Cyberpunk 2077 – Rémes kimondani, hogy majd’ három évtizedet vártam erre…

Ez a poszt most egyáltalában nem arról fog szólni, hogy a CD PROJEKT RED milyen tech. minőséget adott ki a kezéből, mert erről a botránytól hangos a WEB, akinek ez a lényeg, az fürödhet a sztoriban. Megértem azokat, akik erre 200 ezret áldoztak konzolon, vagy 800-at PC-n, talán én is bele estem volna a szarcunamiba, de az NVIDIA GeForce NOW működését gyakorlatilag csak az alap BUG-ok keserítették meg, a teljesítménybéri „élményvesztés” nem volt ismert fogalom.

NVIDIA GeForce NOW

Akkor most beszarsz, mert találtam húsz évvel ezelőtti fényképeket, amiben szerepel LAN Party, meg Zap, ahogy gyakja az ellent, egy rakat kocka társaságában.

Az, ami most jellemzi technológiailag 2020-at, bőven túl volt akkoriban a Sci-fi szintjén. A csúcs gépem egy Intel Celeron 366-os volt, 3dfx Voodoo 3 3000-es kártyával, a komplett rendszer 20%-al túlhúzva, hogy pörögjön a Quake 3: Arena. Ma ez tök vicc. Tegnap este mentem el egy karácsonyra szánt óráért, amiben a vas – ha a számítási teljesítményt nézzük – cca. tízszerese lehet az akkori csúcs, végletekig reszelt asztali számítógépeknek, mindez 47 grammba belezsúfolva az akkori, minimum 20 kilóval szemben.

Az a szó, hogy „stream”, a streaming media a köznyelvben egész egyszerűen nem létezett. Arról már nem is beszélve, hogy ha valaki azt mondja, hogy leülök egy PC, noteszgép, táblagép (az meg mi?), telefon (7 évvel később jelent meg az első iPhone, baszki!), TV elé és több száz, vagy ezer kilométerrel arrébb lévő játékra kihegyezett szerverek valós időben kiszolgálják a játékost (olyan minőségben, ami akkor maga is Sci-fi kategória volt), minközben a céleszközön – ami bármilyen platform lehet – egy bit sincs meg magából a játékból, akkor biztos elküldöd az anyjába, vagy legalábbis közlöd az illetővel, hogy épp szennyezett volt az, amit szívott.

Wliilam Gibson = Cyberpunk

1984-ben írta meg a Neurománcot, utána közvetlenül már a Johnny Mnemonic forgatókönyvét. Ehhez képest 83-ban érkezett az Apple Lisa, amikor láthattad, hogy mi az a grafikus felhasználói felület, és láthattad, hogy egy „egér” nevezetű izével kell irányítani a képernyőn egy kurzort, mindezt egy olyan vason, ami 5 MHz-en ketyegett (a jelenlegi gépem azért lazul 2497 MHz-en, mert épp csak posztot írok, szóval plusz ezret nem akar megmozgatni), és az ára miatt földi halandó nem juthatott hozzá. Az Apple Macintosh reklámját 1984-ben rendezte Ridley Scott, ami felforgatta, és végleg megváltoztatta a világot. 85-re lopta magát annyira degeszre Bill Gates, hogy kiadhatta az első grafikus felhasználói felülettel rendelkező operációs rendszerét, a Windows 1.0-át.

Mindeközben William Gibson már leírja, hogy Hacker, cybertér, Sense/Net, kibernetikus implantátum, MI…

…ellenben a World Wide Web (WWW) csak majd’ 10 év múlva lesz nyilvános, és mindenki által elérhető. Mindeközben látnokunk üvöltve figyelmeztet arra, hogy NE HAGYD a tech. cégeket felügyelet nélkül, mert eljön az az idő, amikor eltüntetik a határokat, nagyobbra nőnek, mint bármilyen birodalom a föld történetében.

2020-at írunk még egy pár napig. Abban a korban élünk, amikor a tech. cégek képesek befolyásolni a hálózatot felhasználók szokásait, amikor képessé váltak megváltoztatni országok politikai berendezkedését, amikor az emberek függősége irányukban nagyobb, mint amit bármilyen tudatmódosító képes lett volna elérni bármikor is, a bolygó írott történelmében. Amikor a politikusok elkezdték a látszatharcukat a Google, Facebook, Amazon feldarabolásáért, ami cca. felér azzal, mintha finggal akarnád megállítani a tornádót.

