Nem mondom, hogy a HBO nem tud saját gyártású sorozat ügyben hibázni, és most sorolhatnék jó párat, mi a maga nemében mestermű, és megemlítenék akkora csalódásokat is, mint a Hung, ahol ha elzavarják az írókat Szibériába vasutat építeni, akkor simán felvehette volna a versenyt a cucc a Kaliforgiával, de lépjünk tovább.
Szóval, Newsroom. Tegnap másodszor néztem meg az első részt (szinkronnal), feladva az olimpiai Magyar – Angol vízilabda meccset edzőmérkőzést bemelegítő edzést. Akkorát sziporkázott benne Jeff Daniels és Emily Mortimer, hogy beolvadt az LCD teteje.
Ilyen sorozatok mellett totál jelentőségét veszti a mozi. És ezt az utóbbi években kezdik a nagy, vagy nem nagy moziszínészek is felfedezni. Egyszerűen nem éri meg várni bejelentés után egy filmre egy évet, majd befizetni ezeröccázat, másfél óra után kijönni a teremből, és az első kávét követően elfelejteni, hogy mit is láttál. A mozi, mi akkora költségvetéssel dolgozik esetenként, mint hazád éves GDP-e. Nah, igen… Nem mondom, hogy nem várok olyan filmeket, mint a Total Recall (aahhh…ahhh…), Taken 2, Hobbit, Silent Hill, Cloud Atlas, Life of Pi, de ezek mellett van évente 300 olyan, mi annyit nem ér, mint a gyufa, amivel felgyújtanánk legszívesebben a nyersanyagot.
Jeff Daniels a Newsroom-ban. Egy hírcsatorna a kulisszák mögött, fűszerezve egy rohadt sikeres, rohadt nagypofájú, cinikus palival, plusz a stáb, ki megpróbálja főhősünket elviselni. Totál sablon, akár huszadrangú cucc is lehetne, mert ilyenből – bár nem ebben a környezetben – láthattál vagy 1000 ilyet, de mégsem az, mert a szereplők baromi jó színészek, az írók kurva jó szövegeket adnak a szájukba, és ez az egész így egyben, nagyon rendben van.
Így indul az egész (Daniels, azaz Will McAvoy épp egy egyetemi előadáson vesz részt harmadik meghívottként, és kurvára unja, hogy olyan dolgokról kérdezik, amikre tulajdonképp senki nem akarja, hogy őszintén válaszoljon):
– Jenny vagyok, másodéves, a kérdés mindhármukhoz szól. El tudják mondani egy mondatban vagy kevesebben… értik,… Meg tudják mondani, miért Amerika a világ legnagyszerűbb országa?
– Sokszínűség és lehetőségek.
– Lewis?
– Szabadság és szabadság.
– Maradjon is így! Will?
– A New York Jets.
– Nem, ragaszkodom a válaszhoz. Miért Amerika a világ legnagyszerűbb országa? Lewis és Sharon már elmondta…
– Sokszínűség és lehetőségek és szabadság és szabadság.
– Nem engedem vissza a reptérre válasz nélkül.
– Az alkotmányunk mestermű, James Madison zseni volt. A függetlenségi nyilatkozat szerintem a legjobb mű, amit Amerikában írtak. Elégedetlennek tűnik.
– Az egyik törvénygyűjtemény, a másik hadüzenet. Szeretnék egy emberi pillanatot látni magától. Mi van a néppel? Miért Amerika a…
– Nem a világ legnagyszerűbb országa, professzor.
