És akkor leült. Bekapcsolta a tévét, ránézett az órájára, majd végiggondolta, hogy alig fél óra múlva fel kell állni, és tovább kell indulni. Harminc perc. Ennyi idő alatt képes volt a fáradság annyira átjárni, hogy elkezdte rázni a hideg. Reszketve kecmergett fel, nyitotta ki az ajtót, egy halk “bbbrrrtt….” kíséretében elment az autóig, beült, majd maximumra tekerte a fűtést.

Pár napja azt vette észre, hogy nem jut át a zene oda, ahová a zenének el kéne jutni. Mintha a befalazták, elvágták volna az utat, ahol a zene a fülén keresztül bejut oda, ahol értelmezni, érezni, szeretni, utálni, gondolatokat kapcsolni lehetne hozzá.

Rázza a hideg. Belülről.

133db. poszt. Ennyi, mi olvasatlanul hever a böngészőben. Néhányba belelapoz, de elhomályosodnak a betűk.

Telefonálni kell. Felveszi, tárcsáz, próbál nyelni, nehogy elcsukló hangon indítsa a beszélgetést. Gyorsan tárgyra tér, két mondattal próbálja lezárni a beszélgetést, de a túloldalt természetesen visszakérdeznek. Négy mondat lesz belőle. Az elköszönés már alig megy.

Posztot ír a világnak. Felmerül a kérdés, hogy miért. Tudja a választ, de saját magának sem hajlandó bevallani. Azért sem.

Azért sem. Erről szól az élete. Az azértsemekről.

Nem, nem lehet kommentálni. Azért sem!

Facebook Twitter Tumblr

Vélemény, hozzászólás?

Az email címet nem tesszük közzé. A kötelező mezőket * karakterrel jelöljük.

Time limit is exhausted. Please reload CAPTCHA.

Facebook Auto Publish Powered By : XYZScripts.com