Gibson megírja a társadalom totális szétszakadását, néhol Orwellt követi, és mellé olyan tech. víziót varázsol, aminek megvalósulását látjuk a mindennapjainkban. Egy kibaszott Nostradamus a pali, és ha pont azt az utat folytatjuk, amit 1984 óta megtettünk, akkor eljön az az idő, hogy a komplett irodalma nem egy lehetséges távoli jövőt mutat meg, hanem a mindennapjaidat. És abban TE nem akarsz élni…

Szóval, többször elhangzott mostanában, hogy a Cyberpunk 2077 egy, a 80-as évek végén megjelent szerepjátéknak a digitalizált változata, ami igaz is, csakhogy ez egy műfaj, és aki ennek a legnagyobb mesélőjén nőtt fel… 

Ezek után tényleg azt gondolod, hogy nem fogok beülni egy 10 órás munkanap után a gép elé, és nem fogok beletolni a játékba 6 nap alatt 60 órát, majd úgy állok fel onnan, hogy…

…most végtelenül szomorú vagyok. Mert nincs a sztoriban Happy End. Olyan mélységekbe tol le a történet – mert rádöbbensz, döntéseid következményei alól nincs kiút – hogy…. akkor az nem jó érzés. Főleg, hogy ez hallgatom, miközben írom a posztot:

És valahol ez a Cyberpunk, ahol nem pukiznak a rózsaszín egyszarvúak szivárványködöt, nem fogsz kézen fogva elsétálni a naplementébe, mert a világot nem cserélted ki, nem gyaktad le a nagy gonoszt, nem tüntetted el a fehér mellől a feketét. Csak túléltél. Vagy maradt még egy kevés időd, hogy odabassz, vagy bassz az egészre. 

Szóval, amit összepakoltak a srácok…

…az számomra nem mindennapi. Nálam az első 9 óra után jelent csak meg a játék főcíme, a most már kezdhetsz játszani, mert mindez eddig csak felszopás volt. Mert végigjárod az utcákat, mész a tömegben az emberek között – igen, elütnek az autók, ha nem nézel körbe – bemész a mega épületekbe, leülsz a kocsmába dumálni a pultossal, hidak alatt látod a csöveseket, jársz sikátorokban, menekülsz utcai bandák elől, felgyalogolsz a hidakra, és nézed, ahogy a folyó kettészeli ezt az irgalmatlan nagy várost, majd felmész az épületek tetejére, hogy lásd a lent kavargó életet.

Megdöbbentő az éjszaka, főleg esőben, ahogy az úton lévő pocsolyák visszatükrözik a város neonfényeit. Bakker! Olyan hangulatot kapsz, ami egy hozzád hasonló kockát egyből behúz, és nem ereszt. 

Cirka a 40. óra magasságában, a fő küldetésben eljutsz egy utcai felvonulásra. Állsz a magasban, körbevesz a tömeg, nézed a virtuális tűzijátékot a felhőkarcolók között, és csak bámulsz, bámulsz, és már menned kéne, mert le kell vadásznod egy hackert, de leszarod, mert 30 éve vársz arra, hogy ott legyél egy ilyen környezetben, ne csak a fantáziádban jelenjen ez meg, a könyvek hatására. 

Akiért a harang szól…

Ez az utolsó fejezet címe, és tudod, hogy ebből rohadt mód nem lehet kijönni győztesként. Főleg, ha olvastad Hemingwayt – bár valljuk be, az esély nem nagy arra, hogy egy életben szorosan megférjen egymás mellett William Gibson és Ernest Hemingway, de ki tudja… tulajdonképp nem is állnak olyan messze egymástól, mint ahogy első blikkre beugrana az embernek. Ha volt félelmed, akkor be is igazolódik. Az utolsó fejezetben hétfelé ágazhat a főhős (vagy főhősnő) útja, a saját döntései hatására, majd mindegyik ugyanabba mondanivalóba torkollik. És mivel az utak megválasztása a saját tudatalatti döntéseidnek lenyomata, így mintát kaphatsz arról, tulajdonképp ki is vagy valótában. Kapsz egy kibaszott tükröt. Ez egy olyan sztori ahol a „legegyszerűbb” választás az, hogy főbe lövöd magad. Rólam azt kell tudni, hogy… talán a második legrosszabbat választottam. Mert ha jobban belegondolsz, annyira nincs sok különbség aközött, hogy szádba veszel egy pisztolycsövet, vagy egymagad mész a szörny legyőzésére – amiről tudod, hogy úgysem sikerülhet – majd elsétálsz a naplementébe megszaggatva véresen, hogy meghalj. Egyedül. Olyan szintre húzott le, hogy ezt a posztot három, vagy négy napja írom, de még beletoltam plusz 14 órát (kergettem a reményt?)…

Hogy legyen valami negatívum is, mert ha kiszakadunk a műfajból, akkor van bőven

Van benne karakterfejlődés, de nem tudod minek, mert ha rá sem szarsz, akkor is eljutsz a sztori végéig, akkor meg rájössz, tök mindegy, hogy Woody Allen, vagy Jason Statham típusú a karaktered. 10. órában kapsz egy mesterlövész puskát, amivel tulajdonképp átlövöd a mapot, szóval a fegyverfejlesztésnek, vagy a fegyver halmozásnak sincs értelme, és ha már fegyver, meg harc… Ha a végjátékig nincs, akkor húzták volna vele a legnagyobbat. 

