Total Recall – majdnem….

Életem legnagyobb baklövését követtem el tegnap, minek következményeként szétcsesz az ideg, de rendesen.

Zap! Soha ne menj be úgy egy rég várt filmre, hogy már az elején nem látsz ki a fejedből, és a 118 perc 90%-a azzal telik, hogy koncentrálsz arra, el ne aludj a moziban.

Fingom nincs, hogy milyen az új Total Recall. Még jó, hogy (most visszanéztem) csaknem másfél éve várok a bemutatóra. Baszott idegesítő. Arra emlékszem, hogy Kate Beckinsale egy dög, kurva sokat lőnek, és ez is csak a novella alapötletét teszi magáévá.

Így hát nincs vélemény. Na jó, de van! Te tudod azt például, hogy ha beírod bármely keresőbe a Total Recall nevet, választasz a magyar nyelvű hoppárék közül, akkor kapsz kb. 160ezer találatot, miben a következők szerepelnek: Philip K. Dick, Paul Verhoeven, Len Wiseman, Arnold Schwarzenegger, Colin Farrell, Emlékárusítás nagyban és kicsinyben. Van még benne rengeteg sztori a filmekről, kritikák (azokat nagyon tudunk…), elemzések, elhangzik a Cyberpunk is. Viszont….

A Cybepunkról jut eszembe. Aki az utóbbi, majd’ 20 évben a szájára meri venni a Cyberpunk szót úgy, hogy összefüggésbe hozza bárminemű mozival (mit Európában bemutattak), annak ki köll verni a fogait, hacsak a mondatai nem ennek temetéséről szólnak. A Cyberpunk az 1995-ös Johnny Mnemonic című mozival ért a filmes magasságokba, majd azzal is veszett ki. Philip K. Dick pedig csak karcolgatta ezt a műfajt, igazi mestere pl. William Gibson volt. Egyszer, ha majd megöregszem, és megtanulok írni, akkor összerakok egy igazi posztot a Cyberpunk fantasztikus világáról, és lesz benne sok keser amiatt, hogy kihalt a cucc.

Mi a bajom a filmkritikákkal? Az, basszus, hogy ha valaki erre adja a fejét itthon, akkor előveszi azt a magyar wikipédiát, mi eleve totál hiányos, onnan kimásolja az adott film témájához kapcsolódó szöveget, bemegy még máshová is lopni egy kicsit, és mindjárt szakértő lesz. Olvasott szakértő. Meg ő most megmondja a tutit… Ömlik az a szemét a magyar weben. Csak bele-bele olvastam az új TR kritikáiba, és még véletlen sem vezeti fel senki a novellát, annak sztorivonalát, azt, hogy miben különbözik mindkét film. Adaptációról hadoválnak, anélkül, hogy bárki utánanézne, mit is jelent ez a szó valójában.

A HVG-n (most olvastam) Rácz András egyenesen vért hányt a filmtől, és annyira besokkolta magát, hogy még a Különvélemény (Minority Report) című mozit is Különjelentésnek írja.

A TR mindkét mozija ugyanis sokkal közelebb van az egyéni interpretációhoz, mint mondjuk egy szabad adaptációhoz. A fő vonulatot megtartotta mindkét rendező, a háttér átalakult. Miért ne? 1990-ben ritka dolog volt más bolygóra utazni (ha a „B” kategóriás mozikat nem nézzük), hiszen zabáltuk a Mélység titkát, benne voltunk a Szellemirtók őrületben, Vissza a jövőben is futott, nem is beszélve a Terminátor, Predator őrületről, az egyedüli bolygóközi utazásos cuccok a Star Trek mozik voltak. Irány hát a Mars. Most utazunk az űrben, ebben nincs hiány, hisz ott van a Prometheus, John Carter, az új Star Trek, Green Lantern , Predators, Pandorum, Moon , Avatar, de ugyanennyit kapunk a sárgolyónkon zajló fantasztikumokból is, viszont az Avatar bezúdította közénk ismét, hogy mi vagyunk a leggyilkosabb bolygópusztító lények a világegyetemben, és mindig a sajátunkkal kezdünk, hát miért ne legyen a helyszín csak a föld? Ez most a trend.

Szóval, most még biztos rengeteget írhatnék a filmről, Philip K. Dick rémálmairól, és ócsárolhatnám azokat, kik véleményezik szakértőként ezt a mozit, de ahhoz végre látni kéne egyszer, úgy igazán.

Azt hiszem az egész holnapi napot végig kéne aludnom…