Alonso a minap azt nyilatkozta Hamilton „lehetséges” csapatváltása kapcsán, hogy saját maga részéről, élete legjobb döntése volt átigazolni a Ferrari csapatába. Eddig oké, semmi gáz, természetesen egy versenyző álljon ki saját istállója mellett.
Majd hozzátette, hogy a McLaren nagyszerű csapat, de utoljára 2008-ban nyertek világbajnokságot – azt is a verseny utolsó kanyarjában – és ha ezt nem vesszük, akkor régre kellene visszamenni, hogy találjunk még egyet.
Most miről beszélsz? Csapatról, vagy pilótáról?
Mert ilyen kijelentést követően az ember gyermeke azt gondolná, hogy csapatról, hiszen nagy az arc. 2008-ban viszont a Ferrari volt csapatként a VB cím győztese, a McLaren utoljára ilyet 1998-ban szerzett. Ha nagy arc nélkül nézem, akkor pedig az egyéni címet valóban McLaren névhez lehet fűzni 2008-ban, Hamilton személyében, csakhogy van egy csöpp bibi, ugyanis a Ferrari 2007-ben szerzett utoljára egyéni VB címet, tehát égés van, meg inkább kussolás…
És ha régre kell visszamennünk, akkor menjünk, ugyanis a Ferrari életében volt 20 (!!!) olyan év, mikor annyira trágya volt az a piros vas, hogy olyan versenyzők sem tudtak egyéni VB címet szerezni, mint Gilles Villeneuve, Alboreto, Berger, Alesi, Mansell, Prost. Sőt, tovább megyek, mert ebből a csapatból három olyan pali is volt, ki rááldozta arra a folyamatosan lerohadó olasz szutyokra karrierje csúcspontját (Alboreto, Berger, Alesi), majd a világ lehúzta őket a klotyón, pedig hihetetlen tehetséggel rendelkeztek, világbajnok esélyes pilóták voltak.
Fiatalságom 6 évét (90-95-ös szezon) csesztem el arra, hogy minden egyes nagydíjon szurkoljak a Ferrarinak, de az a vas nem bírt összeállni, hiszen lehet, sőt, biztos, hogy az olasz autósportban nagy a hév, a lendület, meg a rajongás, csak az autókban nem volt elég anyag, hogy ezt elviseljék. 91-ben Prost el sem indult a bajnokság utolsó futamán, annyira lepukkant volt a cucc. Tulajdonképp úgy lett világbajnok a nagy olasz istálló, hogy előtte kirúgtak minden olaszt a csapatvezetésből. Kapott egy francia csapatvezetőt (Jean Todt), egy angol technikai igazgatót (Ross Brawn), a világbajnok Benetton autóit építő, Dél-afrikai Rory Bryne-t, és egy, már világbajnok német pilótát, kit úgy hívnak, Michael Schumacher. Ezzel a bomba csomaggal is kellett 4 év, hogy autó legyen az autóból.
Szóval, én tisztelettel adózom Alonso – de nem a csapata! – iránt, szerettem a mostanában megjelenő, diplomatikus stílusát, no meg idén a belgáknál volt pár pillanat, mikor izgultam azért, hogy egyben ki tud e szállni a rommá tört vasból, de azért ne dumáljunk hülyeségeket, vagy a „riporter” „urak” ne adjanak olyan mondatokat a szájába, mik elhangzottak, csak nem úgy, nem abban a szövegkörnyezetben.
Asszem…
