Na ne szórakozz, ezt így nem lehet! Ez volt az utolsó, hogy ezt megpróbáltam, de akkor sem jött volna össze, ha épp nem áztam, fagytam volna darabokra úgy, hogy közben leszakadt a lábam, baszki… Annak jó, aki elkötelezett valami mellett, vagy ellen, mert az beáll a sorba egy sörrel, táblával, és kiabál. De mit csináljak én? Én, aki egy hálátlan, hazaárulós, oldalmentes pali vagyok, ki ilyen képeket keres a világban:

Pl. aki leülne ezzel a nénivel, és elbeszélgetne vele, hogy vajon milyen békéért vonul fel? Milyen racionális érvei vannak a mellett, hogy személyével kinyilvánítsa a… mit is? Aztán megállna akkor is, amikor egy másik néni az Alkotmány utca sarkán egy FIDESZ feliratú táblát akart a kezembe nyomni mosolyogva. Miközben én szarrá ázva, fagyva épp el akartam onnan húzni, mert át kellett érnem a Kétfarkúakhoz, kik lassan megérkeztek az Erzsébet térre. Heteket basztam el az életemből amiatt, hogy összeszedjem a jelenlegi kormány mocskait az elmúlt 8 évből. Megpróbáltam annyira objektív lenni, amennyire tőlem az elvárható, erre kezembe nyomnának egy táblát, amivel kiálljak amellett, ami ellen harcolok? Vajon miért?

Nem, ezt nem lehet így. Semmire nincs idő, tehát töktotál reménytelen egy ilyen rohanást összehozni.

Nekem a fotó az un. döntő pillanat művészete. Az igazi fényképészek pedig a sajtófotósok. A legrohadtabb kulimunka. Millió kilométer van a lábadban, szarásig vagy pakolva, már előre kell sejtened, hogy mikor, és hol emeld magadhoz a géped, ezért rohadt mód nyitott szemmel jársz, ami azt jelenti, hogy képes vagy lecsúszni a legfontosabb jelenetekről, és ez tud fájni. Az utcán tanulsz meg fényképezni, mert ott nincs második esély. Bemehetsz egy modellel egy stúdióba, dolgozhattok 4órát három képért, de akkor mutatod meg mennyire vagy jó, amikor bekerülsz a leglehetetlenebb körülmények között a leglehetetlenebb pillanatokba, és azokat kell bemutatnod a legkevesebb képből. Ezek a fiuk, lányok a hősök ebben a világban, és pont őket nem ismeri senki.

Mondjuk, ahogy nézem az összefoglalókat, azt hiszem, hogy nagyon kevés párbeszédet tudnék lezavarni, mert annak a pár ezer embernek én az ellensége vagyok. Nagy részük azt gondolhatja, hogy nekem nincs helyem ebben az országban, csak egy liberál-fasiszta (bármit is jelentsen ez….) vagyok, aki egy gennyes fekély a drága nemzet gyönyörű testén. És ezt gyűlölöm ebben a rendszerben. Orbán visszahozta az osztályellenség képét a mai Magyarországban. Én baszki osztályellenség vagyok, és ezek az embereknek elég lenne egyetlen egy mondat, majd nekiállnának megfosztani vagyonomtól, és kitelepítenének a fővárosból. És az a vicc, hogy ez nem vicc. Ők ezt hót komolyan gondolják.

Kétfarkúak

Annyira „hülyék” hogy nem bírod őket nem szeretni. Ők a fricska mindenre. Egy tök abszurd párt, és igen, kell egy Monty Python egy országban. Mármint addig, míg komolyan nem veszik az emberek, mert akkor könnyen lehet belőle egy 5 csillag mozgalom, mi Európa egyik legveszélyesebb cucca lett. Ha az olaszok valóban ilyen utat választanak (bár náluk átlag kétévente döntenek be kormányokat), akkor ahhoz képest az orbáni rendszer liberális, demokrata bulivá válik.

Összefogásos nemtudommi…

Már megint Pa-dö-dő, baszki. Györgyi, Mariann, tényleg? Komolyan? Muszáj? Én mindent megpróbálok megérteni, de nincs senki más ebben a kibaszott országban, akinek lenne legalább négy dala arról, hogy ebben az országban milyen mocsok kupleráj van? Pppfff… A Szabadság hídon jeges szél, DK-s, MSZP-s zászló hegyek, az emberek szállingóznak, én megyek, nincs semmi izgi, fázok.

És akkor most álljon meg mindenki, és hallgassuk meg a himnuszt. Nem állok meg. Addig nem hordok kokárdát, míg ez az ország ki nem érdemli azt, hogy hordhassa azt a jelképet, ami emlékeztet arra az eszmékre, amiért sokan haltak. És nem állok meg a himnusz hallatán, mert az a hazaáruló fajta vagyok, ki egyáltalában nem ért egyet azzal a mondanivalóval, mit a himnusz 115 éve sugall.

Karácsonyt már a TV-ből, a melegben. Van valami ironikus abban, hogy a Vidnyánszky x milliárdért jól megtervezte az Orbán balettet (mihez képest egy pekingi komcsi ünnepi cucc, lófasz se), és épp nem mosta el vihar az egészet, Karácsony meg felment a színpadra, azt kisütött a nap. Mindenki tegye oda ezt, ahová akarja…

 

Facebook Twitter Tumblr

3 Responses to Egy tüntetésre elmenni még oké, kettőre már necces, de öt…

  1. Hartai szerint:

    Szia!
    Ez a jelenség is megérne egy posztot:
    http://hartaiforpresident.wixsite.com/valasztas-2018
    h.

    • Zaphod szerint:

      Basszus, Hartai!
      Ez nagyon jó volt! A felénél azt gondoltam, hogy a végén sírni fogok…

      Frei Tamás jutott eszembe. Olyan, mintha az André-sorozatból (amiben gyakorlatilag évekkel ezelőtt leírta jelenünk háttérsztoriját) íródott volna egy road movie,

      Kösz, terjeszd!!!

    • Zaphod szerint:

      Jah, hogy a jelenség?
      Figyelj, ki tudta megírni a rendszerváltás környéki kuplerájt, ami itt volt az országban, leginkább a fővárosban? Amikor az oroszok, ukránok ide beestek, és aláírattak veled papírokat, mikben lemondasz a vállalkozásodról, egzisztenciádról? Amikor sorba járták a kerületeket a kopasz verőemberek, és mindenhova bepróbálkoztak védelmi pénzért, és csak akkor tudtad ezt megakadályozni, ha neked is volt „ismeretséged”, vagy valamilyen fegyvered, amivel utánuk tudtál lőni? Sokunknak van ilyen sztorija, amire a magyar vagy nem emlékszik már, vagy nem is tudott róla, csak max. arra emlékszik, hogy három nagykutyát is kivégeztek a városban, mi bőven a jéghegy csúcsa volt.
      A jelenségről írt Frei, illetve beágyazta egy krimi sorozatba, de nem történt semmi.
      Egy blogger meg nem tudja ezt leírni, mert nincs meg hozzá a forrása, és ha meg is lenne, akkor az egy olyan nagyívű cuccá terpeszkedne, amit senki nem tudna befogadni, mint ahogy a rendszerváltás környéki orosz, vagy bármilyen maffia megszállást sem tudták befogadni.

Leave a Reply

WP Twitter Auto Publish Powered By : XYZScripts.com