A profession.hu dobta ki ezt a cikket, és szóval az van, hogy én ebbe úgy csaknem belekönnyeztem.
Figyelj, a következőket írja:
A Legjobban vezetett cégek rangsorában azt vizsgálják, hogy mely vállalatok azok, amelyek az új és kreatív ötletek, javaslatok megvalósításához a legjobb környezetet teremtik munkavállalóik számára […]
[…]A legjobb 20 cég között túlnyomó többségben vannak azok (90 százalékos az arányuk), amelyeknél a kitűnő ötlettel rendelkező alkalmazottak büntetés nélkül hagyhatják figyelmen kívül a hierarchikus rendet. […]
[…]”Az innováció a kulcs a jövendő növekedéshez. Ez az a képesség, amely a rendkívül kemény globális versenyben a túlélés biztosítéka”[…]
Annyira szép, nem? Tudom, hogy tulajdonképp minden munka csak munka, amíg nem válik hivatássá, meg azt is tudom, hogy a nem hivatásban eltöltött szarlapátolást a helyén kell kezelni, pont annyit foglalkozni vele, ameddig abban a pöcegödörben tartózkodsz, de …..
Szóval, ez a pár mondat olyan, mint amikor bora boráról nézem a képeket. Tudod, az a vágyódás, az érzés ami elönt egy olyan alkalommal, mikor vágysz valamire, amiről tudod, soha nem lesz a tiéd. Nem leszek űrhajós, F1-es pilóta, nagy felfedező, nem oldom meg a hidegfúziót, és a piramisok rejtélyét, no és bónuszként csak olvashatok olyan munkahelyekről, hol soha a büdös életben nem fogok dolgozni (nem mintha vágyódnék a munkára, de ha már kell…).
Szomorú egy helyzet ez…. Néha….
