Csak azért, mert asszongyátok, írjak máá… Hát nesztek!

Megszületünk, rácsodálkozunk a világra, megtudjuk milyen érzés megfogni valamit, mi az éhség, a fájdalom, a csikizés, a hideg, a meleg, a nedvesség. Milyen elesni, milyen, mikor a levegőbe emelnek, és mi vagyunk a legmagasabbak a világon.

Bekerülünk az oviba. Érezzük az otthon és az anyu ölelő karjainak hiányát, a kakaó furcsa ízét, rémülten látjuk a sok idegent ki körbevesz, de szivacsként szívjuk magunkba a rengeteg behatást válogatás nélkül. Odakúszunk a társainkhoz, megmutogatjuk az új játékunkat, hozzászokunk apró világunkhoz, miben sok a fogócska, a játék, a hasra esés. Arról fantáziálunk, hogy mikor leszünk olyan nagyok, mint az apu, mert neki elesni biztos nem fáj annyira, mint nekünk.

Egy szakasz ismét lezárul. Jön az iskola. Kellemetlen érzésünk van, mert nincs már nyoma az ovi ölelő karjának. Minden olyan nagy és hatalmas, hol mi vagyunk a legkisebbek. A tanár nénik már nem olyan közvetlenek, padokban kell ülnünk, s bár egy csomó izgalmas dolgot vittünk az iskolatáskánkban, miknek furcsán furcsa szaga van, de nehéz cipelni, és óránként más-más dolgot kell előkapni belőle. A szünetek félelmetesek, mert rettentő sok nagy gyerek van kint, kik vadak, lökdösődőek, és felelőtlenek, és nincs óvó kéz, ki körbeölelne. Ki védene tőlük. Pár év eltelik, s már vannak kisebbek is nálunk. Már természetessé válik a suli, megszoktuk illatát, megtanultuk szabályait, és azt is, hogy azokat miként lépjük át. Viszont érdekes a felfedezés, hogy a lányok már nem olyan lányok, kik az oviban voltak. Már külön vannak a fiuktól, az udvar más helyén gyűlnek össze, és tökre nem lehet tudni, hogy mit csinálnak, mert el nem tudjuk képzelni, hogy a fogócskánál, vagy a kavicsdobálásnál van e jobb szórakozás abban a 10perc szünetben. Eljön az idő, mikor már nem csak a suliban találkozunk a haverokkal, hanem utána is. Sőt, tulajdonképp időnk nagy részében együtt vagyunk, és versenyzünk a bicajunkkal, egymással, a világgal, hogy ki mennyire tudja áthágni azokat a szabályokat, miket apu és anyu, vagy a tanáraink felállítottak, mert tudjuk azok nagy része hülyeség, és csak úgy mondják. Majd megjelenik egy lány. Ő is olyan, mint a többi, olyan lányos és nyafka, meg külön bandázik, de múltkor egymáshoz ért a kezünk, másnap adott egy almát, mi nagyon finom volt, és azóta olyan jó, amikor ott van mellettünk. Szeretnénk, ha többet ott lenne, de olyan ciki a fiuk előtt, akik folyamatosan elrángatnak mellőle, meg a lányok is ott sustorognak a sarokban, és sandán néznek rám. Tök kellemetlen, tiszta égő.

Redőny lehúz, irány a középsuli. Tele új arcokkal, kik nem a környékről valók. Mind máshonnan, az ország különböző részéről érkezett. Van, ki még a nyelvet sem úgy beszél, mint mi. A kedves tanár arcok látványa már a múlté. Ugyanúgy a múlté, mint az ölelő kar, mihez odafuthattunk, mi védett, vigasztalt Itt kezdődik a véres valóság. Az igazi élet kapujában állunk. Komolyabbak a srácok, komolyabbak a csínyek, és a lányok…. Hhmm… a lányok folyton csak dumálnak, és kiabálnak, bár van egy-kettő közülük, kik egész érdekesek. Otthon folyamatosan együtt vagy a régi sulis haverokkal, de világod kezd robbanásszerűen tágulni. Jönnek a házibulik, már bemehetsz a szórakozóhelyekre, megjelenik az alkohol, s mindaz a mámor, mit nyújtani tud, mitől te leszel a világ ura, és legbátrabb harcosa. És elcsattannak az első pofonok is. Szerelmes leszel. Járni valakivel az olyan… olyan kiváltság. Tök büszkeséggel tölt el, ahogy a haverjaid irigykedő szemébe belenézel.

