Társadalmi dilemma – NETFLIX
Ez az idézet nagyjából negyedszer jelenik meg már itt, és egész egyszerűen nem találtam eddig olyan gondolatot, még hűebben (hűbben?) jellemezné a világunkat:
Ha megpillanthatnád a jövőt, és megijesztene, amit látsz, mit kezdenél ezzel a tudással? Elmennél a politikusokhoz? Az iparmágnásokhoz? És mivel győznéd meg őket? Adatokkal? Tényekkel? Sok sikert! Csak azon tényeket fogadják el, amelyek hajtják a gépezetet, és termelik a pénzt. De mi van akkor, ha valahogy kiiktatjuk a közvetítőket, és egyenesen az emberek agyába töltjük be az információt? A teljes pusztulás valószínűsége egyre nagyobb lett. Csak úgy tudtuk meggátolni, hogy megmutatjuk. Jól rájuk ijesztünk. Melyik értelmes embert ne sarkallná tettekre a tudat, hogy megsemmisülhet mindaz, ami kedves számára? Úgy mentem meg a civilizációt, hogy megmutatom a bukását. De vajon hogyan fogadták ezt a látomást? Hogyan reagáltak az emberek a közelgő vég lehetőségére? Behabzsolták, mint egy csokis eklert. Nem rettegtek a végtől, hanem újracsomagolták. Feltűnt videojátékokban, sorozatokban, könyvekben, filmekben. Az egész világ keblére ölelte az apokalipszist, és önfeledt örömmel rohanni kezdett felé. Eközben a Földetek a pusztulás útjára lépett. Egyszerre probléma nálatok az elhízás és az éhezés. Hogy lehet ez? Kezdenek eltűnni a méhek és a pillangók, olvadnak a gleccserek, rohamosan szaporodnak az algák. Egyre csak érkeznek a vészjósló jelek, de ti nem veszitek az adást! Minden egyes pillanatban ott rejlik egy jobb jövő lehetősége, de ti nem hisztek benne. És mivel nem hisztek benne, nem tesztek semmit azért, hogy valóra váltsátok. Ezért belecsimpaszkodtok a szörnyű jövőbe, és megadjátok magatokat. Egy okból kifolyólag: az a jövő semmilyen erőfeszítést nem igényel tőletek a jelenben. Szóval igen, megláttuk a jéghegyet, jeleztük a Titanicnak, de ti elindultatok felé, méghozzá teljes gőzzel. Miért? Mert el akartok süllyedni. Feladtátok. Ez nem a Figyelő hibája. A tiétek.
Közösségi média hatása… Egy újabb zseniális doku a NETFLIX pénztárcájából. Méghozzá egy olyan – melyik nem olyan? – ami vagy senkit nem érdekel, vagy utána vállat von a páciens, és éli tovább az életét anélkül, hogy egy pillanatra is elgondolkozna azon, most itt kérem a gyermekeim élete, jövője a tét. De természetesen ez sem olyan mondat, ami áthatolna a társadalom nagy részének ingerküszöbén. Mert másunk sincs, csak egyre távolodó ingerküszöbünk, hiszen ez a cél. A befektetőknek…
A Társadalmi dilemma szereplői azok a srácok, csajok, akik felépítették, vagy jelentős szerepük volt a jelenlegi tech. világunk felépítésében. Nem utcáról behúzott vészmadarak alumínium csukjával a fejükön, „A pusztulás beköszönt!” táblával a nyakukban, hanem ők kódoltak, ők teremtették meg a víziót, ők szereztek rá befektetőket, ők kutatták, tanították az emberi elme gyengeségeit.
A legerősebb pillanat már az elején elhangzik: Mi a probléma? – és erre a kérdésre senkinek nincs lényegre törő válasza. Mert nincs egy mondatos válasz. Megjósolták a könyvek, filmek (Asimovtól Orvellig, a Terminátoron át) azt a pillanatot, amikor az emberiség kezéből kicsúszik az irányítás. Amikor az ember termékké válik a mesterséges intelligencia számára abban a világban, amit azért hozott létre, hogy jobb, könnyebb, egyszerűbb élete legyen.
„A magatartásunkban és felfogásunkban bekövetkezendő fokozatos, apró, észrevehetetlen változás a termék.”
Bár cikkek százai szólnak arról, hogy baj van. A tech. cégek olyan mértékű hatalmat, befolyást szereztek az emberiség fölött, mint soha, egy birodalom sem. A legnevesebb egyetemek adtak ki kutatási anyagokat arról, hogy milyen kapcsolat van az ember mentális egészsége, és a közösségi oldalak között. Konkrét bizonyítékaink vannak arra (nevet tudok ahhoz a sztorihoz kapcsolni, amikor az anyuka kiküldte a lányát a szobából, mert személyes térre volt szüksége, majd visszabújt a Facebook mögé), hogy miként manipulál a like rendszer bevezetésével, irányított hírekkel, láttuk mit csinált a bolygó két legbefolyásosabb országával (USA, UK), láttuk a hullákat az utcákon (Mianmar), majd megvesszük a telefont, előtelepített FB, Instagram, Printerest, Snapchat, TikTok alkalmazással a 8-10 éves gyerekünknek, azzal a védekezéssel, hogy „A többieknek is van már!” És ha én erre azt mondom, hogy ennyi erővel akár meg is mérgezhetnéd a kölyköt! – akkor én vagyok a geci…
„Ha valami eszköz, akkor csak ott áll, türelmesen várva. Ha valami nem eszköz, akkor dolgokat követel meg tőlünk, elcsábít, manipulál, követelőzik. Az eszközalapú technológiai környezet átváltozott egy függőségen és manipuláción alapuló környezetté. A közösségi média nem egy eszköz, ami használatra szolgál. Saját céljai vannak, és eszközei vannak azok eléréséére, a pszichológiát fordítva ellenünk.”
