A minap ismét meghívtak egy fotópályázatra, és nekem az a véleményem erről, hogy…
Ki nem állhatom a fotópályázatokat – bár a Capa meghirdette a Víz összeköt pályázatát nyár végén, mire majdnem, de aztán kijózanodtam – és minden olyan webes megmozdulást, ahol be kell küldened a képedet, majd arra kompetens (haha…. kompetens ezzel nem ér rá foglalkozni, mert épp készül éhen halni itthon), de inkább inkompetens elemek szubjektívan okoskodó véleményeket alkotnak.
Köszi, de nagyon jól elvagyok a világ véleménye nélkül! Profánul hangzik, de bőséggel beleszarok abba, hogy kinek, mi a véleménye arról, én miképp látom a világot egy kamera mögül. Ha érdekelne, akkor befolyásolna. Ha befolyásol, akkor próbálok neki megfelelni. Ha meg akarok felelni, akkor nem én vagyok az objektív mögött, hanem a befolyásoló tényező.
A fotográfia művészet. Egy olyan megismételhetetlen cucc, amiben a művész egyedi (technikai, és/vagy látásmódbeli) alkotást tesz le az asztalra, mi felkelti azok figyelmét is, kik addig erre a művészeti ágra érzéketlenek voltak. Ezek az elemek, kik hosszú-hosszú éveket öltek bele tudásuk fejlesztésébe, a megtanultakon túlmutató kísérletezésekkel megmutatva a saját lelküket, gondolataikat, érzelmüket, látásmódjukat a világról, nah, ezek az elemek elindulhatnak pályázatokon. A bolygó minden országában van legalább 15-20 ilyen fiú-lány. (ajánlom figyelmedbe a 24.hu ma megjelent cikkét – Bármit is mond Orbán, ez itt a valóság – , mihez Pál Anna Viktória lőtte a képeket, és zseni a csaj) A többi az szemét csak idegesen kattintgató, néha mázlival egy-egy jó képet ellövő egyén, kiben egy idő után „előfordulhat”, hogy túlcsordul az önbizalom, és úgy gondolja, hogy Ő tud!
Hát nem tud! Semmi mást nem csinál, csak másol. Sok-sok fotót nézegetve, a tudatalattijába beköltözött stílusirányzatot próbálja rákopizni arra a pillanatra, amit épp elcsípett.
Ebből nekem van otthon nagyjából 1,5 TB-nyi nyersanyagom. Köszi, de nem akarom versenyeztetni őket senkivel, mert hót ciki. Összesen négy fotóm van, mi megmérettetésre készült, tudom, hogy mennyi meló volt bennük, és azóta is szégyellem őket. Egy pályázaton sem állnák meg a helyük, mert jön egy kovácsjózsi, ki úgy lőtt egy véletlent az iPhone 6s-el. hogy utánakapott, amikor le akart csúszni az asztalról, és tutira elhappolná tőlem a harmadik helyet. Nem gondolod…
Élvezd a fotózást. Éld bele magad a pillanatba, kísérletezz, játssz, mókázz a gépi technikával, tanuld a képszerkesztést, tudd a fények játékának hatásait a szemlélőre, szakadj el az okostojásoktól hallott szabályoktól, publikálj kedvedre, bármilyen platformra, és szard le, hogy mit gondolnak rólad, hiszen ez az egész arról a nagyon ritka dologról szól, miben csak kivételes alkalmakkor van részed, a szabadságról.
Te magad légy a képeid legfőbb kritikusa,
mert tudod, a jónál mindig van jobb is.
