Mielőtt úgy döntenél, hogy nem mész el szavazni – Végjáték

Az utolsó posztot ebből a sorozatból már hetek óta tartogatom, és most, a „béke”menet után már nem lehet tovább halogatni.

Főleg azt követően, hogy Orbán gyakorlatilag engem is megfenyegetett 15-én. Azt mondta, hogy „A választás után természetesen elégtételt fogunk venni, erkölcsi, politikai és jogi elégtételt is. ” és mivel én halálra sértettem az elmúlt hónapban a brancsot erkölcsileg, mit baromi sokan láttak eddig, így – azért ahhoz még ők sem erősek, hogy levegyék – számíthatok arra, hogy jogilag jól elégtételt vesznek rajtam, és mindazokon, kik kritizálni merészelték ezt az érát.

Ha nem láttad az előzményeket, akkor itt megtalálod őket:

• Mielőtt úgy döntenél, hogy nem mész el szavazni, megmutatom az elmúlt 2(8) évet…
• Mielőtt úgy döntenél, hogy nem mész el szavazni – Második felvonás
• Mielőtt úgy döntenél, hogy nem mész el szavazni – Záró epizód (???) A Csapat
• Mielőtt úgy döntenél, hogy nem mész el szavazni – 4. felvonás (A nagy és gonosz Soros terv)

Röhögj te is:
A minap érkezett egy kép a telefonomra, amin egy zacskó fehér por van (házi szappan alapanyag). Erre nagyon elkezdtünk röhögni, mert ha eddig nem adtam volna okot a TEK-nek arra, hogy a posztjaim miatt kopogás nélkül jöjjenek be az ajtón, akkor ezzel a képpel tutira megadtam a lökést, de térjünk vissza a lényeghez.

A Sci-fi irodalomban jártasak számára Orson Scott Card könyve a Végjáték arról mesél, hogy miként lehet elérni egy embernél, vagy egy egész társadalomnál azt a helyzetet, hogy racionálisnak tartsa egy egész faj kiirtását. Majd milliárdnyi élet kioltása után főhősünknek leessen, talán kommunikálni kellett volna a totális pusztítás előtt…

A legutóbbi ilyen történet a bolygónkon 24 évvel ezelőtt következett be. Ruandában 100 nap alatt közel 1 millió ember halt bele abba, hogy vezető szerepre törő emberek ügyes propagandával mosták át az agyát egy népcsoportnak. Majd egy szikra, és ez a népcsoport elindult fajt irtani.

Ne azt a képet rakjam be, amikor markológéppel rakják hegyekbe a hullákat, ugye?

Baromira érdekes a sztori, mert ennek úgy lehetett véget vetni, hogy egy Paul Kagame nevű fickó – kinek népét gyakorlatilag el akarták söpörni a földről – erővel magához vette a hatalmat, pusztított egy piszok nagyot, majd úgy döntött, nem kell oda demokrácia, és nemcsak zéró toleranciát hirdetett a faji megkülönböztetés ellen, de összeköltöztette a gyilkosokat a menekülőkkel. Igen, jól olvasod. Totális diktatúrával teremtette meg az országban a demokrácia egyik alapfeltételét (a párbeszédet) mindaddig, míg fel nem nő az a generáció az országban, aki nem hutu, vagy tuszi népcsoport tagjának érzi magát, hanem Ruandainak. Elképesztő történet, ami napjainkban is zajlik abban az országban, amitől egy nép újra tud lélegezni, élni, fejlődni, és rettentő sok mindenről mesél.

Jelenleg ebben az országban több mint egymillió olyan ember van, aki úgy gondolja, hogy ÉN nem érdemlem meg azt, hogy itt (?) éljek, ellenség vagyok. Akik számára a demokrácia egy szükséges rossz. Tovább megyek! Akik számára a demokrácia találmánya csak valami felsőbb hatalom, vagy/és egy népcsoport (igen, zsidóznak) játszmája a kis ember nyomorúságba döntése céljából, szóval csak egy olyan eszköz, mivel a bátor vezetőt el lehet távolítani trónjáról, mi a magyar nép pusztulását hozza majd magával, és mivel én ezt másképp vallom, jobb lenne pusztulnom.