Mindent tudunk. Nincsenek kibaszott kérdőjelek. Tudjuk azt, hogy maga a technológia fantasztikus, csodálatos, elbűvölő (MERT TÉNYLEG AZ!). ÉS NINCSENEK SZABÁLYOK! Amíg az élted minden pillanatában szabályok (jogi, erkölcsi, etikai, társadalmi, mittudomén…) vesznek körül, addig a tech. cégeket SEMMI nem szabályozza, pedig átvették az életed fölött az irányítást! És tudják ezt a kutatók, a kódolók, a marketingesek, a döntéshozók, a jogalkotók, majd hátradőlnek, és végignézik a sztorit, mintha egy mozira ülnének be.
Ha mégis kérdőre vonod őket, akkor azt mondják, ők mindent megtettek, ott van pl. a GDPR. Ami egyrészt a világ vicce, gyakorlatilag mindenkit megszopat, aki mellett nincs egy ügyvédi iroda. Ellenben, végre létrejöhetett egy plusz pénzszivattyú, ami a „tanácsadásra”, és „auditálásra” szakosodhatott.
Igen, lehet hangosan röhögni…
Mert marad a drogos felhasználó a sztoriban. Akinek folyamatosan szüksége van a dopamin löketre. És amikor a drogos anyuka/apuka megveszi a gyermekének az első mobilt, akkor az PONT azzal egyenértékű, mintha venne neki egy gramm heroint, merthogy a fokozatosság elve amúgy is egy faszság.
(…) és azt gondolod „Hogy lehetnek ilyen hülyék azok az emberek? Nézzétek ezt az információt, amit folyamatosan látok. Ők hogy nem látják ugyanazt az információt?” A válasz az, hogy nem látják ugyanazt az információt. (…)
És ez a legfontosabb mondat volt!!! Milliószor hallottam a következő gondolatot: „Leszarom, lopják el az adataimat, úgysem vagyok érdekes ember!” És akkor állsz / ülsz, és nézel ki a fejedből. Vajon mennyi esélyed van arra, hogy elhints a páciens tudatában egy magot, ami kifejlődve elkezdi a felismerés felé terelni, miszerint ez a sztori, jelen világunk legfontosabb problémájává vált? És nem arról van szó, hogy a FB részvényesei vehetnek megint egy 60 méteres hajót, hanem arról, hogy szinte észrevehetetlen mód képes formálni a cselekedeteidet a mesterséges intelligencia attól függően, hogy milyen érdek vezérli a tulajdonosát.
Nem a jövőben! MA! SEMMI ESÉLYED! Nem csak úgy semmi, hanem TÉNYLEG SEMMI! Egy aktív drogos kurvára nem fog elmenni Afganisztánba, mákültetvényeket égetni. A világ vicce lenne…
A rendszerek tervezői, kódolói, építői, az egyetemek kutatóinak lelkiismeretén múlik minden. Ki mernek-e lépni, meg tudják-e értetni a közvéleménnyel a probléma jelentőségét, a hagyományos média (ami már rég kisebbségbe szorult a közösségi média mellett) fel tudja-e kapni eléggé a sztorit ahhoz, hogy a jogalkotóknak kényszer legyen a lépés, nem holmi fingreszelés, mint eddig a GDPR?!
Máshogy teszem fel a kérdést! Van-e még a bolygón olyan jogalkotó, aki nem ennek a rendszernek a képességei útján kapta meg a jogalkotói lehetőséget?
Nem tudom… Mondjam azt, hogy oszd meg ez, és az ehhez kapcsolódó posztokat (mert van belőle bőven, minden nyelven) a közösségi médiás profilodon? Azon a profilon, ami direkt azon dolgozik, hogy csak egy szűk réteg számára legyenek elérhetők ezek az anyagok? Annyira reménytelen, mint tornádóval szemben vizelni, hiszen hogy küzdhetne pár sor, egy Google, Facebook ellen, akiknek egy évnyi bevétele elég lenne az országod felvásárlásához, beszántásához, sóval behintéséhez?! Képzeld, ha egyszer leesne a Toroczkai-féle félnáciknak, hogy maga az ország, és annak szuverenitása annyira illúzióvá vált az elmúlt 15 évben, hogy már csak az értelmező szótárakban létezik a fogalom… Milyen zászlókat égetnének, és azt hol publikálnák?
Amúgy majd’ egy éve itt már íródott a A Cambridge Analytica sztori, amit ugyan így, a NETFLIX szállított, itt a Partizán 3 részes anyaga a GDPR problémáról, és lubickolhatsz azokban az információkban, amik maguktól sosem fognak eléd kerülni, mert ahhoz akarnod kell tájékozódni a világodról!
Basszki, még van itt 73 db. poszt, a vázlat könyvtárban! Sosem dolgozom fel őket….
