A zőőrület határán lépkedve….
Mennyi az idő? Még már éjfél múlt, szóval akkor tegnap este. úgy 8 környékén megszólalt a fejemben egy hang. Majd különböző hangok lettek, majd kezdett dallammá összeállni – igen, kezdek megőrülni – és akkor erre úgy ráment másfél órám. A beazonosításra megint legalább egy, mert fogalmam nem volt. Aztán megtaláltam. Aztán az lehetett, hogy én tegnap(előtt) Aronofskyról írtam, és ez valahogy beragadhatott a memóriába, aztán most valami nagyon rejtélyes oknál fogva előtört a sötétből, és akkor most itt van a Requiem for a Dreamm és remélem neked is ugyanígy beakad, és annyit fogod hallgatni, hogy már a hány-inger fog kerülgetni. Klikk…
… engedd magad szabadságra… foglalkozz valami egészen mással, mint eddig… vagy semmivel, csak létezz…
Ez van, ha elmarad a Fekete Lyuk projekt. :/ (fejcsóválok)
Bólogat!
Amúgy – csak halkan mondom – eccer csak egy múlt heti beszélgetésben feltűnt egy kávézó valamely ország, valamely tengerpartján, mi állítólag lakatlan. Részleteket majd… 25-26-án dzsalok a veszprémi utcazene fesztre, és majd ott faggatózok tovább. 😉
🙂