2021 verdikt – Zap szemmel….

“Az élet csupa totális ütközés és szerencsés fékezés. Nagy szerelem, és apró katasztrófa. Van benne egy csomó banános turmix, biztosítás, és véletlenszerű cipők. Bazira hétköznapi, és igazán döbbenetes. Csak arra kell rájönni, hogy mind itt, és most van, szóval végy nagy levegőt, és nyelj le mindent, mert nekem elhiheted, az élet gyorsan tovaszökken, és aztán nem marad más, csak a…. “

Szeva! Kéne ide egy 2021 összegzés, mert amúgy szerintem minden évben van összegzés. Én azt gondolom, hogy a 2021 semmi másról nem szólt, csak egy zsák megoldandó szakmai problémáról, random 8-15 órás munkanapokról, meg néhány túlélő hétvégéről, amikor próbálsz arra koncentrálni, hogy behozz 2 nap alatt két heti kizökkenést, a totális kiégés megakadályozásaként. De nem, biztos nem ez volt! Kellett lenni olyan epizódoknak ebben az évben, hogy azt mondhassam, az élet nem hiába szökkent tova…

Például már január első napja úgy indult, hogy láttam pólóban srácot gördeszkázni, srácokat utcán táncolni, veteránosokat városban csavarogni,

Az éllességemet viszont egész évben nem sikerült megtalálnom, szóval 2021 nagyrészt képekben is homályba vész…

Innentől kezdve akár jól is elsülhetett az év, hiszen mi bajunk lehet? Mármint, mi bajunk lehet azon kívül, hogy a történelem egyik legnagyobb hatású járványa van mozgásban a bolygón, kb. lövése sincs senkinek, hogy ebbe ki, és hogy megy tönkre, viszont egy bebizonyosodott tavasszal; SOHA TÖBBÉ nem megyek sehová felkérésre fotózni, mert csak szarra vagyok képes ez ügyben, mint ahogy az a kurva Ferrari fotózása is bebizonyította.

Még mindig tavasz, túl azon, hogy a gályán lehoztátok mindazt, amiben tulajdonképp senki nem hitt, hogy ezt lehozhatjátok, megszületett az év képe egy hétvégi lazítást követően. Látod mit tesz az, ha valamit nem feladatként élsz meg, hanem csak lazán hatra dőlve?

Majd ennek örömére el is mentem vadkempingezni! Én, aki azt mondja, hogy a faszom lógjon sátorban… Húsz évesen is utáltam a sztorit, a lelkembe beleégett a sátrak édeskés, dohos, lábszagos bűze, a minden ami csak a sátras életmóddal jár, erre idén kettő esetben is. Nagyon kilehettem….

Most beütött rendesen, hogy HA NEM EMLÉKSZEL RÁ, AKKOR MEG SEM ÉRDEMLED…

Mert hogy megérkezett július vége, és azzal együtt a kapolcsi trip. És elakadtam a képeken. Amikor a világ egyik legcsodásabb vidékén, a Balaton-felvidéken totál nihilben gyűrőd magad alá az aszfaltot, amikor életed közel legjobb koncertjeit tudod végighallgatni, amikor egy cirkuszi kocsiban laksz, amikor Szőke Andris osztályfőnöki óráira jársz, amikor pillanatokra tiéd a világ és semmi nem áll utadba, hogy megéld az életet, és erre fényképek tudnak csak emlékeztetni, nem épült bele a mindennapjaidba, akkor az TE NEM ÉRDEMELTED MEG!

Év közben becsúszó veterán klubos, Speedzone kempinges, parkoló parádés bulik. Pár óra, pár nap lazulás a totál bolondokkal, akiknek vérében sokkal több szénhidrogén tatálható, mint az enyémben. Ők így hülyék, és ez jó!

Szokásos évi autó show, ahol az év seggét inkább fémből, vagy műanyagból tudta formázni az élet, amúgy meg már unalomig ismétlem; Nem megyek többé, mert ebből bőven kinőttem! Aztán megint minden évben beugrom, hátha…. Nem tudom mi a „hátha„! Dugig vagyok pótcselekvésekkel. Ez is közéjük tartozik…

És ismét volt repülőnap Kecskemétén, jelentős évnyi kihagyás után, ahol – ha eddig nem lett volna egyértelmű – Zap képtelen beállítani egy kamerát jól, amiért azért nagyon tuti egy fél napig menni, menni, többszáznyi szemét legyártása érdekében….

Októberben sincs még vége az évnek, ugyanis jön Trieszt-Opicina, és ki lehet pipálni, hogy ebben az évben is ettem. Jót! Nem mellesleg, baromi jó társulat, varázslatos helyek, benzingőz, miközben a nyári nap rúg egy utolsót, és egyeseket még tengerbe is hajszol. Így zárulna mindenki éve, akkor ez egy sokkal élhetőbb bolygó lenne. Egy idő után….

Mi volt még????

Ha tegnap reggel felébresztesz és rákérdezel, mi volt az évben, akkor magamra húzom a takarót, elmormogom, hogy „mi lett volna, dolgoztam…”, majd elküldelek a picsába. Pedig ez nagyon nem igaz! Több mindenkit tudok, hogy már azért hálás lenne, ha a felét pörögte volna végig, mint amit én. És még olyan dolgokról nem beszéltem, hogy idén sem voltam képes paradicsomot termeszteni, mert az első kör palánta elfagyott, a második megnőtt, majd vagy felzabálták a termést a bogarak, vagy meg sem ért. Viszont komposztgyártás megy, ami legalább a minden rosszban a jó. Voltam bölényvadászaton, megismertem pár igazán jó, meg néhány igazán furcsa embert, volt balesetis / mentős kaland, vagy éjszakán át ügyeletis várós. Változni látszott a politikai struktúra, megvolt az ország első előválasztása, tehát ez izgalmas volt. A legjobb sorozat volt az évben az Arcane, pedig nagyon durva volt a felhozatal (Loki, Vitcher, Wheel of Time, meg még ki tudja min nem aludtam el…), moziban pedig…. Min nem aludtam el? Sweet girl, Reminiscence, Nobody, a többire nem emlékszem, szóval nagy eséllyel a többin elaludtam. Van jó pár barát, aki hiányzott ebből az évből, és az szar volt. Szakmailag többet értem el, mint nagyon sokan, egész életükben, méghozzá egy kibaszott jó csapatban (talán ezért is…). A magánéletem pedig pont olyan mocsok ócska mint az utóbbi években, mindig.

Verdikt? 

Most mit írjak erre, baszdki? Voltak pillanatok, amikor kurvára elfáradtam agyban. Nem gondoltam volna januárban, hogy ennyire sok mindenre kell majd visszaemlékezni decemberben, és tök gáz, hogy felükre nem emlékeztem még reggel. És igen, azért vannak dolgok az életben, amikért odaadnám az elmúlt évet, de mivel a magánéletem pont olyan ócska, mint mindig….

Még kívánni kéne ide valamit nektek, nem? 

Huszonkettőre még semmi hiteles szájból nem hallóttam olyat, ami ne lett volna vészjósló, tehááááát ilyenkor azt kell kívánni, hogy: Teljesüljenek a vágyaitok, és a bennetek lévő űrt ne pótcselekvésekkel töltsétek fel. Igen, azt hiszem ez egy jó kívánság, a többit majd meglátjuk.