Maleficent. Vagy legyen Demóna. A jövő számára küldöm ezt az üzenetet:

Bocs fiuk, lányok, az ósdi mesék korszakalkotó újragondolásának elindítása közben – itt a múltban – csak arra nem gondoltunk, hogy értelmes címet válasszunk a műnek. Ez van. Nem mehet minden egyszerre…

Ébresztőőőő! Végre sikerült egy olyan mesét gyártani Robert Stromberg, Linda Woolverton, és a többiek lenyűgöző újragondolása, munkálkodása által, mi alapot teremt a filmgyártás azon területeinek, mik arról szólnak, hogy miként ne akarjuk a gyerekeket a végletekig hülyíteni.

A gyermekek végletekig hülyítése, ennek következményei, a felnőtt élet realitásérzékelésének összeomlása.

Írta: Zap

Mi is az alap probléma. Az alap probléma az, hogy a gyermeknek kifejlődik a hallása, és ezt a szülő teljes mértékben, kontroll nélkül kihasználja, s mivel sosem biflázott be tanmeséket (meg amúgy sem okos), így felüti a könyvet, mint generációk hosszú sora üt fel ilyen esetekben, azt olvas. Mesét. Mondjuk a Grimmekét. A gyereknek.

Mesét olvas, miben a következő, töktotálisan életszerűtlen,  abszurditásba hajló sztorielemek vannak:

– A király, meg a királyné jóságos, igazságos, és akkor születik egy lány, fiú, izééé, mitől az egész birodalomban kitör a boldogság, zeng a kacaj, koccan a pohár, és valaki rózsaszirmokat szór a levegőbe.

Ezt a sztorit adaptálom 2014 magyarországába, mi azt jelenti,hogy ma van 2,1 millió olyan polgártárs, ki elhiszi orbánviktorról, hogy ő az igazságos király. Amúgy én nem mondom, hogy tépjük össze a magyar népmeséket, meg a zigazságos Mátyás féle abszurdokat, de kéne egy olyan átmenet, mikor a gyermek nem csak azt tudja meg, hogy nincs télapó, de azt is, hogy az igazságos/jóságos fogalmak olyannyira messze vannak a királyi titulustól, mint Makó, és a Halley-üstökös táv.

– Mindig van egy boszorkány.

Ez tény! Hosszú-hosszú évek tapasztalatai állnak rendelkezésemre. De van belőle gyógymód! Töröld a telefonszámát.

– És akkor jön a királyfi, a megmentő, meg a fehér paripa, miközben zeng a fanfár, körbe-körbe repülnek a színes, abnormálisan nagy fejű madarak, és még a nyúl is együtt táncol a rókával.

Na ez az a pont, mi beég a gyermeki öntudatba, és ennek a következménye az, hogy gazdagodnak a fizetős társkereső helyek, hol a páciensek elég rövid idő alatt jutnak el arra a pontra, hogy egymást leseggfejezzék, avagy lekurvázzák. Mert várjuk a fehér királyfit a daliás lovon. Ugyanis azt írták a Grimmek, hogy ilyen van. A gáz az egészben, hogy a Grimmek sem gondolhatták ezt komolyan, mivel eléggé… khhmmm… összecsapott sztorikat kerekítettek azon feldolgozott horror történetekből, mik olvastán a beled kifordulna. És amikor nem találjuk azt ami nincs, vagy folyamatosan próbál áttörni az a gondolat egy agyi gátat, hogy minket egész kiskorunkban átvertek, de csak hangos kattogáskén érzékeljük ezt, akkor nagyon dühösek leszünk a világra. Pedig csak anyura-apura kéne, kik maguk is elhitték, hogy van daliás paci, nem kell dolgozni a saját megmentésünkért, mert jön az, ha legyőzi az útjába kerülő sárkánokat.

Az a pláne, hogy egy (dupla sorközzel) négy oldalas cuccról beszélünk, ugyanis a Girmmek ha megvesznek, akkor sem tudtak volna kihozni ebből többet. A Gyűrűk urának csak a függeléke 152, sűrűn szedve. A kettő között nem csak méretbeli különbség van.

Tolkien belahalt volna, ha megír egy olyan sztorit, ahol a királylány elkezdi felkutatni kibaszott kastélyának utolsó eldugott pontját is, ahol majd rálel a rokkára, minek hatására a jég is lefagy, és 100 év múlva a semmiből előteremtődik egy királyfi, ki valami megmagyarázhatatlan okból kifolyólag meg akarja menteni a csajt. és akkor megtalálja a rejtett zugban, hol élből lesmárolja a magatehetetlent, és ezt követően jönnek a csiripelő nagyfejű madarak, meg a hulló rózsaszirmok. Jah, és az életük végéig, mert akkora összhang lett köztük, hogy csak na.

Viccesnek tűnik, de csak addig, míg bele nem mélyedsz, és tovább nem gondolod hatását egy olyan fejlődő lényre, ki szivacsként szív magába, és raktároz minden információt a világról. És majd 42 évesen regisztrál az elittárs nevű társkeresőre, mert oda igényesek járnak, és hátha ott a királyfi, kit eddig kurvára nem sikerült megtalálni, mert minden pasi köcsög, azt csak dugni akar.

A szürreális világunkat mi magunk teremtjük! Nem csak úgy jön. Hozza egy sárkány…

És akkor megjelent Robert Stromberg, és csapata, majd újragombolta.

Írta: Zap

Most elmondanám, hogy ez a mozi Robert Stromberg első saját rendezése. Azt csá! Jó, csaknem 100 filmben dolgozott háttérmunkásként, de akkor is az első. És elővette ezt a szörnyszülöttet, majd elmeséli neked, hogy miknek kellett megtörténnie, hogy megszülessen egy átok egy csecsemőre, Megmutatja a gyermek fejlődését, látod a jó és rossz közötti küzdelmet, láthatod, hogy a jó is képes elbukni, de van fény az alagút végén, és az átkot csak igaz hittel, érzelemmel lehet oldani, mire csak az képes, ki… És amikor odamegy a kibaszott királyfi a szendergőhöz, akkor nem jut semmire, mert mi a faszt csókolgat ő agyhalott nőket, wazzeg? Tán van valami mentális problémája?

És ott van a moziban Elle Fanning. Ha én 16 lennék, akkor a szobámban nem lenne olyan falfelület, amivel ne ő lenne kiplakátolva. A Super 8-ban is zseniális volt a gyermek, és ott tart (szarrá dolgoztatják Hollywoodban), hogy ebben már szinte nem is kell csinálnia semmit. Ha csak nagy, és kerek szemekkel néz, azt is pont elég a jegyeladáshoz.

Én azt mondom, hogy innentől fogjuk meg az összes Grimmet, és basszuk ki a tegyük fel a polcra, mert biztos van olyan kiadás belőle, minek szép a kötése. Közben drukkoljunk, hogy nem ez Stromberg utolsó projektje, és talán a pár éve csúfosat – joggal – bukott Jancsi és Juliskából, meg a többi gyerekhülyítő szösszenetből is képes nagyot varázsolni.

Részemről 10/10

Facebook Auto Publish Powered By : XYZScripts.com