2013-at írunk, az országban nagyjából 3 millió gépjármű van forgalomban. Ez mit (is) jelenthet… tüpptürüppp… jah, igen! Azt, hogy a gépjárművek karbantartására köll egy rendszer. Ez a rendszer áll alkatrészgyártókból, beszállítókból, nagyrekerből, kiskerekből, szervizekből. A hárommillió páciens közvetve, közvetlen mindegyikkel kapcsolatban áll, tehát a rendszernek működnie kéne. Az a pláne az egészben, hogy ez egy jó buli, ugyanis mindig lesz nagyjából 3 millió autó, mindig el fognak romlani, mindig kell alkatrész, és mindig kell mesterember, aki azt felméri, megveszi, berakja. Nem? De!
A nép leggyakrabban feltett kérdése ebben az országban a „Mennyiért tankolsz?” mellett, a „Tudsz egy jó autószerelőt?” típusú. Mit várunk el egy jó autószerelőtől? Legyen mestere a szakmájának. Nem érthet mindenki mindenhez, így legyenek márka specializált szakemberek. Legyen felszerelt , rendezett, tiszta műhelye. Legyen olcsó alkatrész beszállítója, illetve tudja, hogy mennyire híg az olcsó húsnak a leve. Legyen pontos. Tudja, hogy egy munka mikor kezdődik, meddig tart. Legyen garancia az elvégzett munkájára, beszerelt alkatrészére, és a helyszínen megvárható legyen a munka.
Ebből mi van meg ebben az országban?
Semmi!
Ha valaki mégis tudna ilyet, akkor írhat a szerkesztőségbe, „Buta Zap!” tárggyal egy levelet (Állítólag ilyen volt a Lancia márkaszerviz, hol még videón is megkaptad a szerelési munkálatokról szóló filmet (!!!) de ezt azóta is városi legendának tartom).
Közel egy éve voltam utoljára szervizben. Hivatalos, márkaszervizben. Mondom az embernek, hogy fékezéskor zörög az eleje, meg kéne nézni. Megnézi. Felszerelt, tiszta, modern műhely. A falakon a hondás tanúsítványok Hiroito, meg Kabujasi aláírásokkal, mik a személyzet tapasztaltságát bizonyítják. Mondja az ember, hogy nem tudja, a fék nem, mert azok jól néznek ki. Itt egy pillanatra megállítunk, és rásasoltunk, hogy ugyan mikor is volt utoljára fékbetét csere. Nagyon rég. Van mindegyikben min. 70 ezer. Hüümmm… de elmegy ez még min. 15öt, mondja a tanúsított szakember. Kurvajólvezetekvazzeg… De akkor mi zörög?- kérdem én. Hááát, lehet a ….. és elindul a duma. Tudod, amiből semmit sem értesz, ha csak nem vagy autószerelő, de akkor meg kiröhögnéd, így csak bólogatsz, meg hümmögsz, és azt gondolod, hogy ha ez a köcsög egyszer odajönne sírni, mert nem megy a számítógépe, adatbázisa, weblapja, akkor te is ugyan így szopatnád kamu szakszavakkal. Gyere vissza, és szétkapjuk darabokba, de az sokáig fog tartani. – mondja. Azt hiszem, hogy már lassan 10 rongyos óradíjjal pörögnek, én meg pluszban vállalkozóvá is váltam, szóval anyád.
Aztán az történt, hogy egy szép keddi napon úgy döntött a kipufogóm középső dobja, hogy ennyi volt, többé nem hajlandó végezni feladatát. Komplett csere szóba sem jöhet, mert 6 számjegyű, és jó, hogy ha hármassal kezdődik, szóval csak az elfáradt cseréje, mi ugyancsak horror, így jön a keresés szaki után. Nyögve nyelősen meglett a szaki. Koszos, lepukkant műhely egy lepukkant gyártelepen. Felmér, egyezet, adatokat lead, majd jelentkezem – mondtam én. Jó! – bólintott ő.
Tegnap 8 a megbeszélt időpont. Ott a cucc. Szép. Új. Csillog. Felpróbáljuk. Nem jó. Egy kipufogó alkatrész beszerzéséhez kettő darab azonosító szükséges. A motorszám első 5-, és az alvázszám első három számjegye. Ezt beütöd bármilyen keresőbe, és megkapd a kért cuccot. Nem kaptam meg, ugyanis az idióta nagykeres, kinek szakmája a megfelelő alkatrész eladása, kurvára elfelejtette megnézni, hogy a kívánt alkatrész 4, avagy 3 ajtós autóba kell, és mint tudjuk, a 3 ajtós sokszor rövidebb autó, mint a négy, így a kipufogó – bármilyen furcsa ebben az országban – sem lehet ugyanaz a méret. Gyorsan keressünk megoldást. Lenne annál, ahonnan ez is jött, 1, azaz egy ezressel drágábban (?), de nincs raktáron, ahol raktáron van, ott meg a duplája. 60 rongyot anyád fizessen egy csőért – gondolta Zap, és ezt közvetítette is. Megoldás van, méghozzá a legyártás – szól a mester. Vagy ma délután, vagy holnap. Holnap! – mondom én, és akkor nézzünk rá a fékekre most, ha már így felszabadult egy csomó időnk, mert a bal hátsót most megnéztem, és úgy néz ki a tárcsa, mintha azon az 1800-as évek közepén súrlódott volna fékbetét utoljára, akkor meg még nem találták fel, szóval gáz van. Meg egy éve csörög a jobb eleje fékezéskor, azt is meg kéne… Mindegyiket szétszedjük? Mindegyiket! Jó, de meg kell várni a szerelőt. 8-ra mentem, a szerelő 9-re érkezett. Fasza…
F10-re össze is jött mindenki, és elkezdtek dolgozni a vason. 4× tették fel azt a kérdést, hogy „Te ezzel közlekedtél? Meg tudtál állni? Nem fogyasztott sokat?” Nem tudom figyeled e, hogy eme egy dologgal kapcsolatban feltett két ellenkező kérdés csúnyán logikai bukfencbe sodorja történetünk fonalát, de csak annyit jelentett, hogy a bal eleje szorult, a jobb hátulja nem működött, a többi meg csak ott volt velünk a közlekedésben.
Térjünk vissza az egy évvel ezelőtt, szakemberek által megállapított, „Jó még a féked!” kijelentéshez. Már akkor sem volt jó! Ha azt tapasztalod, hogy recsegő hang érkezik fékezés közben (nem csikorgó, vagy fémesen súrlódó, mi a fékbetétek elhasználódását jelzi a füleknek), és a szerelő csak ránéz, de nem szedi szét, akkor verd pofán!
Eredmény: Vannak fékeim. Recsegés, és nyikorgásmentesen. El nem tudod képzelni, hogy milyen élvezetté vált a vezetés. Várhatóan este lesz nékem viszonylag halk, azaz brutálisra visszafojtott, és nem kínzóan borzasztó kipufogóm, mi már maga lesz a Kánaán, és végre nem szörnyülködve ülök be a vasba, hanem élvezettel.
