Projektmunka – NEM LEHETSZ TÖKÉLETES!
Figyelj, nem ide kéne írnom (mert Honda projekt munka), meg nem is neked írom! Ezt emlékeztető MAGAMNAK, hátha beég!
Tökéletességre törekedni KELL! Viszont, van olyan pont, amikor reálisan kell szemlélni a világot, és azt kell mondani, NINCS olyan. Sehol! Reggel óta gályázok a Hondán, mert már kezdett égni a pofámról a bőr, amiért itthon vannak a cuccai hetek óta, én meg csak azzal foglalkozom, hogy mikor fogok vele „majd” foglalkozni, magyarán lusta vagyok, mint állat.
De majd most!
És pirkad, és én már teszem be a napfénytető rolót, rakom fel a napfénytetőt, takarítom a cuccokat, hajlítom az elhajlott műanyagokat. Minden passzoljon, minden JOBB legyen, mint a gyári – nem mintha valaki látott már ilyet a gyárból legördülni, vagy emlékezne rá, milyen volt – és akkor négyszer szeded le, bontod vissza, mert nem úgy áll, nem olyan (ismétlem: HONNAN TUDNÁD?), és a napfénytető alatt hézagoló lemezek vannak, és ők vajon hogyan voltak bent (mert mikor kiszedted, akkor az egyik fele az öledbe hullott, a másik akkor, mikor rájöttél, rá volt ragadva a szerkezetre, tehát esélytelen úgy visszatenned, mint ahogy a japó melós hézagolt), mennyire sík, miként lehetne JOBB? És kész! Kinyit bezár, felemel, becsuk, még ken a helyeken egy utolsót, szilikonoz gumit, megy minden, nem akad, vízpróba nincs, faszom áztassa el a garázst, lefolyók úgyis be vannak kötve (remélem)!
És akkor megakad a szem, a hátsó ajtó vízlehúzó gumiján, merthogy legalább KETTŐ milliméterrel magasabban van, mint a a vele egy síkban futni akaró, „C” oszlopba bekattanó díszléc.
Szopjál le….
Amikor már minden kibaszott mm2-ét ismered annak a szarnak, és annyi hibát tudsz felsorolni rajta, hogy írhatnál róla egy könyvet, akkor le kell ülni, és kívülről szemlélni a dolgot.
Van egy álmom! Ez a projekt nem az lesz, amit én akarok. Ez nem a világ egyik legmenőbb, saját építésű autója lesz, hanem egy elképzelés arról, hogy milyen lenne az a projekt, amikor előveszel egy, a 90-es évek végén gyártott szedánt (a világ legjobb szedánját), amit kirángattál a bontó árnyékából, és szabadon, a saját stílusodra formálod.
Ennyi! Mi kellene ahhoz, hogy a saját elképzelésem (formai, minőségi, stb.) érvényesüljön? Van egy álmom! Végtelen költségvetésű, saját műhely. Egy olyan műhely, ahol lelkiismeretes szakemberek terveznek digitális álmokat, kalapálnak vasat, szórnak festéket, kötnek kábeleket, varrnak bőrt. Mindez megtámogatva olyan menedzsmenttel, akik multitól jönnek, és ismerik a gyártási rendszereket, tudják miről szól jól működő rendszereket építeni, fenntartani. Egy műhely, ahol a feladat a fontos, és nem az, hogy honnan jött, vagy mennyire könnyen, vagy nehezen lehet belőle pénzt keresni. Cirka 30 ember, brutál mennyiségű tőke, oktatóközpont (mert örülhetsz, ha van még 30 ember ebben az országban ahhoz, amit akarsz), online médiás megjelenések, majd jöhet a franchise, és a Discovery Channel már rúghatja is ki az „autóépítős” bohócokat, jöhet könyörögni a küszöbre…
Aaaahhh…. szóval, le kell ülni, lenyugodni, szép lassan összerakni a vasat, és soha, de soha többé nem foglalkozni autókkal, mert ennek csak egy epizódnak kell lenni az ember életében, ugyanis annyi, de annyi fontos epizód van még a világban, mit fel kell fedezni, meg kell élni!
