Kb. egy hónapja elhatároztam, hogy áradozni fogok erről a
filmről. Nagy könnycseppeket, érzelmi viharokat szövök a filmről készült
kritikába, keményen fogalmazok arról, hogy igenis ez az egyik lehetséges
jövőnk, és mindenki nyissa fel a szemét. Jah, és Tim Burton többedszer is
isteni jelzővel illetem, mert bár nem ő rendezte, de keze benne lehetett
jócskán.

Hhmmm…

Posztapokaliptikus.

Az egyik kedvenc szavam. Meg a filmet is ezzel a jelzővel
illetik. Hhmm… még mindig hümmögök. Alig bírom megállni, hogy lemátrixozzam, s
ezzel le is zárjam a történetet. Pedig ha a történetet nézzük, akkor miről is
van szó? Tudományunk fejlődik, megjelenik a hatalomvágy, mi a fejlettséget
felhasználja céljaira, a gépek egyre okosabbak lesznek, felruházzuk őket a
tulajdonságainkkal, mik nagy részét sosem lenne szabad örökíteni (de erre
képtelenek vagyunk rádöbbenni), majd átveszik az uralmat felettünk, és az
emberiségnek befellegzett. Pont.

Lészen ugyan egy tudós, ki megjövendöli sorsunkat, s lelkét átörökíti
apró gépekbe, mik azzal a céllal jöttek létre, hogy elpusztítsák mindazt, mit
akaratunkon kívül alkottunk, de a lényeg mit sem változik.

Jövendölés.

Kiröhögjük a Terminátort, az Én a robot című filmet, Battlestar-t,
Szárnyas fejvadászt, most a 9-et, s még sorolhatnám. Annak idején meg
kiröhögtük Vernét is, és az összes többi látnokot. Asimov több ezernyi oldalon
keresztül ecsetelte nekünk a robotika gyenge oldalait. Vajon tanulunk mi ebből?
Ha az emberiség történelmét nézzük, akkor nem. Mindig beleszaladunk ugyanazokba
a csapdákba, csak más korban, más fejletségi szinten. Célunk a fejlődés, a
verseny, mi nélkül még mindig barlanglakók lennénk, de bizonyos korlátokat mindig
átlépünk a céljaink elérése érdekében. Megtanultuk manipulálni a társainkat,
kineveztünk jót, vagy gonoszt, s ezek
mellett, vagy ellen, elrugaszkodhattunk a realitástól, aminek sosem a béke volt
a végeredménye. És sosem volt benne igazi győztes.

Karakterek.

Már WALL-E –nél észrevettem, hogy tulajdonképp nem is kell
nekünk az emberi mimika komplexitása ahhoz, hogy érzelmeket fejezzünk ki. Lehet
szerethető egy egyszerű fémdoboz is. Sőt, ha megnézem napjaink filmgyártását,
akkor az is elképzelhető, hogy ha bármelyik hollywoodi színésztyúk olyat tudna
alakítani, mint EVA (WALL-E), akkor nemhogy megkapná az oscart, de az egész
nevetséges filmakadémiát összecsomagolnák, és átnyújtanák neki szertetettel, és
az elismerés jeleként.

A 9 karaktereit szerettem. Tudtak rácsodálkozni a világra,
örülni, félni, reménykedni. Voltak bátrak, óvatosak, képesek voltak küzdeni, meghalni.
Fantasztikus, hogy mennyi mindent hoztak ki a grafikusok egy csapat
szövetbábúból.

De valami hiányzik a filmből. Nem préseli bele a posztapokaliptikus
mozi az ember arcába, hogy ennyi, vége, így jártunk.

Az a bajom, hogy a kedvenceimmel mindig nagyon elnéző
vagyok. Így hát akkor most belegondolok abba, hogy tulajdonképp ez egy CGI
mozi, mi a 30+ -os generációt nem viszi be a mozi terembe, csak az ilyen
elvetemülteket, mint én. Ha a történet kiforrottabb, akkor azt meg nem lehet
eladni a kölyköknek, mert nem értik.

Így hát bizony ez nagy dilemma.

Most az IMDb-n 7.2-n áll, én adtam neki egy kilencest, de
ebből kettő csak Tim Burton miatt.

Tagged with →  

Vélemény, hozzászólás?

Az email címet nem tesszük közzé. A kötelező mezőket * karakterrel jelöljük.

Time limit is exhausted. Please reload CAPTCHA.

Facebook Auto Publish Powered By : XYZScripts.com