…..aham, te is röhögsz ezen, mi? 
Akkora téma lett a világon a blog / mikroblog írás, mintha
már nem melegedne a föld, nem kéne megmenteni a bálnákat, mindenki
hidrogénhajtású autót használna, nem lennének betegségek, nyomor, értelmetlen
halálok. Nem lehetne más témát választani? Ma bárhova nyúltam, bármibe néztem
bele, mindenhol zúg az elektronikus sajtó, nomeg pár blog, a bloggerek, és a
világ viszonyáról. Szólnak az elemzések, hogy mennyire tényszerű, valóságos,
hogy nyomja el az igazi újságírást, vagy mennyire pusztítja az értékét azoknak,
kiknek hivatásuk az írás, kik lassacskán nem tudnak érvényesülni, mert elsüllyednek
a bloggerek tömegében. Múlt héten egy ismerősömmel beszélgettünk, és Kunderát
hozta fel, illetve az ő egyik elemzését, hogy miként változott az irodalom
annak hatására, hogy egyre többen elkezdtek írni, méghozzá korlátok nélkül. Ami
annak idején értéket képviselt, mint alkotás, mára teljesen megváltozott, hisz
bárki publikálhat a világon minden szart. Nem kell elismerést szerezni, nem
kell kiadókat keresni, vagy művésszé válni, hogy pár hét alatt több olvasót összeszedj,
mint mondjuk Petőfink, egész munkássága alatt. És hogy ez rossz.
Szerintem meg leszarom!
Kb. másfél hónapja ezt írtam valahová:
„Reggel a budin lapozgatom az Élet és Irodalmat (jahh….
hol máshol???) és beleakadok Bodor Ádám retrospektjébe A jereváni állatkertben,
címmel. Te, szerintem én már csak ilyen bunkó maradok egész életemben.
Egyszerűen nem tudom megérteni az irodalmat, illetve azt a művészi értéket, azt
a mondanivalót, mi egy ilyen írás mögött van.
Vegyünk egy fazont, ki bemegy a jereváni állatkertbe pandát
sasolni. Miközben ül a panda ketrece előtt, azon elmélkedik, hogy a fia épp mit
csinál valahol a németeknél, mint műszerész tanuló. A kölök biztos most ér
haza, majd zabál, lefürdik, kimegy kutyát sétáltatni, ott felszed egy kurvát,
kit a végén elzavar, mert a bige nem csípi az ebeket, majd azon elmélkedik,
hogy a fater biztos otthon ül a tornácon és vodkát nyakal. De mekkorát téved, hisz
a fater a jerevániban sasolja a beteg pandát.
Pont.
Te figyelj!
Ha ez bármiféle művészi értéket képvisel (hacsak magát a
betűvetést nem tartjuk művészetnek), akkor megeszem a hajam, mint az az állat
Jeremy Clarkson valamelyik Top Gear-ben.
Botrány! Négy ilyet már én is írtam! Komoly! Lehet, tán ötöt
is!”
2009-et írunk, és van rettentő sok fontos ügy, miben
párbeszédet kéne folytatnunk, vagy meg kéne váltani a világot. Miért kell
értelmetlen elemzésekre fecsérelnünk az időnket? Ha a Twitter-re feldobom a
legfrissebb F1-es híreket, és emiatt három autósmagazin csődbe megy, akkor nem
én vagyok a hibás, vagy a rendszer, ahol ezt megtehetem, és cselekedeteimnek
hatása lesz másokra, hanem az újságíró, lapkiadó, ki nem volt gyorsabb, mert
nem fejlődött a világgal együtt.
Kedves íróink! Csak annyit szeretnék közölni, hogy ha
létezni, publikálni szeretnétek 20év múlva is, akkor legyetek érdekesek, feltűnőek,
gyorsak, mert ha eltűntök a süllyesztőben, az nem a bloggerek / mikroblogok
íróinak a hibája.
Csókolom!
Ez csak felesleges sírás, hogy azért nem megy a szekér, mert Gipsz Jakab blogot ír. Ugyan. Atttól, hogy valaki blogger, még nem gazdagodik meg belőle, nem lesz széles körben ismert. Maximum ha jól ír, nagyobb az esélye arra, hogy egy kiadó rátaláljon, és azt mondja, „Öcsém! Én kiadnám az írásaidat.”
Bár ilyenről még nem hallottam. Pedig akkor lenne motivációm (ugyan, dehogy). ÷)
Nekem meg attól tűnne el a motivációm, ha ezt pénzért kéne csinálnom. Így is csak nyögdécselés, hát akkor mi lenne.
Most nézd meg, ha van időd. Ezek úgy négy hónap kiszemezgetett, nagyobb cikkei a sajtó végnapjairól.
http://www.a5.hu/cikkek/59/34931.shtml
http://www.telesport.hu/Hirek/2009/08/31/18/Twitteres_tiltas_a_US_Open_teniszezoinek.aspx
http://www.sg.hu/cikkek/69048/hollywood_rita_vitrolja_panikba_ejti_a_studiomogulokat
http://www.stop.hu/articles/article.php?id=494188
Pppff….
Egy szó: hisztéria.
Ez jut eszembe ezekről az irományokról.
Az fáj a pöcsöknek, hogy valóban, sokaknak a blogokat karcolgatók közül nagyobb a tehetsége mint nekik. Tisztelet a kivételnek, de az újságiróról nekem mindjárt a politikus ugrik be, és ezzel mindent el is mondtam azt hiszem.
Egyetértek veled 26, hogy mennyire piszlicsáré kis ügy ez, ahhoz képest mondjuk, hogy nem tudunk (mi, emberek) túllépni azon, hogy a fejlődést GDP-ben mérjük.
Mondjuk az egyes ember is beláthatná, hogy a kényszeres öndokumentáció, önhistorizáció és tartalomgenerálás egyszerű kortünet, és az ilyen mértékű információgyártás erősíti a dolgok jelentéktelenedését.
Még mindíg jobb az eljelentéktelenedés,mint amikor megvan hogy fix 6 újság van fix 20 költővel,15 újságíróval azt’ válogass hülyegyerek. Így legalább megvan a lehetőséged,hogy megkeresd azt hogy te kitől,mikor és milyen mélységben akarod olvasni a hírt/történetet.
Oh, igen! Ezt a szót kerestem; eljelentéktelenedés! Ez nálam olyan, mint a művészi érték. Az van, hogy én sosem olvastam a mi nagy művészeinktől semmit. Leszartam a kötelező olvasmányokat, az igazi értékteremtő műveket. Viszont Rejtő Jenő, Agatha Christie, és az össze filléres ponyva megfordult a kezemben, mire az akkori nagy írók, az ő szövetségükben azt mondták, hogy nem képviselnek művészi értéket és eljelentéktelenítik az irodalmat. Ahham… lehet…. Viszont ha újraszületnék, akkor megint őket olvasnám, mert meghatározóak voltak az életemben. És ez a lényeg. Hogy gondolkodtattak. Ki, milyen formában, és ez a hivatása e, hát leszarom.
Megjegyzem: amíg a sajtótájékoztatókra újságírókat hívnak, bloggerek helyett, addig felesleges a siránkozás.
Félnek! Mindenkik félnek! Mert nem vették észre, ahogy az idő elrohan melletük.
Ennyi.
Ámen! 😉