Ha azt mondod, hogy ezt csak az a generáció vallja, ki együtt nőtt fel a FIDESZ pályájával, akkor rohadt mód tévedsz, mert tegnapelőtt ugyan úgy ott voltak az utcán az 50+ korosztály tagjai, mint a 19-49-es, akik mintát szolgáltatnak mondjuk egy médiakutatásnak. És ez kurva gáz, mert nekik aztán minden lehetőségük / eszközük megvan ahhoz, hogy nyitott szemmel járjanak a bolygón, mégis szemellenzőt örököltek őseiktől.

Abszurd? Túlzok? Ez a valóság, baszdki! 

Benne vagyok abban a cca. 4 millió emberben, ki közvetve, vagy közvetlenül, évente durva milliókat fizet be a kasszába azért, hogy eltartsa ezt az országot a nyugdíjasoktól kezdve, a közalkalmazottakig, aki soha egy büdös vasat nem kapott ajándékba ettől az államtól, csak szolgálta a működését úgy, hogy e közben kézzelfogható dolgokat teremt. És van egy olyan – nem is kis – csoport, akik számára ellenség vagyok.

Amikor nem beszélünk egymással….

Nekem, és valószínűleg sokaknak 2002 volt a pont, mikor kiderült, nagy baj van ebben az országban. Orbán választási veresége felszínre hozott valami olyat, amit ezelőtt a magyar friss generációja nem igazán tapasztalt. A nagy vezető bukása ellenségeket képzett. Betört, és megmérgezte az emberek életét ez a sztori. Alig találtál olyan csoportot, közösséget, ahol ne feszültek volna egymásnak az emberek, ahol a párbeszédet felváltotta a düh, a harag.

Hogy ezt az ő retorikája hozta meg, vagy a magyarban előre kódolva volt ezt a történet, és ő csak erre reagált, azt nem lehet tudni, vagy legalábbis én nem tudom. A lényeg, hogy a magyar többé nem magyar lett, hanem hazafi, komcsi, esetleg egy liberális zsidó.

2012-ben az amerikai elnökválasztást elvesztő republikánus Mitt Romney – ki addig nem csak Obamát támadta be a kampányában, de USA összes demokratáját – a záró beszédében azt mondta,

szerette volna Amerikát más irányba vezetni, de a nemzet más vezetőt választott. Így imádkozik azért, hogy az elnök sikeres legyen a nemzet irányításában, és arra kér mindenkit (!!!), hogy ennek érdekében fogjanak össze, segítsék egymást.

Ezt úgy hívják, hogy demokrácia. Ahol van egy pont, amikor nem lényeg az oldaliság, a hittétel, mert egy eszme mindent felülír, és az a nemzet eszméje. Ez az a gondolat, mit Orbán elégetett az utóbbi 20 évben. Amikor egy hatalmas nagy csoport meggyőződéssel, eltántoríthatatlanul állítja, hogy a nemzet egyenlő Orbán Viktorral, és képtelen erről párbeszédet folytatni, képtelen megkérdőjelezni elkötelezettségét.

Erre a poszt sorozatra több mint 70ezer klikk érkezett. Ez egy olyan nagy szám egy független (tehát nem nagy, és támogatott blogrendszerekbe beépült) blogtól ebben a csöpp, durván informatikai analfabetizmusban szenvedő országban, mintha feltaláltam volna a rák egyetemes ellenszerét.

A hetvenezer klikk 1, azaz egy darab olyan kommentet sem hozott, ami kiállt volna Orbán elmúlt nyolc éves politikája mellett, és megpróbált volna meggyőzni engem, vagy az olvasókat arról, valamit rosszul gondolok.

És ha belegondolsz, akkor ennél rohadtabb dolog nincs is ebben a sztoriban! Tehát, miért is nem beszélünk a politikáról?

Képzeld el, hogy van egy srácom a gályán – kivel már talán több évtizede dolgozunk, és néha többet vagyunk együtt, mint szeretteinkkel – kinek előbb láttam a végbélsipolyáról készült képet, minthogy tudjam, milyen a politikai hovatartozása. És ez nem vicc!

Nem teszek be a végbélsipolyról képet, mert nem jutsz el időben a megfelelő helyre, hányni.

