Annyira….
De már majdnem sikerül…
Olyan közel voltam hozzá, annyira közel….
És csaknem összejött, amikor…..
Két kis ribanc elkezdte énekelni az ablakom alatt a „Gyere őrűt”et, 160 decibellel (20éve utálom…).
Nem! Akkor sem leszek olyan! Felrémlik a gyermekkor, amikor a téren bandáztunk éjszakánként, és kijöttek az ott lakók, hogy kussoljunk már el. Mekkora pöcsnek tartottunk az összes vén gecit.
Viszont azon elgondolkoztam, hogy ki kéne menni, és fennhangon közölni a ribikkel; „Nincs hangotok, abszolút nincs, csak a haverjaitok nem merik elmondani!”
Akarok én ilyen mély sebet okozni más lelkében?
