kész! Van ezen mit magyarázni? A saját buborékában lebegő összes elem tudja, érti, és tapsol. És azt is nagyon érdekes lenne elemezni, hogy a „rendszerváltás” okozta nagy választási szabadság nagyjából akkor kezdődött… Nem, jobban mondom!

A jelen tech. robbanásával együtt fejlődött ebben az országban a „demokrácia”. Bebaszott rendesen…

Lett jogod. Aztán kereskedelmi tévéid. Ömlöttek a cenzúra nélküli hírek. Megjelent a NET, vele együtt a blogok, videók, közösségi média. Aztán az egész világ felkerült egy kisebb cuccra, mint egy kártyapakli. A szabadsággal együtt annyi információt kapott felszabadultságában a magyar, hogy már képtelen volt feldolgozni, így le is tett a próbálkozásról, már csak az okozatokra tudott koncentrálni. Aztán rájött, hogy máshol jobb. Aztán a véleményét ki is nyilvánította. Aztán valaki beleolvasott a történelemkönyvekbe, és látta hogy csináltak hatalmat a nagyok. Megfogalmazódtak az egyszerű válaszok arra, hogy miért nem jó az életem.

Cirka 2500 éve létezik a propaganda, de csúcsra akkor jutott, amikor két amcsi lapkiadónak sikerült belesodornia országát egy háborúba. Majd jött egy Joseph Goebbels nevű fazon, aki beleolvasott ebbe a sztoriba, és rájött a titkok titkára azaz, mikét lehet távirányítani a tömeget. Majd meg is tette. Ebbe laza saccolások szerint 75 millió ember halt bele, amiből csupán 20 millió volt katona. 

Baszki, ennek a posztnak nem lesz vége sosem…

Szerintem 2006-ban indult el a folyamat, aminek a csúcsán most ülünk. Amikor Deák, Kossuth, vagy Bibó „nem logikus lénnyé” változott, ahol az ellenség a gondolat, az egyszerű válaszokra született kérdések, a világ folyásának másképp gondolása. Ezt az ellenséget csak populizmussal lehet elsöpörni, a munkához pedig a legjobb táptalaj, amikor az „ellenség” széttagozódik, mert még mindig abban a tudatban lézeng, hogy minél több irányzatból, arcból, gondolatból lehet választani, annál nagyobb a szabadság.

Nem, nem vélem, hogy jobb a kétpártrendszer!

De tudom, hogy a populizmussal szemben úgy lehet megküzdeni, ahogy a történelem során mindig is megküzdöttek vele, tehát vannak rá bizonyítékaim. Mint ahogy a jelenlegi kormánypártnak is vannak bizonyítékai arra, hogy a propagandával, az egyszerű válaszokkal, az ellenségkép gyártással mennyi, de mennyi hatalmat meg lehet szerezni. Szóval, miután végig néztük azt, ahogy egy évtized alatt sikerült szarrá rombolni mindazt, amit az újkori demokráciával éppen csak felépült, végre rájöttek a politikusaink, hogy tanulni kéne a történelemből (talán, esetleg…), így gyakorlatilag megszületett az angolszász kétpártrendszer.

És ha azt veszem alapul, hogy a történelem nem csak ismétli önmagát, hanem az ismétlések hullámként söpörnek a bolygón….

… akkor az USA tavalyi választását kell alapul vennem, ahol Trump elzavarásával sikerült megállítani azt a folyamatot, amit itthon nem sikerült, úgy 2014 magasságában. Igaz, ott a „civileknek” (utca embere, művészek, sportolók, mindenki is…) hülyére dolgozták magukat ezért, és ha tanulsz a történelemből…

Fejezd mááár beeee!

Tehát, ez a sorozat 22 tavaszáig tart, mert a történelem egy nagyon izgalmas időszakának tartom. Egyesével feldolgozzuk, hogy ki az a hat, aki jelentkezik világmegváltónak (Pálinkást fekete alapon kéne írni, mert annyira sajnálom az öreget….), mit ígér, mennyire működik az előválasztási rendszer, mit csinált Orbán az elmúlt négy évben és tele lesz minden infografikával.

Szerintem…