Ajánló – Sötét parkolási ügyek Budapesten
Na most figyelj ide nagyon, mert az nem fér be egy tweet karakterkorlátozásába….
Nem jó! Kéne egy szó! Kéne egy olyan szó, amire az emberek odafigyelnek. Bajban vagyok, mert ez túlmegy a nyelvismeretemen, az intelligenciámon. Kéne egy olyan szó, amit kimondasz, a környezetedben, hallótávolságodban megáll a levegő, az idő, meg a tér, és tudja a páciens, most valami fontosát akarsz mondani, amiről nem lehet lemaradni. Olyan, mint pl. a segíts! Amikor kimondod, a vevő vagy száj húzva, vagy kapkodva, de cselekszik. Bele van táplálva a génjeidbe.
Hhhhmmm…. Legen ez mondjuk most a …. „Gggrrinnaaahhfff” Mélyen, torokból, nagy decibellel.
GGGRRINNAAAHHFFF!!!
Az elmúlt napokban eléggé korlátozott volt a kommunikációm az emberekkel, de akivel beszéltem, találkoztam, azok közül egy, azaz egy ember sem említette meg Ács Daniék dokuját a budapesti parkolási maffiáról. És amikor én hoztam volna szóba, akkor sem volt erre túlzott érdeklődés.
Mivel azt sem látom, hogy százezrek lennének Budapest utcáin, vagy tőből csavarnák ki a parkolóautomatákat, majd dobnák be őket az önkormányzatok ablakán, így feltételezem azt, hogy
- Mindenkinek nagyon fontos facebook üzeneteket kell olvasni naponta, és ez így nem ért el a kapcsolati hálók szövevényében. (sic)
- Hülyére dolgoztad magad, és örülsz, ha a nap végén megdöglesz az ágyban arra 4órára, hogy majd újra kezd másnap a robotot.
- Beleegyezel abba, hogy a rendszer ilyen, mert amúgy úgysem vagy pesti, nem jársz autóval, és különben meg „Nem érdekel a politika” típusú szövegeket durrogtatsz anélkül, hogy eljutna a tudatodig, az nem egy más világ, hanem a szerves része mindennapjaidnak.
- Benne vagy a rendszerben, és szarrá kerested magad, de még van mit kikaparni a fazékból.
Egy 2017-es balhé kapcsán kapták fel a fejüket a 444 újságírói, hogy valami nem stimmel a IX. kerületi parkoló automaták jegykiadása környékem, majd innen indult el a sztori, lett igazán oknyomozó újságírás, e mellé beszállt az olvasóközönség anyagi támogatással, és született meg az a dukufilm, amit most részekre vágva publikáltak.
Bemutatja, hogy milyen mélyen korrupt a rendszer teljes egésze, függetlenül színektől, pártállásoktól, hitvallásoktól. Az óránként 4-500 Ft-os parkolójegyed gyakorlatilag egy adó (évi sok-sok milliárdos adó), amit nem az államnak, vagy valamely szervezetének fizetsz azért, hogy ebből az összegből szolgáltassanak, hanem céghálóknak, és irányítóiknak zsebében évtizedek óta ott van a legutolsó parkolóőrtől kezdve, a törvényalkotókig, és végrehajtókig MINDENKI!. Majd továbbgondolod a történetet, és jellemrajzod lesz az ország egészéről…
És tudod, nem ők a bosszantók. Hanem TE!
Aki most vállrándítva átkapcsolsz a faszomtuggya mire, és közben odaveted;
„Engem nem érdekel a politika!”
Köszi az ajánlót. Egész jó anyag.
Az a véleményem, hogy azért van hiányérzeted a téma mellőzöttsége miatt, mert sajnos nincs befejezve a sztori. Nincs okom kételkedni az elhangzottakban, de ha mindez így igaz, akkor hol marad a feljelentés, a bizonyítás, az ítélet és a Pulitzer-díj (tudom, hogy akkor sem kaphatna, ha megérdemelné)???
A válasz: Plüssforradalmár.
