Jó, ha már 2014 filmes posztja megszületett, akkor lássuk a sorozatost. Ez az év végleg bebizonyította, hogy ha a mozi, és a TV között kéne választani, akkor egyértelmű a TV előnye. Hála a magasságosnak, nem kell, mert hát ugyebár a MARVEL… és Christopher Nolan, meg J.J. Abrams, szóval ne kelljen.
Legyenek itt akkor azok, amik miatt érdemes volt villogtatni a képernyőt, néhanapján.
Zap szerint ennek az évnek a legkiemelkedőbb sorozata a Newsroom. Majdnem elvitte a koronát a House of Cards, mivel Kevin Spacey egy filmes istenség, de a Newsroom utolsó évada (fele) nagyot üt, nagyon komoly, és a végén majd érkezik is róla – reményeim szerint – egy összefoglaló poszt, mi tele lesz szuperlatívuszokkal. Szóval, megvolt a Newsroom, House of Cards, mi van még? Oh, igen! A jelenlegi kedvenc, a Penny Dreadful, és Eva Green. HBO-s cucc a viktoriánus Londonból, szellemekkel, vámpírokkal, Frankensteinnel, Dorian Grayel, illetve egy rakat viktoriánus korban leledző szörnnyel, rémtettel, meg Timothy Daltonnal. Természetesen nem maradhat ki a sorból a Game of Thrones, minek negyedik évadának szinte minden egyes epizódja olyan színészi, rendezői munkát villantott, hogy letetted az arcod. Banshee. Nagyjából kurvára odavág a cucc. Kemény, nyers, és jól pótolja a nagy hiányt, ami a Strike Back hagyott maga után, mivel Sullivan Stapleton szétbaszta magát (biztos be volt rúgva, és eltörte a lábát…). Nagy kedvenccé vált a Agents of S.H.I.E.L.D. Egyrészt a Captain America: The Winter Soldier című mozival való szoros kapcsolata miatt, másrészt nagyon sok pénzt kezdett el beleszakítani a MARVEL, egyre jobb sztorival, és egyre jobb színészekkel (fél évad zárón beszarsz). Veep, és Julia Louis-Dreyfus. Nagyon beteg, nagyon vígjáték, nagyon lehet rajta röhögni! Ray Donovan, a mindent elintéző. Ha Liev Schreiber (sose filmezzétek aluról az arcát, mert úgy néz ki, mint egy vicces hörcsög, és így nem lehet komolyan venni, pedig az lenne!!!) azt mondja, hogy meglesz csinálva, akkor az meg lesz csinálva. Ha kell pénzzel, ha kell baseball ütővel. Azért néha már az volt az érzésem, hogy itt-ott leült a cucc, mert van néhány olyan pont, amikor azt mondod a főhősnek „Haver, inkább kösd fel magad, azt legyen vége ennek a szenvedésnek”. Kicsit olyan lett, mint a Sons of Anarchy, amit csúnyán elsikáltam a 3. évadnál, mert behánytam a sírós „kemény” motorosoktól. Da Vinci’s Demons, mi előtt nagy meghajlás. Szóval, Leonardo Da Vinci, a Medici-család, meg politika, meg összeesküvések, meg nagy rejtélyek, és közben Leonardo lesz korának MacGyvere. Sörös (opciós) hamburgeres szösszenet, tök ajánlós cucc. Mint ahogy a Shameless is, de csak szinkronosan, mert William H. Macy és Harsányi Gábor úgy illik össze, mint a tyúk, és a tojás. Viszont ne egyél közbe. Néha visszajöhet… Volt még itten idén a Hannibal, amit én nagyon nem akartam, mert lövésen nem volt, hogy minek is akarnám, de Mads Mikkelsen annyira kurvajó színész, hogy magával ragad a sztori. A sztori amúgy 18+ a cucc, szóval csak akkor, ha mondjuk elmentél megnézni a Bodies kiállítást, és aztat csodálkozva, csodálva, nem telehányva a mosdót.
Következzenek, amiket nem értesz, meg hoogy, és miért?
Az első a sorban a Homeland. Teljességgel érthetetlen a folytatás, vagy ha érhető is, abban a anyagi hasznon kívül semmiféle reális okot nem bírok felfedezni.
Amit nem tudtam hova tenni, az a Helix. Ki nem állhatom, a kúszok a szellőzőben, és megfertőzök mindenkit egy halálos vírussal, és akkor átalakulnak, majd zombiként őrjöngnek stílust. Kb. ezért szarom le az olyanokat, mint pl. a Walking Dead, mit annyian szeretnek, hogy az már érthetetlen. Viszont csinált a Helix valami olyat, amit ritkán csinált. Egyszer csak elsikálták. Úgy félúton. Megírták hozzá a lezárást, felgyorsították a sztorit, ugrottak x hónapot (évet?), lezárták, majd kiderült, hogy mégsem, így hát jön a második évad januártól. Puff.. simán benevezek rá, mert már érdekel.
Az év borzalma pedig a Doctor Who. Szörnyű, unalmas, idegen, és Peter Capaldi. Ha a karácsonyi epizódban nem nyírják ki a sorozatból, akkor nagy eséllyel befejeztem, pedig soha nem hittem volna, hogy valaha is be kívánnám fejezni.
És következzen az idei év legnagyobb durranása! Kérem a fanfárokat, meg a ledér hölgyek kórusát!
Tehát végül, de nem utolsó sorban itt a John Oliver Show, miről azt mondják, hogy új értelmet adott a televíziózásnak, és joggal mondják ezt. A pasi, a csapat mindent elsöprően zseniális, és igazi, és az életünkkel, a világgal foglalkozik, és ha a föld minden országában lenne egy John Oliver, ki elmondja, megmagyarázza, rávilágít, akkor a föld minden országa egy kicsit jobb lenne, mert rájönnél, rádöbbennél, és az jó.
És ha már 2014, meg Show, akkor Jimmy Falon megmutatta, hogy Anne Hathaway tud énekelni (emlékszel még arra a nyomorult nyomorultakra?), és Emma Stone kibaszott jó fej.
Azt hiszem ennyi volt 2014-ben a sorozatos életem. Volt még egy pár, mit néha, vagy megszokásból (Supernatural, Arrow, Flash, Castle, Gotham, Following, Person of Interest, House of Lies), de ők itten nem bírtak bekerülni a „Rajonganék értetek, ha lenne rá rajongási energiám” kategóriába.