– Azt mondja…
– Igen. Sharon, a művészek állami támogatása rossz ötlet. Szinte ingyen van, mégis ezzel támadnak a hozzá hasonlók. Pénzbe nem kerül, de szavazatokba és műsoridőbe igen. Miért nem szeretik a liberálisokat? Mert vesztenek. Ha olyan marha okosak, miért vesztenek folyton? Te pedig rezzenéstelen arccal mondod az egyetemistáknak, hogy Amerika olyan csodás, hogy csak nálunk van szabadság? Kanada is szabad ország. Japán is. Nagy-Britannia, Franciaország, Olaszország, Németország, Spanyolország, Ausztrália. Belgium is szabad ország! 207 független ország létezik, ebből 180 szabad. Kislány, ha egy nap véletlenül betéved egy szavazófülkébe, többek közt tudnia kell, hogy semmi sem bizonyítja azt, hogy a mi országunk a legnagyszerűbb a világon. Az ország 7. írni-olvasni tudásban, matematika: 27., tudomány: 22., várható élettartam 49., csecsemőhalandóság: 178., a háztartások bevételében harmadik, munkaerő és export negyedik hely. Három kategóriában vagyunk világelsők: bebörtönzött állampolgárok aránya, felnőttek, akik hisznek az angyalokban és a védelmi kiadások, ebben a minket követő 26 országot együtt is lekörözzük, pedig 25 a szövetségesünk. Ez persze nem egy húszéves főiskolás hibája, de ön kétségtelenül a legrosszabb generáció tagja. Amikor azt kérdezi, miért Amerika a világ legnagyszerűbb országa, nem tudom, mi a francról zagyvál. Yosemite-ről? Egykor kétségtelenül így volt. Kiálltunk az igaz ügyekért. Erkölcsi okokból harcoltunk. Erkölcsi okokból hoztunk törvényeket. A szegénység ellen háborúztunk, nem a szegények ellen. Áldozatokat hoztunk, odafigyeltünk a szomszédainkra. Takarékosak voltunk, nem hivalkodtunk. Nagy dolgokat építettünk, forradalmasítottuk a technikát, felfedeztük a világegyetemet, betegségeket győztünk le, nálunk éltek a világ legjobb művészei és a miénk volt a világ legjobb gazdasága. Eljutottunk a csillagokba, és férfiként cselekedtünk. Becsültük az intelligenciát és nem szégyelltük. Nem az alapján ítéltünk, hogy kire szavazott a másik legutóbb, és nem volt ilyen könnyű megijeszteni minket. Azért voltunk képesek erre, mert tájékozottak voltunk. Nagy embereknek köszönhetően, akiket becsültünk. A probléma megoldása felé vezető első lépés a probléma felismerése. Amerika ma már nem a világ legnagyszerűbb országa. Ennyi elég?
Fordítás: userguide
2 hete láttuk az első részt. Jó lesz, csak senki nem fordítja a torrenten a feliratszövegeket. B. azt mondta, hogy ha volna szabadideje, szívesen megcsinálná, mert ez az az angol, amit Ő tisztán ért. Én csak pislogok. Durván pergős, szókimondós.
Egyébként ennek a szövegnek a fordítása nem egészen pontos. Főleg, amikor a szabad országokról beszél. Mert olyan hangsúllyal mondja a szabad országok előtt a névelőt, amely egyértelműen azt érezteti, hogy ezek az országok az Ő értelmezésében sokkal „szabadabbak”, azaz igazán szabadok, míg az USA sehol nincs ezen a téren. Köszönhetően azon statisztikáknak, amiket felsorol, de ugye a többiek helyezését nem tudjuk meg belőle.
Ha akarsz másik jót, és hasonlót, akkor nézzed a Suits c. sorozatot is. Ügyvédek, House beütéssel.
Egyébként, a sok-sok sikeres sorozat kapcsán, ami olyan figurákat soroltat fel, mint House, Sherlock, Dexter, a Californication Hank Moodyja, a Suits ügyvédje, és most a Newsroom Will McAvoy-a, és még biztosan van pár egyéb sorozat is, amit láttam, de most nem ugrik be, nekem az a benyomásom, hogy jelenleg az antiszociális és nárcisztikus személyiségzavarral, vagy a pszichopata esetleg szociopata zsenikkel megtűzdelt figurák a mai kor hősei. Hank Moddy meg kifejezetten borderline szindrómás.
Csak azt nem tudom, hogy ezt a jelenséget az alkotók viccnek, tükörnek, vagy követendő példának szánják? Az viszont egészen biztos, hogy a világ egyre torzabb lelkületű embereket nevel ki, amely okaiba, és bizonyított következményeibe most inkább nem megyek bele, és nem untatom vele a társaságot.
Nem is a fordításon van itt a lényeg, hanem azon, hogy így, ilyen formában, a WTC lezúzása óta még egy amcsi sorozatban / moziban (nem doku) sem láttam – nem mondom, hogy nem volt, csak én nem láttam – , hogy valaki így lehúzza az államokat, arról nem is beszélve, hogy mennyire tartották idiótáknak az ottani híradók nézőit. 😉
Hank Moody a példaképem! El a kezekkel tőle! 😀
Attól még patológiás a fazon. 😛
Emlékeimben rémlik valami film, amiben ezt az USA bukást már valaki kifejtette. Nekem nem volt ezért meghökkentően új, de már nem emlékszem, ki volt az, és melyik amcsi filmben.