Afrika – Uganda. Első rész, vagyis akklimatizálódjunk, már amennyire lehet….

Minden posztot úgy kéne kezdeni, hogy mi egész egyszerűen KURVÁRA szerencsések vagyunk. Az időjárást az út előtt már egy hónappal elkezdtem sasolni, és egyre rosszabb hírek jöttek. Eső, meg eső, és eső. talán két, vagy három napot lehetett találni az előrejelzésekben, amikor épp csak felhős napra virradnánk. Olyan szintig ment, hogy utazás előtt még elrohantam esőnadrágért, mert nagyon nem akartam magam megszívatni. Jöttek a hírek is, hogy mennyire eltolódott az időjárás a környéken, szóval volt izgalom, mert az eső tulajdonképp az összes tervünket keresztbe húzhatta volna. De nem tette! Képzeld, hogy mindig akkor kezdett rá, amikor már tök mindegy volt, mert vagy hazaértünk, vagy hazafelé tartottunk.

Jajjj, várjálmááááá! Térkép, mert az köll! Mi is az útirány?

• Uganda – Enebbe Itten esünk le, csavargunk, eszünk, iszunk a Viktória-tó partján, majd irány tova
• Uganda – Queen Elizabeth National Park Ahol kutatunk fel vadakat, csimpánzokat, vízilóvakat, meg mindent is, ami egy afrikai nemzeti parkban előfordul.
• Uganda – Bunyonyi Mert megláttuk, hogy egy szigeten van a cucc, és kell egy pici pihegés, mielőtt ki nem köpjük a tüdönket.
• Uganda – Bwindi Az út csúcspontja, szóval megyünk gorillákat felkutatni erdőben, meg Bantu törzset látogatni, meg mindent is
• Uganda – Lake Mutanda Mert le kell dőlni egy kicsit a gorillák után
• Ruanda – Kinigi Megint egy fontos helyszín, hiszen a közeli hegyen élt Diane Fossey, ott halt meg, ott  van fent a sírja is. Megfogadtam, hogy nem fogok ott sírni. Hááát…. És amúgy krátertóhoz kell még felmászni, meg barlangokban csavarogni.
• Ruanda – Kibuye Itten van kérem kávéfarm, barlang tízezernyi denevérrel.
• Ruanda – Kigali A népírtáshoz fűződő emlékhely, múzeum, Nyamirambo Women’s Center, és nem utolsó sorban a szállás, ami a Hotel Des Milles Collines. Igen, ez a Hotel Rwanda!
• Bónusz (nekem) Kairó, merthogy….

Entebbe

Budapest – Kairó – Entebbe a járat, érkezés hajnali négy magasságában. Na jó, akkor Bernard ott lesz-e a reptéren, vagy csak átbasztak minket? És Bernard ott volt a reptéren, egyből megismert mindenki mindenkit, az eső elkezdett szemerkélni, tök sötét volt, be az autóba, ismerkedős hajnal, irány a szállás, a 2 Friends Beach Hotel. A cucc a Viktória-tó partjától van 30 méterre. Megérkeztünk, és hajnalban már vigyorogva, kedvesen fogadtak, nyílt is a borosüveg, ami kellett, mert a repülőn szinte semmit nem aludtunk, és ezt, meg a felszolgált kaját feledtetni kellett alkohollal.

Bernard egy nagyon felkészült, rutinos vezető. Be nem állt a szája, kedves, udvarias, mindenkire ráfér legalább egy ilyen barát! Löki az információt a világról, amibe érkeztünk. Tudja a tervet, már visz is minket az „állatkertbe”, amit úgy hívnak, hogy

Uganda Wildlife Conservation Education Centre.

Kapunk is helyi vezetőt, aki mesél arról, hogy a szervezet mivel is foglalkozik. Mentett állatokat gondoznak, telepítenek vissza élőhelyükre, futtatnak sok ökológiai projektet, de a legfőbb céljuk az edukáció. Ránevelni a fiatalokat arra, hogyan tudjanak együtt élni a környezetükkel. Készítenek oktatási anyagokat minden formában, és rengeteg bent az iskolai csoport, akikkel foglalkoznak. Mondjuk az iskolai csoportok főleg velünk foglalkozhattak, mert ritka arra a fehér ember…

Amiért érdekes volt, hogy tartanak itt papucscsőrű madarat, amit nem látsz minden nap, sőt, Afrikában sem fogod minden sarkon megtalálni. A National Geographic azt írja, hogy már cirka 5000 db. él belőle a bolygón.

Búcsú, irány tovább, hiszen ott van a

National Botanical Gardens of Uganda!

1898 óta létezik, azt kell tudni róla, hogy majom evett a kezemből, a botanikus kert vezetőjének – mert itt is kaptunk olyat – van cca. 400 órányi sztorija a fákról, bokrokról, termésekről, mindenről is. Azt pedig el tudja mondani percenként akár tizenkétszer is, hogy „Tarzan and Jane”, mivel ezen a helyen forgatták a 40-es években a  Johnny Weissmulleres Tarzant. Nem tudom, hogy miért nem jutott eszembe a magyar szálat felhozni a témában, de az is lehet, hogy feljött, csak már nem láttam ki a fejemből… A hely annyira nem zárt, hogy a Viktória-tó partján megy a dzsembori, épp folyik a tóban egy keresztelés, mindenki tök laza, és bazi nagy pókok vannak a bokrokban. Irány tovább mert már kurvára fáradtak vagyunk, és akkor….

Te tudtad, hogy Uganda rendelkezik királlyal? Illetve a bantuk rendelkeznek királlyal, ami egy 6 milliós etnikum Ugandán belül és az ország cca. 1/4-én terül el, amibe még a főváros is belefoglalódik. Autonóm terület, neve Buganda, és az uralkodónak amúgy van beleszólása a törvényhozásba is. Úgy hívják, hogy Ronald Edward Frederick Kimera Muwenda Mutebi II. És tudod mi van még? Nagyjából 10 méterre sétált el mellettünk, mi meg csak néztünk ki a fejünkből, amikor a vezetőnk közölte, hogy jahh, amúgy ő itten a király.

Búcsú vezetőnktől, enni kell valamit! Kint, közvetlenül a tóparton húst, és alkoholt! Most! És megtörtént, a bakancs listáról ezt is ki lehet pipálni, a Viktória-tó partján simán lehet piálni (sic).

Mindenki olyan jó fej, hogy elképesztő, de most már tényleg alvás!!!

Dehogy! El kell mesélnem, hogyan veszel telefonkártyát Ugandában! 

Szóval, életem párjának köllött egy telefonkártya, mert úgy érezte magát biztonságban, hát akkor legyen néki meg az akarata! Bernard menten el is vitt minket egy…. bódéhoz, ahol jelentős volt a forgalom. Bent egy huszonéves csaj, és láthatóan ő volt a környék telekommunikációs királynője. Ha azt gondolod, hogy a telefonkártyához elég némi készpénz, akkor nem is tévedhettél volna nagyobbat, ugyanis a francos telefonkártyához minden IS kell! Konkrétan, egyszerűbb beutazni az országba, mithogy vegyél egy ilyen kis plasztikot. Ki vagy, honnan jöttél, meddig maradsz, útlevél, ujjlenyomat, minden IS (csak a sárgaláz igazolást nem kérte el….)! Egy bóóóódééééban. Súlyos 10 percekben volt mérhető az a bürokrácia, mire boldogan átverhettük a cuccot, és távozhattunk a helyszínről. Akkora kontraszt volt a környezett, meg az ügyintézés között, hogy ilyet még életemben nem láttam… Kellett röhögni nagyon!