Tulajdonképp egyáltalában nem panaszkodhatok. Tulajdonképp annyira, de annyira panaszkodnék. Ha mondjuk az ország valamely eldugott helyén élnék, mint mondjuk Nádudvar (vóót ilyen osztálytársam, csak ezért ugrott be…), és 42ezerből kéne életben tartanom a 4 fős családomat, a földeken betelt volna az összes napszámos meló, és az asszony meg beteg lenne, a ház inogna a fejünk felett, akkor igen, akkor panaszkodhatnék, de nagy valószínűséggel nem lenne rá időm.

Aztán most, mikor többé nem leszek az, amit az elmúlt …… jajdesok évben csináltam, és egy pillanat alatt dobott ez élet elém annyi lehetőséget, mik közül már választani sem lehet, hiszen minimum klónozni kéne magam, hogy minden előre, eddig, és ebben a pillanatban betervezett dolgot véghezvigyek, hát csak panaszra áll a szám, és egy blogon leírom címként: Panasz….

Vajon fontos minden, mi itt van a tálcán? Mert ahogy rakosgatom, nagyon úgy néz ki, hogy a jelentős részére valami paraszt, a munka matricát ragasztotta fel. Én nem akarom, hogy az életem a munka matricákról szóljon. Sőt, én nem akarom, hogy az életem olyan matricákról szóljon, mint ami ott figyel a földteke roppant többségének tálcáján. Kösz, de nekem nem erről szól. Nem erről kell szólnia! Viszont e nélkül?

Milliószor hallottam már ezt. Még ezt a pár évet meghúzom, és akkor… majd 40 éves koromtól…. majd e naptól… És akkor azt látod, hogy a “majd” ismét kibővül az embernél, mert valami közbejött mi miatt ki kellett bővíteni. Hipp-hopp, elröppent 40-50 év, és még mindig a mókuskerékben, egy nagy halom majd társaságában. A sírodra meg a haverok azért nem karcolják fel a “majd” szót, valami poénnal fűszerezve, mert ők is “majd” emberek, azt nincsenek humoruknál, vagy voltál olyan előrelátó, hogy inkább szétszórattad hamvaid, így nincs hová felfirkálniuk, hogy ottan lent, egy idiótát rágnak a kukacok.

Vajon le lehet állni még időben? Vajon van egy olyan pillanat, mikor azt mondod, hogy nem kell több, ennyi elég, és most arra koncentrálok, hogy élek, és itt van egy bolygó, mi él körülöttem, no akkor ezt most felfedezzük, bármeddig is tart, azt elhajítunk minden olyat, mit eddig fontosnak, értékesnek láttunk az életben, és nem azért, mert gonosz törpék vagyunk, hanem mert egyáltalában nem voltak már akkor sem fontosak, mikor birtokába jutottunk a tök érdektelen dolgoknak. Vagy nem lehet leállni, mert folyamatosan ott a bizonytalanság, a ha? Mi lesz ha? Dolgozzunk még egy évet, hajtsunk, mint a barom millió irányban, mert kell még, mert ha….

Tényleg le kéne feküdnöm aludni. Jóóó sokat…. Jóóóó sokat…..

Nem valami szaros ünnepek jönnek mostanság?

One Response to Panasz….

  1. Dr. Sir Artemon szerint:

    De, jönnek szaros négynapos ünnepek. Aludjál 3 napig. Aztán vegyél elő egy csomag üres matricát, írd fel rájuk, többre is, egyenként, hogy “Kreativitás”, “Öröm”, “Önmegvalósítás”, “Teher”, “Kell”, “Szükségszerű”, “Szemét”, “Múlt”, “Jövő”, “Jelen”. Aztán matricázd újra azt a sok asztalon heverő fontos dolgot ezekkel. És mikor elkészültél, figyeld meg, mi jött ki.
    Aztán majd folytatjuk.

    A Doki

Vélemény, hozzászólás?

Az email címet nem tesszük közzé. A kötelező mezőket * karakterrel jelöljük.

Time limit is exhausted. Please reload CAPTCHA.

Facebook Auto Publish Powered By : XYZScripts.com