Mondom mivan! Mivel tegnap 26 órát lenyomtam egyben, majd aludtam kettőt, és az egész cirkusz folytatódik tovább, ezért úgy belegondol az ember gyermeke a gyors megdöglés eljövetelébe. Nem? De!
Namost, mielőtt elindultam otthonról, James May (Top Gear – Lassú kapitány) adott egy hatalmas ötletet. A pali a csapatával felküldött két léggömbben egy macsek, és egy papagáj hamvt (Copyright by Zap), majd azok kb. 35 kilométer magasságban elpukkantak, és mindkét lény hamvja elindult szétszóródni a bolygón.
Hatalmas!
Ebben minden benne van! Így köll megtenni az utolsó utat. Szóval, lelkecskéim, ez itten most egy végakarat! Sokan tudjátok elérhetőségeimet, így hát eztet tessenek eljuttatni családom tagjainak, kik porhüvelyem sorsáról döntenek, korai elpusztulásomat követően.
Tehát, ha elpusztulásom bizonyítást nyert orvos szakértő által, akkor a következőket tegyék bomladozó korpuszommal:
– Hamvasztást követelek. Mivel valami olyasmit hallottam – bár nem biztos, ez így van már – , hogy a hamvakat kötelezően temetőben kell elhelyezni, vagy a temető által felállított, gusztustalan csobogóba köll önteni mindenféle vallási procedúra során, így kérem magam ellopni.
– Kérek beszereztetni a következő cuccokat: egy meteorológiai léggömb, a hozzá való
héliummal, hidrogénnel, két kamera, egy GPS jeladó, egy csöpp ejtőernyő (30-40 cm átmérőnél nem kell nagyobb), vagy 20 méter vékony kötél.– A kamerákat, és a GPS jeladót helyezd el egy polisztirol (tudod, amiben a TV-ket is szállítják) pakkban, méghozzá úgy, hogy az egyik kamera függőlegesen fölfelé, a léggömb irányába mutasson, a másikat tetszés szerint, vízszintesen. A GPS jeladó tök mindegy hol van… A pakkra szereld fel a kis ejtőernyőt, majd az ejtőernyőt húzd bele a léggömbbe, pár méter madzagjával egyetemben.
– Most szórd bele még a léggömbbe a hamvaim, és ezt követően mehet a feltöltés hidrogénnel (héliumot fognak mondani, de hidd el, a hidrogén jobb).
– Zárd le, engedd el, lehetőleg valami nagy pusztaság közepén, hol hosszú-hosszú kilométerekre nem látol városokat.
– Ezt követően más dolgod nincs, minthogy figyeld a GPS jelet, ugyanis meg kell találnod pár óra múlva a kamerákat (ha mázlid van, a zuhanásban nem mennek szarrá, de ha igen, az sem baj, a memória kártyák túlélik).
– 35-36 kilométeren pukkan a cucc, a kamerák már tutira mutatják az űrt, és a föld görbületét, a hamvak szóródnak, az ejtőernyő úgy 15-20 kilométer magasságában már képes egy kicsit fékezni, majd jobban, és land.
– Megkeresed a cuccot, kiemeled a memóriakártyákat a roncsból, és publikálod az anyagot mindenféle webes, videomegosztó csatornán.
Mekkora buli, basszus! Arról nem is beszélve, hogy az égész nem kerül többe, mint egy gusztustalan koporsós temetés. Így kell távozni! Elterülsz az egész bolygón, plusz megkapod azt a 15 perc hírnevet, amiért titokban mindenki áhítozik.
Perfekt!
Ps: A noteszgépemet pedig kéretik elégetni, mielőtt bárki is rájönne a jelszavaimra!!!!