A végén lesz három lakásod. Amikbe nincs értelme elmenni, mert max. leülsz a kanapéra és végig nézed a híreket, meg a reklámokat, de hogy mi másra használnád, az szerintem még senkinek nem esett le. 

Cyberpunk a műfaj. Ennek meghatározó eleme a „szellem a gépben”. Engedtessék meg már, ha a technológia olyan szintre lépett, ahol a tudatodat akár egy dobókockába is átrakhatod, akkor legyen már szerepe a játékosnak a virtuál térben mozogni, nemcsak meglátogatni ott egy szereplőt, vagy feltörni egy kamerarendszert úgy, hogy kiválasztasz három számot egy mezőben, mitől te leszel a mindennek ura a hálón. Ha ezt úgy hirdeted meg, hogy most a játékos kap valami olyat, ami megrengeti a játékipart, akkor légyszi kapjál, és a játékvilágot ne az rengesse meg, hogy a kiadó mennyit bukott a megjelenés utáni egy hétben a tőzsdén. 

Közlekedés… Baszki, én nem tudom, hogy a tesztelők mit teszteltek, de hogy egyik sem nyúlt klaviatúrához vezetés közben, az tuti! Át kellett bindelnem a klaviatúrát a vezetéshez bal kézről jobb kézre, mert azt gondoltam, hogy biztos sztrókom van, mivel 100 méteren belül voltam képes három falon totálra törni az autót úgy, hogy a közvetlen közelemben csak két fal volt. De viszont van navis térképed, az meg arra jó, hogy leessen cca. 5 másodperce hagytad el a kereszteződést, minek következménye igazán idegőrlő, főleg, ha városi csúcsforgalomban kell vissza lökdösnöd magad a helyes irányba. 

Keanu Reeves többek között motorépítő is. Olyankor úgy néz ki, mint egy kibaszott redneck, viszont valami olyan motorokat álmodnak, amikre én is azt mondom néha, hogy „wooww…”.

A főcím után szinte közvetlenül hozzájutok egy ARCH-hoz, majd az ötödik percben akkorákat estem motorral, hogy a játéknak ki kellett volna írnia „Zap, te meghaltál örökre, kérlek válassz egy másik játékot a Steam fiókodból!”

Keanu, baszki, legalább egyszer próbáltad volna ki a játékban a saját motorodat, mert most így mindenki azt hiszi, hogy egy kibaszott ócskavasat faragtok Kaliforniában!

Mennyire jó összességében a Cyberpunk 2077? 

Az emberek szinte mindig, mindent mérlegre akarnak tenni, és kikiáltani valamit „legjobbnak”, „korszakalkotónak”, „etalonnak”. Emeljük rajongásunk tárgyát piedesztálra, csak azért, hogy igazoljuk benne önmagunk értékét (???)! Vagy mi…

Nem tudok listát készíteni egy olyan műfajon belül, aminek megítélése szubjektív, amúgy meg cca. 20 évet kéne behoznom ahhoz, hogy lássam, mik is készültek idáig. Azt tudom, hogy a stáblista alatt nagyon szomorú voltam. És ha képes valami ilyen – vagy bármilyen előjelű, de komoly – érzelmeket kiváltani, akkor az jó! És tök mindegy, hogy ez egy könyv, film, utazás, beszélgetés, vagy egy „játék”. 

Erre 8 évet vártunk. Ok, a tiszta fejlesztés csak a fele volt, így hát négy év alatt alkották meg ezt a döbbenet nagy világot, méghozzá művészi részletességgel (Nem Star Citizen részletességgel, mert tudjuk, olyan otthoni hardvert sosem lehet majd építeni, amint az zökkenőmentesen elfutna, amúgy meg a mi életünkben úgysem fog elkészülni!) és nagyon komolyan véve a velejét a Cyberpunk légkörének. Kéne a következőhöz egy olyan ember, mint a Marvel csapatban Kevin Feige, vagy Star Wars szinten Jon Favreau, illetve Dave Filoni, Star Trek újraélesztésben J.J. Abrams, vagy Batman témakörben Christopher Nolan. Több dolog miatt élünk piszok mód izgalmas világban, és ebből a több dologból azoknak (ezeknek) a korszakalkotó zseniknek is jár egy szelet, mert rendhagyót tudtak alkotni a filmvásznon a műfajok rajongóinak. Már csak egy olyat kéne találni, aki a Cyberpunk világában is rendhagyót tud alkotni, és szabadjára ereszteni. Szerintem a 10 évvel ezelőtti Nolan lenne az…

És igen, van benne easter egg, tehát ha Keanu Reeves és Cyberpunk, akkor Matrix, és igen, ha jól figyelsz, tényleg nyitott szemmel jársz, akkor fel fogsz röhögni! Nagy meghajlás a készítőknek! 

Ez majdnem kimaradt…. Szóval, mikor látod, hogy ikonná vált ez a játék?

Amikor a benne lévő Yaiba Kusanagi olyan híres lesz, mint az elmúlt harminc év másik két ikonja….