Elmegyünk piacozni, jó!?
Ezzel kezdjük a napot. Mert lassan eljön az idő, hogy elhúzzunk innen, és még nem vettünk kaját. Asszony ledumálta a vendéglátóinkat, hogy „telepakolhatjuk” a hűtőjüket, legalábbis annyi mindennel, ami a Minibe egyáltalán befér még. Felfelé indulunk, és egyből ráakadunk Barneville-Carteret piacterére. És esik, fúj, nem tudom mi van, de sosincs jó idő. Nagy látványosság nincs, sokadalom van, a friss rákok, kagylók pillanatok alatt elfogynak, de mi sajtokra, pástétomokra, lekvárokra vadászunk. Egy kis csavargás a környéken, és irány…
Castle Flamanville
Mindennél jobban szeretek úgy csavarogni idegen tájakon, hogy tulajdonképp semmihez nem vagyok hozzákötve. Nem kell sietni, nem kell bármihez igazodni, csak megyünk, nézzük a tájat, akár útközben változtatunk útvonalakon. Csak úgy lenni valahol. Szerintem valahogy így juthattunk el ide is.
A helyről már 1008-ban írtak. Ezt a bírtokot adományozta feleségének II. Richard, normandiai herceg. A jelenlegi kastélyt Hervé Basan, Flamanville márkija építtette 1654 és 1658 között. A 18-19. században adták vették a nemesi családok. A háború alatt beköltöztek a németek, majd amerikai csapatok is használták. A 90-es években vette meg az önkormányzat azzal a céllal, hogy megóvja a pusztulástól, és közösségi-kulturális központként hasznosítsa. Egy barokk kápolna, és egy kb. 20 hektáros angolpark tartozik hozzá, meg egy dália kert, ahol a növény több száz változatát termesztik. A park egész évben nyitott mindenki előtt, a kastélyba csak akkor mehetsz be, ha valami kulturális esemény kapcsolódik hozzá, vagy találsz valami szervezett programot.
Besétáltuk, nagyon menő a hely, mert bármikor kimehetsz, vedelheted egy porkócon a cidert, horgászhatsz a kacsák társaságában, vagy csak lazíthatsz a barátokkal. Nah, menjünk tovább, kastély túra is pipa.
Jardin botanique du château de Vauville
A Jardin botanique de Vauville egy privát botanikus kert, amelyet a Château de Vauville (Vauville kastély) parkjában alakítottak ki. A kert területe kb. 4–5 hektár, és több mint 1 000 különféle növényfajnak ad otthont, nagy részük a déli féltekéről származó, szubtrópusi jellegű faj. 1948-ban hozta létre Éric Pellerin és felesége, Nicole. Az általuk utazásaikon gyűjtött egzotikus fajokat akarták bemutatni, normandiai környezetben.
Tényleg, mi elmentünk oda. Levetettük magunkról az autót. Odamentünk elolvasni a táblákat. Megnéztük a belépődíjakat. Fújt a szél. Mögöttünk volt már fél Normandia, több ezer km. Éhesek voltunk (szerintem). Majd visszaültünk az autóba, és elindultunk enni.
Croix de Vendémiaire, és Phare de Goury, meg a Fish & Chips de Goury
A mai nap utolsó állomása Goury halászfalucska, ami a félsziget legcsücskében van ott, ahol a La Manche csatorna és az Atlanti-óceán találkozik (Úgy hívják hogy Raz Blanchard, ami egy erőteljes árapály-szoros. Annyira erőteljes, hogy víz sebessége itt cca. 22 km/h, a legdurvább Európában. Brutál kihívás a mindennek, aki navigálni akar a környéken hajókkal.) A világítótorony építését akkor határozták el, amikor a közelben zátonyra futott, és elsüllyedt a La Drummond Castle 1896-ban, 240 fővel. Addig is sorra vesztek ott hajók, de ez kiverte mindenkinél a biztosítékot, így 3 év alatt felhúzták a 48 méter magas gránit tornyot egy közeli sziklára, amit csak csónakkal lehet megközelíteni. Viharban beromi jó fotótéma, ahogy átcsapnak rajta a hullámok, szóval ha jó képeket szeretnél róla, azt ne itt keresd.
Találsz a parton egy kőkeresztet, ami arra emlékeztet, hogy itt ütközött össze a Vendémiaire – egy francia haditengerészeti tengeralattjáró – a brit SS Saint Malo gőzhajóval. Ez az egyik legsúlyosabb francia tengeralattjáró-katasztrófa volt az első világháború előtti időszakban. 24 fős legénységgel egyből elsüllyedt. Franciaország hivatalosan háborús sírhelyként kezeli a területet.
És itt a Fish & Chips de Goury
A rántott hal sültkrumplival, amiről csak szuperlatívuszokban lehet megemlékezni. Nem tudom, hogy volt e hely valaha, ahová visszamentünk pár óra múlva repetázni. És ha megnézed a tripadvisor, vagy google értékeléseket, akkor nem mi voltunk az egyetlenek. Pedig azt sem lehet mondani, hogy nincs lehetőség enni a környéken. Sehol nem létezik Európában, hogy 10 € alatt kapj ilyen minőséget, ilyen gyorsan, ilyen környezetben, ilyen közvetlenséggel.
Goury egyébként egy csendes, kőházas, sós szél fújta halászfalucska, ami nem mindig lehet annyira csendes, mivel állítólag itt van az egyik jelentős állomása az SNSM-nek (Société Nationale de Sauvetage en Mer), amiről azt írják, hogy „egy francia, önkéntesekből álló, nonprofit szervezet, amely a tengerben és a part mentén bajba jutott személyek mentéséért felel. Létfontosságú szerepet tölt be Franciaország tengeri biztonsági rendszerében, több mint 200 állomással a partvonal mentén.” Nagyjából 9 000 embert számlál a szervezet (hajósok, búvárok, egészségügyi szakemberek és kommunikációs tisztek), évente 30 000 órát vannak a hullámok között, és ezreket mentenek meg.
De most már induljunk haza, mert holnap jön az, amiért ÉN jöttem!