Emberünk elvégzi a melót, nyomoz, feltételez, összeköt, felderít, publikál, de mindezt csak azzal az óvatossággal, hogy nem lépje át azt a vonalat amin túl már komolyabb baja is eshet. Valószínűleg pontosan tudja, ha keményebben beleállna ebbe a történetbe – akár Ács Dani, akár az általa megszólaltatott emberek -, abból képtelenség lenne jól kijönni, mert minden fegyver (pénz, kapcsolatok, hatalom) a másik oldalon koncentrálódik.
A rendszerváltás időszaka kitermelt olyan zavarosban halászó ügyeskedőket, akik viszonylag gyorsan nagy pénzekre tettek szert, ezzel leköteleztek a politikában, a joggyakorlásban és az igazságszolgáltatásban érdekelt emberkéket (politikai preferánciától függetlenül), és a mai napig adnak és kapnak szívességeket egymás közt. Ha tippelnem kellene, szerintem 5-10 ilyen komolyabb „Keresztapa” van/volt kishazánkban, akik okosan felosztották a területeket. Aki így hirtelen eszembe jut – bemutatottakon túl: Demján, Hernádi, Csányi, Garancsi, de nagyon erős bennem a gyanú, hogy Orbán rendszere is hasonló elveken alapul.
Ami a lényeg, hogy ezek az emberek megkerülhetetlenek és sérthetetlenek. Bárki is kerül a húsosfazék környékére, azzal számolnia kell, hogy ezektől az emberektől kell kikönyörögni a leeső morzsákat. Szerintem ezzel mindenki – aki csak egy kicsit nyitott szemmel jár – tisztában van, ahogy azzal is, hogy a készpénz-mozgás minden esetben korrupciót indukál, szóval ezügyben a doku nem váltott ki „aztaqrva” érzést.
És itt be is kerültem az általad megfogalmazott harmadik kategóriába, bár szeretném jelezni, hogy járok autóval, érdekel a politika, de ez a probléma nem szerves része a mindennapjaimnak. Azt is mondhatnám, hogy leszarom.
Leszarom, mert nincs időgépem, hogy visszamenjek és megakadályozzam ezeket az embereket az ügyeskedésükben. Leszarom, mert sem esélyem, sem gyomrom nincs bekerülni a körükbe. Leszarom, mert nemhogy jelentős, de mérsékelt hatással sincs az életemre. De leginkább azért szarom le, mert nem vagyok olyan plüssforradalmár, mint te vagy a Dani aki csak beszél a széllel szembe hugyozásról, elvárná másoktól, de sliccét sem húzza le, nehogy véletlenül beszakadjon a körme.
Szóval amíg te sem tekergetsz parkolóautomatákat és nem baszod be az ablakon, addig az a post végi „TE”, sokkal inkább „MI”!
És csak, hogy igazad legyen, Én, mint az egyik – ha nem a legbosszantóbb ember a környezetedben most átkapcsolok valami szarra, amiről a hétvégén lemaradtam, és egy percet sem agyalok tovább azon, hogy érdemes-e a széllel szembe hugyozni…
Figyelj, lassan mondom, hogy megértsd, mert látom nem megy át a kommentjeidre adott válaszaim veleje. Bár tudom, hogy te mindenre IS tudod a választ, de hátha valahol elsikkadt pár olyan dolog, amit ismerve, nem késztet csodálkozásra az a reakció, mikor a veled kommunikáló személy elküld az anyádba.
Amikor interakcióba lép két lény, akiknek főbb tulajdonsága a befelé hajló hüvelyujj, akkor ez a szituáció három részre oszlik.