Nem szeretem Amerikát. Nincs amiért rajongjak értük. Nem vagyok oda az autóikért, kajáikért, történelmükért, hányok amiért világ-rendőrségnek nevezték ki magukat, Trump számomra a bolygó végének kezdete, DE (!!!) fantasztikus az, ahogy kiállnak hitük mellett a polgárok. Ott nem ciki (legalábbis nem úgy, mint itthon) kiállni az elveid mellet. Nem ciki, vagy kínos azt mondani, hogy demokrata, vagy republikánus szavazó vagyok. Nem ciki, vagy kínos egymással vitázni, érvelni a hited mellett. Akkor sem, ha melós, vagy ha celeb vagy. És senkinek nem jutna eszébe téged azért kritizálni, mert nézetet vallasz. Megküzdöttek az őseik azért, hogy vallhassanak nézetet, és ez számukra egy roppant fontos, és a társadalmukba mélyen beépülő elv.

Baromira tudod, hogy melyik színész, TV, vagy webes médiamunkás melyik oldalra húz, és erről képes vagy párbeszédet lefolytatni, és ez a párbeszéd nem teszi gyűlölt ellenséggé vitapartneredet. Azzal tudnék példálózni, hogy ha a New Englad Patriots csapata bepózol Donald Trump mellett a 2016-os választási kampányban, akkor én nem fogom elégetni az összes bajnoki sapkámat, meg pólómat, mert nem vagyok idióta! Ok, ők így, én úgy, de attól, hogy ők úgy, attól még gyászként élem meg, hogy a SuperBowl idén nem jött össze. Basszus…

És miért más eszmékről egészségesen vitázni, eszmék mellett érvelni, mint arról beszélni, hogy milyen váladék folyik ki a seggem mellett?

Na, most én megyek el hányni…

Nagyapáinknak, apáinknak könnyű dolguk volt, mert ott csak az egyre jobban lazuló, puhuló kádári diktatúrában kellett valakit utálni, és e mellett össze tudtak zárni az emberek, bónuszként ott volt Hofi. Majd megérkezett a demokrácia nagy hévvel, és mindenkinek összekócolta a haját. És ahelyett, hogy demokráciát TANULTUNK volna, politikai identitás elszigetelődésbe (biztos nem így hívják) kergettük magunkat.

Én komolyan elkezdtem olvasni a politikai identitásról, minek témája roppant bő, és terjedelmes, majd amikor a roppant bő, és terjedelmes anyagok első mondatait 4× olvastam vissza, mert gyakorlatilag egyedül a mondatvégi írásjeleket tudtam értelmezni, feladtam a harcot.

2018-ra ez az elszigetelődés totálissá vált az orbáni érában. Annyira abszurd lett a helyzet, hogy manapság már nem politikusok vitatkoznak, ütköztetnek érveket a köz előtt – ami miatt fizeted őket – hanem újságírók, különböző médiákban, kiknek a tényfeltárás lenne a dolguk, nem a politikai érdekek bevédése. Minden felmerülő kérdésedre az lett a hatalom válasza, hogy hazaáruló vagy, mert mersz kérdezni, és kész. És ezt csak a nép akarata tudja feloldani. Az egész nép akarata.

Kik segíthetnének ebben?

Roppant kevés, igazi véleményvezér van ma Magyarországon, aki reflektálna a mikrovilágától idegen problémákra. Ha mégis van, akkor annál is sokkal kevesebben, mint akik ezt intelligensen meg is tennék.

És most nem Puzsér típusú majmokról beszélek, ki ebből élnek, hanem azokról, kiket naponta követsz különböző közösségi médiás, vagy bármilyen felületen, és a saját értékrended szerinti értékeket prezentálnak. Azzal védekezel, hogy ők függőségi viszonyban állnak a közönségükkel, így nem tehetik, hogy kiszakadjanak a kipárnázott környezetükből, és szokatlan irányban alkossanak véleményt.
Nem hát! Mert mondom, politikai identitásunkban szigetelődtünk el (amit nem így hívnak, de akkor sem nézek utána).

Képzeld el, hogy pl. a társadalmi elszigetelődés ismert pszichológiai probléma, minek illik ismerni az ember gyermekénél mutatkozó jeleit. Ennek egyik (!!!) ismérve a közösségi hálókon való nemlét. Tehát, jelen esetemben – akinek azért van a facebook nevű közösségi portálon 27 (24?) ismerőse, mert nem megyek oda, nem nézem mit posztolnak, mit osztanak meg, mert akkor ez a szám leredukálódna négyre – a társadalmi elszigetelődés jeleit (és tényleg…) mutatom, szóval fordulhatok a pszichiáteremhez, vagy a gyógyszerészemhez.

Pont azt hallottan nemrég egy véleményvezértől, hogy bár szégyelli, de nem hajlandó politizálni, nem érdekli, ki akarja zárni, mert…

Öreg, azt mondod, téged nem érdekel a politika? Mintha nem lenne befolyással múltunkra, jelenünkre, jövőnkre.

