Afrika – Irány Uganda, majd Ruanda felé! Bevezető

Gyerek vagy, kapod Széchenyi, meg Kittenberger vadászkönyveit, aztán jön a többi, belekeveredik a sztorikba Dian Fossey (szerintem még plakátom is volt róla), majd felnősz, rádöbbensz, hogy a inkább arra húzol, hogy védjünk, és ne lőjünk, aztán legkedvesebb íród is ezzel kezd foglalatoskodni. Douglas Adams 1995-ben írta meg azt a történetet, amikor betársult az Orrszarvúk Megmentéséért Nemzetközi Szervezethez, és Mombasa partjától indulva, egy londoni színházból rekvirált orrszarvú jelmezben készültek megmászni a Kilit… De inkább szóljon itt Adams a sztoriról, és a világ legmagasabb hegyéről:

A határon túl fekszik a Kilimandzsáró, a világ legmagasabb hegye. Az expedíció tagjai – egy csapat angol, akik naponta mérföldeket gyalogolnak a déli napsütésben, és váltogatva viselnek egy orrszarvújelmezt – a Kilimandzsáró csúcsára készülnek felmászni. A lúzerek már rég bedobták a törülközőt.
Mi ez az egész – gondolhatják – „a világ legmagasabb hegyével”? Az Everest bizonyára megérdemel legalább egy tiszteletteljes említést ebben a kategóriában? Nos, minden a nézőponttól függ. Természetesen az Everest magabiztos 8848 méterrel magaslik a tengerszint fölé, ami – a maga módján – lenyűgöző. De ha az ember meg akarja mászni az Everestet, valószínűleg valahol a Himalájában kezdi, amennyiben megbízható vezetője van. A Himalájában bárhonnan egészen magasról indulhat, így az Everest tényleges csúcsáig tartó utolsó szakasz megtétele -ahogy néhányan mondják – csak egy elegáns kocogás. Manapság, hogy érdekes legyen, oxigénpalack nélkül vagy alsónadrágban, vagy kézen állva csinálják.
De a Kilimandzsáró nem egy hatalmas kiemelkedés része, mint az Everest. Sokáig tartott, amíg sikerült rájönniük, hogy a Himalája melyik része is a legmagasabb valójában, és végül a felfedezés – ha jól emlékszem – egy londoni íróasztalon történt. A Kilimandzsárónál nem voltak ilyen problémák. Vulkanikus eredetű, és önmagában áll, néhány vacak kis dombbal körülvéve. Amikor az ember a horizonton a zavaros felhők között kutatva végre megpillantja a Killit, megfagy benne a vér. „Ó – mondja –, úgy érti, túl a felhőkön.” Az ember feje teljesen hátrahanyatlik. „Uramisten…” Az aljától a tetejéig ez a világ legmagasabb hegye. És persze pokoli dolog orrszarvújelmezben felmászni rá.

A történet végülis nem az állatok megmentéséről szólt – hiszen azt már akkor is kőkeményen őrizték a parkőrök – , hanem arról, hogy pénzt gyűjtsenek oktatásra, könyvtárakra, közösségi munkákra, és főleg arra, hogy közösséget segítsék abban, hogy élhetőbben tudjanak együtt élni a vadakkal. Bár ott állt a Kili lábánál, de végül nem mászta meg. Aztán én azt mondtam, hogy márpedig nekem meg kell. És erre anno – már a dátumot sem tudom felidézni – kaptam egy plüss orrszarvút. Őt majd vigyem fel a hegyre! – felszólítással. És a plüss azóta a fotóstáskámban van. Egészen biztosan állíthatom, hogy jócskán megkerülte már a bolygót, akár kétszer is, de eddig csak Arábiáig jutott, nekem meg egyre nehezebb felnézni a világ legmagasabb hegyére.

Az indíttatás tehát jócskán megvan Afrikához, már csak el kéne jutni oda. 

Kili kilőve, ahhoz kell legalább egy évnyi felkészülés, hacsak nem vagy Woody Allen, akit – a rossznyelvek szerint – hordszékben cipeltek fel a jó feketék. De vannak gorillák! És aki már látott arról videót, hogy milyen a találkozás ezekkel a lényekkel, és nem oda vágyik azonnal, az egy nagyon szegény ember lehet, szóval részvétem neki! Kell még Afrikához egy pont olyan őrült, mit te. Egy társ. Ez is kipipálva, mert nagyon olyan, mint te, és nagyon társ, szóval kezdődhet a szerveződés.

Útvonal, hogyan is, kivel, mennyiért?

