Azon tűnődők az elmúlt években, hogy mennyire szerencsés korszakban élek. Megtapasztalhattam kölyökként egy olyan rendszert, amikor még három évente kaptál engedélyt arra, hogy kiutazz az országból, és amikor 18 lettem, kiválthattam az útlevelem, egyből húzhattam is innen. Amikor még fel kellett vonulni, meg amikor szomorúnak kellett lenni központilag akkor, ha valamelyik ruszki „vezető” feldobta a bakancsot. Amikor láttam azt, ahogyan kijelentik a parlament ablakából, hogy vége egy rendszernek, ami meghatározta az ország életét hosszú évtizedeken keresztül. Amikor részt vehettem a „demokratikus állam” legnagyobb tömeges megmozdulásában az aktuális rendszer ellen (értsd: taxisblokád), és amikor olyan kivételes államfője volt ennek az országnak, aki megakadályozta azt, hogy ez ellen a rendszer erővel lépjen fel, és aki nem mellesleg a Gyűrűk urát is fordította, és akinek a beiktatási beszéde így szólt 1990 augusztusában:
„Ha szolgálni kívánok valakit, azokat szolgálom, akiknek szolgálójuk nincsen: a védteleneket, akiknek sem a darutollas úri világban, sem az egyenlők közt egyenlőbbek világában nem jutott jó szó, akik a versenytársadalom versenyképtelenjei, akiknek nincs eszközük megvédeni Önmagukat, s akik épp ezért leginkább szorulnak védelemre.”
Göncz Árpád – 1990. augusztus 3.
Abban a korszakban éltem, amikor megjelent az MTV, a rap, majd az elektronikus zenék egy teljesen más világa. Amikor megjelentek az első számítógépek, majd az internet, majd a zsebben elférő világ, hála olyan kíméletlen álmodóknak, mint Steve Jobs. Amikor részesei lettünk egy uniónak, egy védelmi szövetségnek, így sosem fenyegetett háború. Sportban láthattam a legendákat (F1, vízilabda, úszás, tenisz, NFL). Amikor megjelent az AI, és amiről gyermekként olvashattam olyan zseniktől, mint Asimov, később William Gibson, az ma valósággá válik, de még pont azon a határon élek, amikor emiatt még nem omlik darabokra a világ. Douglas Adams Bábel-hala is itt van már a zsebünkben, így megszűnt a nyelvi korlát a nemzetek előtt. Kivételes ez a kor, hiszen Jules Verne 1865-ben írta meg, hogy az ember a holdra utazik, és ennek valóra váltásához kellet az embernek 104 év. Az AI-hoz, a Bábel-halhoz alig 40.
És most itt van április 12. Tegnap este cca. 2 millió magyar nézte végig élőben, vagy online azt a megmozdulást, ami az én életem második rendszerváltásához kapcsolódik. Egy is kivételes, kettő pedig olyan „bónusz”, amit nem minden nemzet polgára mondhat magáénak.
Ha jól számolom, akkor 208 db. posztot írtam ezen rendszer ellen. Pontosítok! Nagyrészt a FIDESZ nevű bűnszervezet ellen úgy, hogy nem érhetett miatta retorzió. Számtalan megmozdulást, tűntetést talpaltam, fotóztam végig. Tartott ez 2022-ig. Ott feladtam. Életem első szavazása volt, amikor felköphettem a levegőbe, és aláállhattam. Előre borítékolható volt, hogy „csak” annyi értelme volt az egésznek, hogy legalább megcsináltattam az elhagyott lakcímkártyámat pillanatok alatt. Ha nektek ez kell, akkor legyen! Leszarom! Nekem úgysem volt már porondon olyan politikai formáció, amihez kötődhettem volna, amiről el tudtam volna hinni, hogy segít nyugathoz közelítő életszínvonalat elérni, aki küzd a dogmák ellen, aki harcba száll az új őrület, az illiberalizmus ellen, és akinek van egy olyan alakja, aki vonzza a tömegeket. Éljetek minimálbéren, feketén foglalkoztatva, miközben 6 órákat ültök az orvosra várva, várjatok a könyöradományokra, hogy tudjatok télen fűteni, rettegjetek a migránsoktól úgy, hogy az ország határát még egyszer sem léptétek át, így fogalmatok sincs arról, hogy milyen bolygón is éltek. Ne legyen kötelező végig járni a 8 általánost, mert a közmunka is munka, csak épp elveket kell feladni azért, hogy hozzájussatok, de ez nektek mindegy, mert az iskola, a család, a könyvek úgysem tanítottak meg arra, hogy miként fejlődjön bennetek olyan. Higgyetek a vezetőiteknek abban, hogy ez a maximum, amit ki lehet hozni az országból, fogadjatok el mindent, és éljetek egy következmények nélküli országban. Legyen nektek vármegyétek, ispánotok, átnevezett tereitek, új isteneitek, akik iránt lehet rajongani, miközben esik szét alattatok ez az egész ország.
LE…SZA…ROM!
Holnap ez a rendszer eltűnik. Ez lesz a második rendszerváltás, aminek tanúja leszek ebben az országban. Nincs bennem rajongás az új vezető iránt, de nem is köpök fel a levegőbe, és állok alá, mielőtt leadnám a voksom. Ha Magyar Péter és csapata végre szolgálni fog minket, és nem uralni, akkor már valamit elértünk ezzel. Ha nem, akkor jöhet a harmadik rendszerváltás!