Por-tré gyártással kezdődjön a…
Orbán azt mondta minap, hogy nagy kihívások előtt állunk 2020-ban, és mintha együtt sörözve elmélkedtünk volna ennek az évnek folyásáról, hiszen én is erről makogok, mármint a világom átalakításáról, amiben roppantul nem érzem jól magam. És mivel ebben én roppant mód nem érzem jól magam, így olyan dolgokhoz kell folyamodnom, ami tök idegenek tőlem. A sok közül az egyik, hogy elkezdek foglalkozni az ön-arc-képemmel, és ennek mi lenne gördülékenyebb számomra, mint a fotó, azaz a portré fotózás önönmagamról.
Eddig ezt három esetben voltam kénytelen megtenni. Nem akartam többé fotográfushoz menni, és ott még annál is szarabb igazolványfényképet csináltatni, mint ahogy valójában kinézek, a suliban kaptam egy ilyen feladatot, és egyszer (bahhh….) roppant magam alatt voltam, és önarcképemmel próbáltam beleordítani a világba nyomorúságomat. Hányni tudtam volna mindhárom esetben. Nem igazán van olyan ismerősöm – mert ugyebár ezeket legalább megválogatom – aki ki lenne békülve ön-arc-képével, de én még ezekből is kitűnők, mert még akkor is öklendeznem kell, ha belenézek a tükörbe. Tehát, a változás egyik lépése, hogy merj szembenézni az ellenségeddel….
Portré fotózás alapjai
1. Vedd elő a zsebedből a telefonodat, bőkj a szelfi módra, süsd el, haladj tovább, ingyen volt
2. Menj el fotográfushoz. Jó fotográfushoz. Itt már bele kell nyúlnod a zsebedbe, mert a jó attól jó, hogy áldozott arra, hogy jó legyen, beletette életének nagy részét a szakmába, és csak úgy tud jó lenni, ha felhőtlen tud lebegni a jóságban ott, abban a sok órában, míg megtalálja az igazi arcodat.
3. Csináld magadMiért kell minden kibaszott posztomat ilyen terjengős felszopással indítani, mondd?
Szóval, csináld magad. A csináld magad szabadságot ad, „viszonylag olcsó” megoldás, mégis vannak benne olyan buktatók, amire elsőre nem is gondolnál. A szabadsághoz elég egy alap technika, mi áll egy
- Vázból, tehát a webes fórumokon lősz magadnak egy Nikon d300s, vagy egy Canon 5D Mk1-et. Ezek egymás riválisai voltak Krisztus előtt 10-ben, úgy, hogy a Canon 120%-al nagyobb érzékelővel volt ellátva, és cca. 1000$-al került többe, mint a Nikon (jahh, a méret ITT nem mindig számít). Most egy Canon váz cirka 50, egy Nikon 80-ba fáj, ha nem alkudozol. 12-13 Mpx annyit tesz, hogy 3 méterről lőve, a pólusaid formáját is látod a képen, de azt meg úgysem akarod látni.
- Objektívből. 80-110 mm környékén kéne találnod, nem kell hozzá olyan úri mulaccság, mint a belső motorok, rezgéscsillapítások garmada, mert azokat vegyék a gyerekek. Neked állványra kell, beállított fényeid lesznek, szóval 30 környékén muszáj találnod egy ilyet. Segít a választásban a DxOMark, vagy a Dpreview.
- Két állványból. Könyörög érettük, és imád meghallgattatik, Kínából lősz magadnak, 1000/db áron (eszedbe ne jusson a recsegős hamát megvenni öt- tízezerért, Manfrotto meg nem a te ligád), vagy könyörögj az ócskásnál, és öccázbó megvan a buli.
- Egy lámpás világítással dolgozol, mint a nagyok, tehát kell EGY „lámpa”, és egy softbox. Vakut találsz 20 rongy körül, ha kell a TTL, de ha madzaggal akarod összekötni a vázad a vakuval, akkor olcsóbban is megúszhatod. (Ha nagyon akarol spórolni, akkor előveszed a legnagyobb asztali lámpád, beletekered a világ legerősebb izzóját, elé raksz egy vásznat, és nulla forintból kijött a világításod.)
- Akksi, elemek. Be fogod szopni (mert erről senki nem beszél, csak arról, hogy már minden fény beállításnak külön neve van, fél fokonként, a 360-ban), mert egy ilyen meló nem 10 perc, órákig baszod magad a beállításokkal, addig meg úgy merül minden, mintha rákötötted volna a cuccra a fél kerület fogyasztóit, Ha drágán veszel, akkor nem kell annyi, ha olcsón, akkor egy zsákkal, vagy különben amikor már belemelegedtél a dologba, elmész pihenni 4 órát, míg feltöltődnek a cuccaid, hogy újra belemelegedj a dologba, és újra lemerüljenek.
Cirka 120 ezernél tartasz, ha Pesti, 50-nél, ha vidéki rafkós lény vagy, és van egy olyan szetted, hogy ezért 1982 április 12-én még a nagy Szipál is lecumizott volna, ha kölcsön adod neki a bulit egy napra. És most még csak ott tartasz, amennyit kifizetsz azért, hogy egy mester fotózzon (vagy egy kókler, 40-100e a stúdiómunkáért, és 5ezer/db képért), akitől nem fogod tudni visszakérni a pénzt, amikor rájössz, te nem is ilyen lovat akartál. Ha ezt sokallod, akkor hülye vagy, mert kétszer ennyibe kerül az a „műanyaglencsés” varászdoboz a zsebedben, egy fotográfusnak meg cirka ennyibe fáj csak az akksi, vagy a memóriakártya készlete, ha kamionról leesett cuccot vásárolt…
Kell még egy derítőlap az ellenfénynek, ami anya egyik fehér lepedője, vagy valami kartonlap, amit a fejed mellé tudsz rakni, bónuszként egy számítógép, amivel összekötöd a fényképezőgéped, hogy távolról vezérelhesd a beállításokat, lásd a pózolásodat élőben, nagy képernyőn, de ez már nem plusz befektetés, mert ha nem rendelkezel számítógéppel, akkor nem tudom hogy a francba kerültél ide.
A többi tanulás!
A NET önti rád az összes beállítást, azt sem kell tudnod, hogy a záridőt melyik bolygón növesztették a kis zöld lények, csak ülj be a kamera elé, és legyél felszabadult.
Nem, ez nem is tanulás….
Valami szennylap most azt írná, hogy önmagad keresése a változó korban. Hát, nyald ki! Ez itten egy készségfejlesztő játék. Móka a fényekkel, felfedező út, vagy csak egy marék tabletta, amit az orvosod írt volna fel, hangulatélénkítés gyanánt. Több mint egy éve, amikor zsibbadásig rajzoltam egy Wacom táblán, azon könnyeztem, hogy évtizedekkel ezelőtt miért nem erre ment az utam. Amikor befejeztem az autó építését, majd megint szétszedtem, és elkezdtem műanyagot faragni, mérni, hajlítani, majd megláttam az eredmény, azon töprengtem, hogy mi a faszért nem ERRE vezetett az utam. Majd pár hete benne vagyok megint a CAD rajzolásba, és alig tudok róla leszakadni, miközben azon töprengek, hogy a faszért nem akartam én építész lenni!? Most pedig tök jó lenne évtizedekkel fiatalabb lenni, kaparni egy gyakornoki állásért, tanulni, tanulni, közben kaparni azért, hogy minél többen lássák a fénnyel való viszonyomat.
Mikor fogom már eldönteni, hogy mi a faszt akarok én az életben???