Az össz. mennyiért majd verdiktként szerepel az utolsó posztban. Nincs benne semmi titok, talán valakinek segíteni is fog, ha valami hasonló, jóleső „őrültséget” tervez. Valahogy úgy kezdődött a sztori, hogy elkezdtünk rábökni dolgokra. Egy fix történet volt, a gorillák, a helyszín pedig Uganda. Ahhoz, hogy eljuss a környékükre, engedélyekre van szükséged. Az pedig Ruandában 1500$, elemben Ugandával, ahol 700$-t kell fizetned koponyánként. Nagyon nem mindegy… És akkor vadul böködtünk a földgömbön, majd megpróbáltuk kiszámolni, hogy vajon mennyibe is fájna az utazás, és a szállás. Annyira elszabadult mindenünk, hogy Uganda, Burundi, Ruanda lett a vágy, ami valahogy így nézett ki a térképen:

Bocs, volt még egy fix dolog! ÉN a Viktória-tó partján akarok helyileg berúgni, azán bánom én, hogy hova megyünk…

Az tök jó, hogy ezt ti így megterveztétek, csakhogy ez itten Afrika, nem pedig Európa, ahol akár rollerral is mehetnél. Tömegközlekedést felejtsd el, autóval pedig át kell menni három országon, ehhez pedig az autókölcsönzőt is felejtsd el, aztán kiderült lassan, hogy mindent is felejts el, ami arról szó, hogy majd te okos leszel, és kalandozol kedvedre. Nem leszel, és ez jól be is bizonyosodott az út során.

Kell valaki, aki ezt jól megszervezi a háttérben!

Február végén már konkrét vágyakkal ugrottunk ki az Utazás kiállításra, hátha találunk a történetünkhöz partnert. Találtunk is két irodát, akik foglalkoztak afrikai utakkal. Valahogy megpróbáltuk elhadarni célunkat, majd abban maradtunk, hogy a részleteket küldjük levélben. Így is lett. Teljesen ködbe vész, hogy miként kezdtünk el nem magyar irodákat is megkeresni, de így lett, és hosszú levelezgetések végén maradt három versenyző. Focus East Africa Tours, az East African Discovery, és „magyar” színekben az African Visitors, ami annyira magyar, hogy Dél-afrikai, csak teszt célból hazakívánkozott egy innen elszakadt kollegájuk, mi meg jól összemelegedtünk vele.

Innentől kezdve, május elejéig tartott a tervezés a megmaradt 3 céggel.

A Drive-ból kiragadtam azt a táblázatot, amit itt látsz. Városok, dátumok, szállások, programok, ellátások, útvonalak, kommentek. Már őrületig versenyeztetve a cégeket egymással, miközben Burundi kiesett az útvonalból. Vagy nekünk jutott eszünkbe valami, vagy nekik, vagy túlmentünk a költségvetésen, vagy még beleférhetett valami. Május elején már hallani sem akartam semmi egyeztetésről, csak indulni, lesz ami lesz…

Úgy emlékszem, hogy valami eszméletlen nagy számról indult a matek, merthogy azt gondolhatta a világ, ekkora tervre csak van pénzünk. Nem volt… Aztán leesett egy olyan számra, amire azt mondtad, hogy szép, de kizárt, majd azt sikerült megfelezni. Úgy már mehet a buli. Mondjuk a „mehet a buli” is egy olyan összeg, amiből 20 hétre veszel ki apartmant Zalakaroson, akkor képzelheted, hogy mennyi lehetett az induló ajánlatunk…

Sokat azért nem tökölhettünk a mindennel, mert be kellett szerezni a gorilla engedélyeket. Azok meg épp nem olyanok, hogy akkor holnap megyek, itt a pénz! 6-8 fős csoportokat visznek fel a hegyre. Szezonban teltház, utószezonban franc tudja, és az egész út ezen a papíron múlt.

Ha azt mondják, hogy kell hozzá a vízum, vagy bármi miatt előre kell a vízum, akkor ne hidd el! 

Szerencse, hogy meg van születve a kelet-afrikai vízum, ami Ugandába, Ruandába, és Kenyába érvényes. Ennek ára 100 $, és három hónapig érvényes. Őőőő….köhömmm…. NEM a beutazás napját követő három hónapig, hanem a kiállítás napját követő három hónapban. Csak szólok. Hogy neked ne a kiutazás előtti hetekben járjon le, majd nézz ki a fejedből bután, és vedd meg újra. Tehát, a figyelmeseknek 100, a mi fajtánknak 200 $ volt a papír. De legalább mindkétszer megadták egy napon belül.

Aztán, amikor mindent lebeszéltél mindenkivel, kiválasztottad a legszimpatikusabb irodát (East African Discovery), majd befizetted a foglalót, mehetsz beolthatni magad. Olyan leszel, mit egy tűpárna, pluszban kapsz lenyelhető folyadékost, meg gyógyszert, amit szedsz malária ellen előtte, amíg ott vagy, meg utána. Elköltesz végtelen összeget, lesz egy szép sárga oltási könyved, elemben nem halsz betegségekbe, amiért gorillákat akarsz fotózni. Egész jó deal…

Ha azt hiszed, hogy kész vagy, akkor még vegyél egy bakancsot, ruhát a pusztító terephez, és gondold át, hogy vajon mennyit kell csomagolnod két hétre, és hol fogsz magadra mosni, mikor tudsz, és mit tölteni, hány kép fér el a gépedbe anélkül, hogy mentenél kártyáról, tulajdonképp miben is viszed a fényképezőgéped, és most hátizsák, vagy bőrönd, vagy mindkettő?

ÉS TULAJDONKÉPP KIRE IS BÍZTÁL EGY FÉL VAGYONT?

Szóval, október 20-án indultok, 22-én kurva boldogok lesztek, vagy behúzott vállal kullogtok haza, és alig meritek bevallani, hogy kurvára átbasztak titeket?

Kurva boldogok lettünk!