Doctor Who – És akkor a zúj évad….

Szombaton a Guardian Peter Capaldit az egekig magasztalta, mint a 12. dokit. Fogalmam sincs, hogy a többinek mi a véleménye a paliról. Azt tudom, az egész csapat azon dolgozott az utolsó 5 percben, hogy Capaldi – ki rendezőként Oscar díjat nyert rövidfilmes rendezőként a Franz Kafka’s It’s a Wonderful Life filmjével – elfogadható legyen a továbbiakban. Tulajdonképp folyamatosan dumálták rá a nézőt, hogy az új doki jó helyen van, nincs vele baj. Ennek érdekében még Matt Smith is visszakerült egy pár percre. Jó, oké, értem! Doctor Who annyira angol, mint a királynőjük, egy fickó itten, Európa keleti sarkából nem tudja magáénak tenni, hogy poén skótnak lenni abban a környezetben, a többi be, és elszólásról már nem is beszélve. Nem nekem, nem az én kultúrámnak készül a Doctor Who, már több mint 50 éve.

Amit nem értek, hogy… Semmit nem értek. A Torchwood után miért kellett behozni a fősodor irányítói székébe? Miért egy 56 éves palit? Eccleston után David Tennant csak pár percig volt idegen, majd búcsúzásakor lenyomta TV film gyártás történelmének legmeghatóbb búcsújelenetét, minek után a következő doki bukásra lett volna ítélve, ha épp nem úgy hívják, hogy Matt Smith, ki lubickolt ebben a szerepben. Smith után berakni egy ismert arcot, kit akkor sem tudnál elképzelni ebben a szerepben, ha pisztolyt tartanának a fejedhez…

Meglássuk hogy lesz vicces, szigorú, bölcs, elveszett, okos, kíváncsi, nagyon öreg, és nagyon fiatal, szégyenlős, hogy flörtöl, hogy menekül, hogy védi az életet, a világot, miként nehezedik rá az idő terhe. Doctor Who lesz az utolsó sorozat, mit kisöprök az életemből, tehát kitartok, bár nagyon rossz előérzetem van. Bár ne lenne igazam…