Most az szokott jönni, hogy az év képekben, összegzés, meg legyen boldog nektek az ünnep. Hhááát…

Hogy milyen volt 2020 képekben? 

Öt darab fotós könyvtáram született, amiből három meló volt, egy klubos összeröffenés, tehát a maradék egy szólt arról, hogy kilőttem magam egy időre a húsdarálóból. Az pedig a Balaton-felvidéken lévő csavargásról szólt, itt van a blogon, abból már nem tudok válogatni. 

Viszont belekezdtem a fényfestésbe, beleszerettem a fényfestésbe, és nincs időm a fényfestésre. Arra a világítási technikára, ami amellett, hogy egy rohadt melós dolog, annyi szabadságot ad a digitális fényképezésben, mint semmi a világon. Egy gyönyörű, és élvezetes műfaj (tényleg, arról megszületett a poszt?) szóval, következő életemben….

Mit adott 2020? 

Hóómofiszt, bazdmeg! Az életem arról szólt 2019-ig, hogy valamiképp túléled a cégnél a 8-12 órádat, majd bezárod magad mögött az ajtót, és azzal foglalkozol, ami tényleg értékes számodra az életben. A meló csak arra jó, hogy legyen egy pénzügyi alapod a számodra értékes dolgokra. Erre 2020-ban kaptam a cégemtől egy legót. Várj, ezt valahogy szemléletesebben kéne… Egy szép keddi napon megérkezett hat teherautó, és az udvarra  leborított 15 tonna legót, a Technic fajtából, ömlesztve. Rakd össze! És mondjuk itt a technológiai leírás: Legyen zöld. 

Amúgy ez álmaim munkája. És nagyon sok pasinak ez lehet az álmai munkája. Amikor nem kell a költségvetésen kattognia, tök szabadon – a saját szellemi korlátai között – mozoghat, és a céges politikát annyira kell betartania, hogy a főnökeit konkrétan nem küldi el a kurvaanyjukba, de megkapja a szabadságot arra, hogy éreztesse velük. Szóval, amikor látod, hogy épülnek a dolgaid, az valami fantasztikus érzés.

Jah, építettem egy magaságyást! És működik! És amikor ülsz a tervrajzok fölött a szabadjára engedett fantáziáddal együtt, majd milliméterre ugyanazt képes vagy létrehozni a két kezeddel, akkor az egy jó állapot. 

És ha már építés. Az életem első – igen, akkor is utolsó, ne szólj be – autóépítését egész egyszerűen képtelen vagyok befejezni, pedig tényleg csak arról van szó, hogy vidd már el szervizbe, és rakasd össze a futóművet, kipufogót, meg tép szét a szar gyári kábelköteg csatlakozóját, majd forrassz tizenhatot. Összeszervezéssel egy hét az évből. Volt egy ebben az évben, tutira! DE! Az a szerencse, hogy ebben az országban egész egyszerűen nem lehet autót úgy megépíteni, ahogy te akarod, ellenben a bolygó többi országával. Mert abban az esetben, ha ez élhető ország lenne, erősen elgondolkoznék rajta, hogy ezt folytatom máshogy, másként, mert keresztfiam apánál pl. ott egy évek óta épülő 66-os (???) JAG S-Type, ami üvölt, hogy szakadjunk ki a veterános dogmákból, irány egy Kyza (ha nem tudod; klikk…) féle tervezőasztal, és könyörögjük el a vasat, jó pénzért. De amúgy az alap tök mindegy, csak 60-as évek angolja legyen, és a motorháztető alatt vagy a Toyotától egy 2JZ, vagy inkább a Hondától egy F20C ketyegjen, mert milyen poén lenne, ha egy végtelenségig könnyített, leültetett angol veterán bódéból kiszólna az a 8900 fordulat/mp. Röhög…

És akkor elkezd töprengeni, merthogy az angolok dobnak be Honda motort Minibe, méghozzá csigával….

Még az a szerencséje a pénztárcámnak, hogy autóügyileg (is) a bolygó legszarabb országában élünk…. 

De elkalandoztam, vissza az évhez, és egy kicsit még mindig fotó…

Van egy poszt a fejemben – meg az életemben – és az szorosan kötődik Nánásihoz, és az általa indított BigShot-hoz (direkt nem írok „tehetségkutatót”, mert hányok ettől a kifejezéstől), de azt akartam megvárni, hogy vége legyen a bulinak a weben, ami lehet, vége van, én meg még egy epizódot sem láttam belőle, így meg nehéz lenne összerakni belőle egy anyagot, szóval azt hiszem ezt vagy az örök homály fogja fedni, vagy majd ha nyugdíjas eszek… 

Magánélet?

Az magán… 2020 már rémisztő kilátásokat hozott ez ügyben, amire van egy viccem (Talán Markos, vagy Boncz…)! Két srác beszélget:

• Képzeld, van otthon egy baglyunk?
• Nemáár, mutasd!
• Figyelj! Hé, nagypapa! Mikor dugott utoljára?
• Huhúúúúú!

Ha az életed arról szól, hogy elemezd a világodat, abból következtetéseket vonj le, akkor a magánéleti következtetéseim oda irányulnak, hogy vagy az állam örököl utánam, vagy mielőtt lenyelek egy pisztolycsövet, eliszom mindenem… Félelmetes! Idén simán megadtam az esélyt arra, hogy mindent előröl, vagy újra kezdjek, de állandó jelleggel be kell látnom, hogy ezek a sztorik annyira szánalmasak, annyira műanyagok, és annyira nem tudok velük mit kezdeni, hogy arra nem tudok karaktereket értelmes formában egymás mellé állítani. 

Jah, 2020 még azt hozta, hogy SOHA nem volt még ennyire szívás WP-ben posztot írni, és aki feltalálta ezt a kibaszott szerkesztőt, arra már megvannak a legkifinomultabb kínzási módszereim!!! 

Tehát, összegzésként annyit lehet elmondani a 2020 ról,

hogy annyi pótcselekvést végeztem egy év alatt, ami bőven elég lenne tízre. Végülis az, hogy egyedül vagy, és kurvára nem tudsz mit kezdeni ezzel az állapottal, eredményezheti azt, hogy minden energiádat dolgok felépítésére használd. Építs várakat. Homokból…

És akkor TI!

Rohadt dolog, bele kellett volna férni ebbe az évbe, hogy foglalkozzak veletek többet, mert az életem legfontosabb részét képezitek! És hányok, amiért nem így lett! 

Baromira hiányoznak a beszélgetések, az, hogy ki tudtok tépni ebből a pocsolyából, hogy röhögjünk egymás faszságain, hogy megváltsuk a világot, meg mindent is. 

Kívánni kellene valamit így az év végére, de tudjátok jól, ez annyira elcsépelt baromság, azt meg utálom. Viszont itt vannak az ünnepek, kell valami nyál, így csak annyit mondhatok, szeretlek titeket, és csak remélhetni tudom, hogy nem feledtétek! 

Beszarsz! Kerestem a poszthoz egy képet, mire beírtam a google keresőbe poénból, hogy „verdikt” erre első oldalon hozta az egyik fotómat. Ha már…