Van egy csajod?

Igen, nekem van! Hát neked?

A csók olyan izgalmas. Érzed ahogy ver a szíved, ahogy beindul a testedben a vágy. Bár nem tudod, mert honnan is tudhatnád, de felfedezed az érintés örömét. Eddig csak akkor érintettél valakit, mikor egy haverral kezet fogtatok, vagy lökdösődtél. Ez most más. Ez olyan izgalmas. Felfedezni valaki testét, az jó dolog. Kialakul benned a vadászösztön. Milyen lehet egy másik lányt megérinteni, megcsókolni. Neki szebb a haja, ő nem beszél olyan nyávogva, és sokkal izgalmasabb dolgokat tud mondani.

Az életed következő szakasza a szakítás. Amikor meg kell mondanod a másiknak, hogy már nem jártok. Nem mondod el. Gyáván arrébb állsz, mert azt könnyebb megtenni, mint beszélgetni. Mert akkor ő majd sír, meg megmondja, hogy mennyire utál. Az kínos, és tök ciki lesz, ha többen látják. A vadászat beindul. A verseny? A bringa versenyekről átterelődik a hangsúly a lányok hajszolására. Szinte versenyeztek a haverokkal, hogy kinek volt meg több csaj, ki tudott minél jobban lerészegedni, milyen nagy balhékat követtetek el a hétvégén. A nagyotmondás világbajnokságáról szólnak a következő évek. Az otthoni cimborák kezdenek elkopni, a középsulis haverok, és azok haverjainak ismeretsége pedig egyre nagyobb. Már éjszakára is kimaradsz, nem kell hazamenned este 10re, anyuékkal nem beszélsz, mert mit is mondhatnál nekik. A suliról nincs mit beszélni, mert csak nyűg, a balhékat kizárt elmondani, a csajokról meg jobb, ha anyu nem tud.

Bele az életbe. Az első munkahely pokoli. Nincs többé nyári szünet Dolgozni kell! Hát nem érted, hogy ez milyen borzalmas? Minden egyes nap bemenni, és tök idegen fickóktól kapott utasításokat végrehajtani. A hétvégék szabadok, és akkor bizony jön az elhajlás. Már van miből bulizni, csajozni. A körülötted lévőket szinte nem is tudod, hogy hol szetted össze. Vannak még cimborák az általánosból, a középsuliból, munkahelyről, meg a bulikból. Tök vegyes a társulat. Mindegy is. Minden hétvégén azon röhögtök, hogy ki miként támolygott haza, és már nem azon versenyeztek, hogy ki hány csajt szedett össze, hanem ki tudta felszedni a buli legrondább nőjét. Sportot űztök az életből, mert tiétek a világ. Az autókban bömböl a zene, lehúzott ablakokból lógtok ki részegen, és bármit megtesztek, semmi nem fontos. Nem fontos, míg be nem üt a krach. Az első igazán komoly szerelem. A kitágult világ egyszercsak beszűkül. Valahogy nem lesznek fontosak a bulik, a haverok is elmaradoznak, viszont van ő. Ő, aki… húúú… akivel jó! Akivel nagyon jó! Csakhogy ezt nem lehet megfogalmazni. Nem lehet értékként kezelni, hisz korunk még nem hozta el bölcsesség tudományát. Az történik, hogy a csaj megváltozik. Olyan furcsa lesz. Totál kezelhetetlen, és lassan neki semmi nem jó. Pedig nem veszünk észre semmit. Minden ugyan úgy van, mint régen, de ez valamit akar, csak nem mondja el. Mi kérdezzük, de akkor olyan feszült lesz, meg ideges. Biztos más pasija van. Hát menjen, menjen innen, ne is lássam! A következő szakasz az első igazi szerelem végével kezdőik.

