Volt olyan érzésed az életed bármely pillanatában, hogy álltál egy alkotás előtt, ültél, és hallgattál valamit, megfogtál egy tárgyat, kiálltál a szabadba, és figyelted a tájat, nézted a fényeket, és ezek bármelyikére azt mondtad, hogy ennél tökéletesebb egész egyszerűen nincs? Amikor behatolt a lelked legmélyére, oda, ahol van egy pici, apró kapcsoló, mit átklikkel ez a megvilágosodás, és kiszabadul belőled egy hatalmas érzelmi villanás, mi végigsöpör az összes érzékszerveden, és a hatását képtelen vagy ott, abban a pillanatban feldolgozni. Amikor azt mondtad, hogy részese akarsz lenni annak a valaminek, bele akarsz épülni, vagy épp eluralkodik rajtad a birtoklási vágy, és meg akarod szerezni, bármi áron. Volt valami iránt ennyire mély érzelmed, mi nem egy személyhez, hanem egy alkotáshoz – bármihez is társítsuk az alkotás kifejezést – tartozik? Volt olyan érzésed, hogy ha elmúlik a pillanat, ha bezár a kiállítás, elhallgat a zene, lemegy a nap, lehullik a levél, akkor ott, abban a pillanatban belepusztulsz, mert pillanatok alatt függővé váltál, összenőttél az érzéssel, és ha ezt kiszakítják belőled, akkor véget ért az életed? Voltak ilyen mély, nem emberi lényhez kötődő pillanataid?

Fogalmam sincs, hogy miért írom le ezt ide, fogalmam sincs, hogy miért gondolom, ennek publikusnak kéne lenni, mert minden olyan pillanatban, amikor ezt valaki elolvassa, és nem jutnak el ezen gondolatok oda, olyan mélyre, ahonnan tőlem származnak, az olyan, mintha az olvasó minden egyes leírt gondolatomat megbaszná, megszentségtelenítené.

Tudod mi volt a Newsroom? Egy példabeszéd. A „Hogy kell embernek lenni”, XXI. századi példabeszéde.  Miként harcolj azért, hogy ne feledd el, a legfontosabb dolog a világon – ha ezért a Don Quijote nevet rád is akasztják – megőrizni azokat az értékeket, mik ezt az elkorcsosult világot valahogy jobbá, igazibbá, őszintébbé próbálják tenni. Persze ez rengeteg buktatóval jár, néha úgy tűnik fel is adod, de mindig fel kell állni, és újból nekiszaladni az ellenállásnak, mert… Mert muszáj újból, és újból felállni. Így leszel igazi ember, ki tett valamit azért, hogy a helyes útról lesodródott világnak legyen némi esélye arra, hogy visszatérjen a sínekre, s mindezt nem szívjóságból, hanem azért teszed, mert tudatában vagy annak, hogy mindnyájan ugyanazon a vonaton ülünk, itt nincsenek külső szemlélők.

Aaron Sorkin

Aaron Sorkin

Azon töprengek, hogy miként tudnám neked átadni azt, milyen volt az utóbbi – ha nem az eddig látott – három év legtökéletesebb tévés élménye, a Newsroom….

Úgy tudnám kifejezni, hogy a karomba veszem, majd a fejem felé emelem, megnövök 400 méter magasra, ő velem gyarapszik, majd leteszem. Szépen, gyengéden, de abba beleremeg a föld, az ég, a hegyek, óceánok, és mind-mind odaseregletek, majd együtt végignézzük csendesen, hőkölve, nevetve, néha könnyesen, álmélkodva, elveszve a tökéletesen megírt, és légiesen táncoló párbeszédeken, elgondolkodva az elgondolkodtató történéseken a világról, sztorikról, emberi kapcsolatokról, és minden másról. Gyakran tátott szájjal.

Mondjam azt, hogy ez volt Aaron Sorkin hattyúdala? Simán mondhatnám, mert ha nem is fejezte volna be ezzel a tévézést (a legnagyobbak a csúcson vonulnak vissza, ugye?), el nem tudom képzelni, hogy ő, vagy bárki ezen a világon össze tudna rakni ennél tökéletesebb olyan valamit, mi a képernyőn pörög, másodpercenként 25 kockával. Azt is mondhatnám, hogy

Jeff Daniels, Emily Mortimer, John Gallagher Jr., Alison Pill, Thomas Sadoski, Olivia Munn, Sam Waterston, Dev Patel, Chris Messina, Marcia Gay Harden hattyúdala volt, mert azt sem tudom elképzelni, hogy ők valaha ennyi odaadással, ennyi tehetséggel még egyszer meg tudnák ismételni azt, amit az elmúlt 3 évben megtettek.

Srácok, én ezt megköszönöm nektek! Kösz a HBO-nak, a producereknek, stábnak (az operatőrökön keresztül, a vágókon át, a best boy-ig), a színészeknek, statisztáknak, mindenkinek, ki ebben részt vett, de legfőképp kösz, Aaron Sorkin! Ha négy dolgot kell megemlítenem, amiért megérte ezekben az évtizedekben felnőttnek lenni, akkor ez benne lenne a felsorolásban.

(Newsroom 2012-2014)

Tagged with →  
Facebook Auto Publish Powered By : XYZScripts.com