Ok! Akkor vegyél egy szigetet, ahol saját magad kormányzója leszel, és totál kizárhatod magad a világból. Majd amikor a szigetet ellepi a víz, és ott kapálódzol a rumoshordó tetején az óceán közepén globálisan felmelegedve, és már berekedt a torkod saját velőtrázó sikolyodtól, akkor jövöl rá, jééééé, mégis csak elért az a politika.

Ha én az élet számos, politika mentes területének egyikében véleményvezér lennék, és hirtelen kikelnék mondjuk az illiberális demokrácia – mint fogalom – ellen, akkor azt hinné a nép, hogy meghülyültem, majd jobb esetben elveszteném a követőim 1/3-át, ezzel együtt veszélybe kerülne mindaz, mit eddig felépítettem. Bazdki! Ez nagyon durva, nem? Önként szigetelem el magam valami olyantól, ami nagyon sok évszázadba, harcba, emberéletbe került, mindezt azért, hogy a körém felépült szappanbuborék meg ne sérüljön.

Halló, ébresztő, a zemberek nem tankönyvekből tanulják az életet, hanem a médiából, és annak véleményvezéreitől!

Az élet bármely területén ügyködtök, TI megkaptátok azt, ami oly kevesen egy társadalomban. Figyel rátok a környezetetek. Ki-ki saját területén, gyakorlatilag lefeditek az egész országot, sőt, még tovább is mentek. Ezzel az „ajándékkal” egyetemben – ha tetszik, ha nem – társadalmi felelősség is hárult rátok.

Húzzátok ki a fejeteket a seggetekből, és változtassatok azon, hogy nem beszélünk egymással, ellenfelek, ellenségek lettünk, mi ha végképp elhatalmasodik az országon, akkor az oly sokszor hangoztatott demokrácia szót – és a hozzá tartozó elveket – olyan gyorsan húzzuk le pöcegödörbe, hogy csak pislogunk. Nektek nem kell (még, mert ez jelenlegi állapotában nem az a társadalom…) oldalt választani, hitet tenni egy név, személy, eszme iránt, vagy felállni a pódiumra integetve. A környezetetek egy része úgyis besorol majd titeket valahová, szóval lesztek komcsik, zsidók, buzik, meg gyíkok. Jól el fogjátok veszteni követőitek egy részét, kikre eddig sem volt szükségetek, így legalább kitisztul sok dolog. (lásd; 2015-ben Kodiak húzása) Csak annyi a dolgotok, hogy azt a gyufát bedobjátok (mint ahogy ide is be lett dobva egy-két poszthoz), a többi nem a ti bulitok, viszont elindítói lehettek valami új iránynak ebben az országban.

Rettentő sok forradalom zajlott a bolygó történelmének során. Gazdasági, társadalmi, technológiai, politikai. Nem James Watt hozta le az egész ipari forradalmat, csak szerepe volt a láng meggyújtásában, minek végeredménye mára a gépi neurális hálózatok megalkotása – ezzel együtt eljövetele a Terminátor: Judgment Day-nek, de ez egy másik poszt. Tessék felelősséget vállalni. Társadalmit! MOST!

Nem, és nem válasz az, hogy ahhoz új generációnak kell felnőnie!

A 35 pluszos kór-osztály nagy része épp a fotelben várja, hogy valaki csináljon demokráciát. A gyerekeik, a 35 minuszos banda meg azt nézi, hogy a fotelben ülve kell várni a demokráciát, mert azt látják a felnőtt férfiaktól, asszonyoktól. Így hátradőlve mindenki bekapcsolja a TV-t, és elhiszi, hogy a mosógépet meg lehet védeni mosószerbe öntött vízkőoldóval a vízkövesedéstől.

PPpppffff….

Noh, ha sikerült kihúznod a seggedből a fejed, kedves véleményvezér, mert rájöttél, egy Ruanda senkinek nem kell, de saját ötleted nincs ennek rohadt szar helyzetnek feloldására, biztos találni fogsz olyan bloggerektől gondolatokat, amikkel tudsz azonosulni. Egy klikkre képes vagy meggyújtani ott a lángot, és mehetsz a dolgodra. Ha esetleg nem találsz, akkor ajánlom magam, mert tudod,

„A gonosz diadalához csak annyi kell, hogy a jók tétlenek maradjanak”