Bulik, sok alkohol, cigi, esetleg drog. Van, hogy nem tudod ki mellett ébredsz reggel, kómásan mész dolgozni, a napok követik egymást, és pokolian zajlik az élet. Esténként a kocsmában a haverokkal megváltjátok a világot (bár csak tudnátok azt, hogy mennyi mindent nem tudtok), miközben az ép aktuális préda ott ül mellettetek. Baromi okosak vagytok, főleg ha sok az alkohol. Cél nincs sok. Minek is, hisz elfoglal a jelen, mi roppant mozgalmas, még alvásra sincs idő. A munka egyre több, és mintha valami változna. Már elmaradoznak a melóból való lógások, bankszámlát vizslatsz hetente, elkezdesz foglalkozni a külvilág történéseivel. Elképzeled a világot miben élsz, véleményt alkotsz róla, méghozzá stabilt és másíthatatlant. A rajzfilmeket, pc-s játékokat kezdi felváltani a híradó, a színes magazinokat a napi sajtó. A jó pár évvel ezelőtti fürdőszoba tükör előtt eltöltött óra immáron max. 3percre rövidül, és el nem tudod képzelni, hogy 2percnél tovább foglalkozz azzal, hogy milyen ruhát kapsz magadra indulás előtt. Bár az élet zajlik, de valami szöget üt a fejedben. Merre is tovább, nomeg kivel?

A nők, ki eddig melletted voltak, csak epizódszereplőként élték meg az együtt töltött hónapokat. Valahogy egyik sem volt olyan… olyan, mint az első igazi. Voltak nagy kalandok, meg botrányos történetek, de egyik sem ragadott magához igazán. Illetve… kezdesz magadnak hazudni. Úgy gondoltad rég, hogy szabadnak születtél. Sosem bírtad a kötöttségeket. Mindig, amikor valaki közel merészkedett hozzád, akkor te felvetted a nyúlcipőt, nehogy elmélyüljön a kapcsolat, amiből már nem tudsz kiszakadni. De lassan ez kezd a múlt ködébe veszni. Bölcsebb leszel, hisz öregszel, vannak már tapasztalataid az életről. Keresed, kutatod azt, ki igazán az életed része lehetne.

Innentől a jövőd megjósolhatatlan. Vagy vissza-visszatér a régi éned, vagy megtalálod, kitől már nem szakíthat el önmagad. Az első opcióban elkezdesz könyvet írni öregkorodban egyedül egy íróasztal mellett a nagybetűs életről, és saját bölcseleteidről, mit meg-megszakít az önsajnálat könnypatakja, a másodikban könyvet olvasol karácsonykor az unokáidnak, és mosolyogva nézed azt, ahogy a lányok a konyhában vitatkoznak, tudván, hogy világ életedben erre az igazán szép pillanatra vágytál. És hogy ha megkérdezik tőled, mi az élet értelme, már tudod rá a választ.

Ez egy elnagyolt kivonat, egy sarkított világról. Minden egyes leírt mondat, és a szerző élete közötti összefüggés, csak az olvasó túláradó fantáziájának műve!

Zaphod

2010. április

6 Responses to Szakaszok

  1. kisroka szerint:

    Hát ez nagyon tetszett.
    Különösen aktuális nálunk, ugyanis a gyerkőc tíz hetes a hasamban:)
    Majd kinyomtatjuk és felolvasom neki, csak hogy tudja, mire készüljön.
    Addig is, nem tudnál valami ötletet, hogy a férjem kicsit komolyabban vegyen mint gravidát?… Egyelőre annyi esett le neki a terhességből, hogy amint meglátja a hasamat közelről, elkezd szörcsögni, hogy “…Luke, én vagyok az apááád.” Néha az az érzésem hogy a pasik sosem nőnek fel. Vagy talán csak ötvenéves korukra.

  2. kisroka szerint:

    Ui.: az óvodára még emlékszem,ha nem is túl élesen, tök jó időszak volt, nagyon szerettem… 🙂

  3. brem szerint:

    Ezt jó volt olvasni :}

  4. Benjeva szerint:

    én csak akkor dicsérek, ha úgy is gondolom: – nagyon jó írás!

  5. Zaphod szerint:

    Illik megköszönni a hozzászólásokat?
    Hhmm…
    Köszönöm!

  6. Zaphod szerint:

    @kisroka
    Nincs ötletem, de szerintem nem is kell. Ha egy pali “…Luke, én vagyok az apááád.” mondattal képes szörcsögni melletted, annál komolyabb dolog nincs is! 😉

Vélemény, hozzászólás?

Az email címet nem tesszük közzé. A kötelező mezőket * karakterrel jelöljük.

Time limit is exhausted. Please reload CAPTCHA.

Facebook Auto Publish Powered By : XYZScripts.com