És akkor elővette a gitárt, és játszott. Saját művet. Gyönyörű
volt. Ha nem pasi lennék, különböző pasis korlátokkal, akkor átkarolom, és el
sem akarom engedni. Döbbenet tehetség, hihetetlen érzelmek. És mindezt a
szobájának gyártja. Még idén, mert elkezdem lassan a munkát, mi a
publikációjáról fog szólni. Meg kell mutatni a világnak, hogy ő is itt szerepel
benne, képes adni az embereknek. Érzéseket, érzelmeket.

Aztán megkérdezte, hogy mi a helyzet a nőkkel.

És képzeld el, hogy elkezdtem válaszolni.

Rájöttem arra, hogy képtelen vagyok szerelmes lenni. Nem vicc!
Értelmezzük a szerelmet:


Meglátod, és bizseregsz.


Elakadó hangon beszélgetsz vele, azt figyeled, hogy mik
a reakciói a gondolataidra.


Ha hozzáér a kezedhez, akkor visszarántod, majd tök
hülyének érzed magad, mert legszívesebben a karjaidban tartanád életed végéig.


Úgy csókolod, mint még senki mást. Érzed a nyelvének
összes rezdülését, beszívod sóhajtását.


Álló farokkal caplatsz egész nap, várva, hogy mikor
tarthatod a karjaidban.


Remegő gyomorral mész hozzá, futsz, szaladsz, hogy
minél előbb lásd, tapintsd, érezd.


Napi 368000× mondod azt, hogy nem hívod fel, mert az
már tényleg sok(k) lenne, ha annyiszor beszélnétek, ahányszor szeretnéd.


Kéz a kézben sétáltok, egyszerre van melegetek, fáztok,
lélegeztek, éltek.


És megvan a fényképe, mi ott lóg valahol elérhető
közelségben.

Ezeket le tudom írni, valaha át is éltem őket, de mára a
semmibe veszett minden. És ez nem a nők hibája, kik körülvesznek. (pedig tök jó
lenne leírni, hogy mindegyik egy hülye picsa, és egyébként rohaggyanak meg) Naponta
más-más nőkkel tudnék programokat szervezni, tényleg nem a plázapicsa, szilikonbaba
kategória vesz körül. Mind gondolkodik, van véleménye a világról, rólam, semmi
baj a külsejükkel, szóval minden rendben van ahhoz, hogy egy pasas beléjük
szeressen, és egy életet leéljen velük.

Namost, saját magamat jól megcáfolom, mert ha tényleg
ennyire jók lennének, akkor miért vannak egymaguk? Hümm…

Pár hete az egyik felajánlotta, hogy költözzünk össze. Mondjuk
ha nem pont rosszkor időzítette volna a kérdést, hanem pár hónappal később. Akkor
is valószínűleg nemet mondok (ezen még töpreng…töpreng….töpreng…). mert szép,
érdekes, paraméterei ideálisak minden olyan cselekedethez, minek köze van az
orgazmushoz, nagyon durva dolgot kéne elkövetnem, hogy lepukkanjon rólam, de
egyszerűen nem képzelem el ruha nélkül, nem akarom kézen fogni, megcsókolni. És
ilyenből van most öt-hat a kalapban.

Odáig jutottam idén, hogy a szerető státuszban leledző
egyedekkel bontottam mindent. Volt szép, vagy durva levél, mi magyarázta, ez
így nem mehet, jövője nincs, legyen olyan múltja, mire szépen emlékszünk. Volt aki
elfogadta, volt aki háborgott, de kész, ennyi. Kurvára tudok nemet mondani. Ha mást
nem, hát ezt megtanultam.

De ezek után sem jön semmi. Nemhogy lángcsóva, de egy árva
szikra sem.

Egy biztos! Be nem melegedtem. De hogy kiégtem, mint az
állat, az kurvaisten!

Hogy a picsába lesz nekem így ilyenem???

Tagged with →  

Vélemény, hozzászólás?

Az email címet nem tesszük közzé. A kötelező mezőket * karakterrel jelöljük.

Time limit is exhausted. Please reload CAPTCHA.

Facebook Auto Publish Powered By : XYZScripts.com