Fej, tor, pot….A felszopás, az esemény, és a konklúzió. Szemléletesebben: Amikor kicsi voltál, akkor odamentél a csajhoz, bevetettél minden trükköt, hogy ámuljon (felszopás). Ezt követően befértél a bugyijába (esemény). Reggel mellette ébredtél, ránéztél, majd megpróbáltál minél csendesebben távozni az objektumból, és csak remélted, a haverjaid nem röhögnek ki egyből ahelyett, hogy megkérdeznék, hová is tűntél az éjszaka (konklúzió). Mivel az emberi lény igen korlátozott agyi kapacitásokkal rendelkezik, reggel a csaj – látva a hiányodat – nem arra ébred, hogy mennyire intelligens vagy, és micsoda előjáték volt már maga az első benyomás (felszopás), hogy tudtad úgy megdugni, hogy másnap a hentes pult mellett is spontán orgazmusa van (esemény), hanem milyen egy rohadt gyökér lényt szült anyád, hogy szó nélkül leléptél (konklúzió).Ebből rájössz arra, hogy ha valakivel interakcióba kerülsz, akkor soha nem a komplett mondandód lesz a lényeg (mert ki a faszom nem hányik a Gyűrűk ura első 100 oldalától), hanem a második fele, rosszabb esetben az utolsó harmada. Bár lehet ez ellen tiltakozni, érvelhetsz ellene, de totál felesleges, ennyi erővel cáfolhatnád a 2+2=4 –et is, bá gondolom arra IS van válaszod.
Mivel a mondandód végén követted el azt a hibát, hogy az oknyomozó riportereket plüssforradalmárként állítod be (bármit is jelentsen, de mondjuk nekem az a tippem, hogy csak beakadt ez a szó, és mindenképp el akartad itt egyszer helyezni. Sebaj, én is írtam már posztot egy szó köré), és majd a végén jellemzed a poszt szerzőjét, aki már egyszer-kétszer emlékeztetett arra, hogy ne szarj oda, ahol eszel, így kénytelen vagyok erre reagálni, és nem arra, hogy szerinted egész jó volt az anyag, ami ugyebár pozitív csengésű, csak rossz helyen van. Magyarán; leléptél egy csatakos éjszaka után a picsába.
Az Internet egy tágas hely. Igaz, rendesen bekorlátozott bizonyos csomópontokra, de azért mindenki megtalálja azt a fórumot, ahol kifejti véleményét a világmindenségről, meg mindenről. Nekem sosem volt bajom a mások véleményeivel, mert az olyan, mint a segg, csak azzal nem tudok mit kezdeni, ha ezt rossz fórumon próbálják ráerőltetni az adott közösségre.
Az adott közösség jelen esetben én vagyok, és amikor valaki az oknyomozó újságírót
fotelplüssforradalmárként jellemez, arról két dolgot tudok feltételezni. Az egyik az, hogy nem beszéli az adott nyelvet. Szeretné kifejteni a véleményét, gondolatokat akar formálni, ehhez szavakat rak egymás után, majd a végén hátradől, és boldog, megmondta a valót. Röhögsz, leszarod… A másik az, amikor tisztában van a páciens a szavak értelmével, súlyával, és a saját értékeit, vagy másét próbálja eladni egy olyan fórumon, ami …. ahol eltévedt. Mert az a fórum, ami – ismétlem, hátha nem ment át – egy oknyomozó riportertfotelplüssforradalmárként jellemez, az NEM itt van. Nem tudom hol, merre, milyen közönség kell ahhoz, de biztos megtalálod azt a helyet. Segítek! Mondjuk keress ilyen, vagy ehhez hasonló mondatokat: „15 év után az Opportunity marsi jármű elhallgatott, mert krumplistészta.” Minden szó tökéletes értelmet nyer, amíg közös kontextusba nem helyezzük.És az oké, hogy fel akarod kúrni az agyam, mert tudod, hogy a világ jó pár történéséről nem egyezik a rájuk adott válaszunk, és valami késztetést érzel arra, hogy folyamatosan emlékeztess rá, de az már nagyon nem az, hogy szépen kértelek, legyél oly kedves más szobájába betrollkodni (pl. újságíró=plüssforradalmár gondolatokkal). Az egy nagy közösség, aki ezzel foglalkozik. Tényleg nagy! Mindenki megtalálja a párját, és szavakat dobálhat egymás után, mondatokba kerekítheti, és boldog lehet, mert társakat talál ebben, majd hátradőlhet azzal a boldogságos tudattal, hogy tudja a multát, jelen, jövőt, minden kérdésre a válaszokat, és az élete így csodás.