Már tavasz van, de az idei év egyik legjobb cikke még csak most érkezett meg, pont abban a témában, amiről annyit sem tudok mondani, hogy „Mmmúúúú….”

Abban az esetben, ha sok-sok évvel ezelőtt valaki azt mondja, hogy egy nyelvész, a nyelünkkel, és dogmáival kapcsolatos cikkét jelölöm meg az addigi legjobbnak, amit olvastam egy bizonyos időszak alatt, akkor kiröhögöm, lemajmozom, majd kiröhögöm ismét.

Az úgy van, hogy én nem ismerem a nyelvtant (sem).

Tudom, ezt nem kéne kiemelni, mert rám szakad egy rakat nyelvtannáci, és nyakamba zúdít 42 tonna megvetést, de hát ez a helyzet. Ezen a helyen eddig elszórtam 1853 posztot, pluszban van 70, amit nem publikáltam (de hogy az mi lehet????), mi összesen 592 745 szó. Idén lesz 10 éves a Zzzzuuupp, szóval kérek szülinapi tortát! Ez az össz. webes publikációmnak úgy a 20%-a, minden egyéb szarnak pedig 3-5%-a lehet. Mindezt úgy tudtam megtenni, hogy fogalmam sincs az alanyról, állítmányról, tárgyról, határozóról, jelzőről, elképzelésem sincs az igékről, ragozásuk definícióját akkor sem tudnám elmondani, ha kikötözöl vérnyulak elé, különböző tulajdonságokkal rendelkező melléknevekről meg ne is beszéljünk. Ok, ez rengeteg alkalommal meg is látszik… Mondjuk azt, hogy velem valami történt csöpp koromban, amit nem kezeltek ki, így az, hogy eddig eljutottam, papírokat szereztem képzeletbeli képességeimről, készségeimről, az csak valami véletlen műve lehetett, mert ha egy nyelvtantanár osztályzott volna őszintén, életutam bármely pontján, akkor nemcsak feltalálta volna a mínusz osztályzatot, de egyenesen papírt állított volna ki a totális életképtelenségemről, már egész fiatalon. Mondjuk hasonlóképp jártam a matekkal, és a programozással, de ott voltak időszakok (elvétve), mikor elkezdtem kinőni életképtelenségem.

De hogy miért egy nyelvész cikke? Miért pont most? Olvasd el, mondom tovább….

„A társadalom egész működése, a demagógiával szembeni ellenállóképessége, alkotó ereje és még sok minden szorosan összefügg azzal, hogy a józan, úgynevezett kritikai gondolkodást fejlesztjük-e, jutalmazzuk-e, vagy épp ellenkezőleg, azt büntetjük, és gyerekkoruktól kezdve arra ösztönözzük az embereket, hogy bármit, amit valamilyen „magas helyről”, hatalmi helyzetből (pl. tankönyvből) kapnak, fogadjanak el gondolkodás nélkül, hogy csak az a dolguk, hogy engedelmeskedjenek.”

Egek! Ez egy olyan mondat, mit kőtáblára kéne vésni, és minden olyan helyre kitenni, ahol most épp ellenségképet gyárt / tart fent a hatalom kommunikációs gőzhengere. Gyermekként, az első védőoltások mellett ezt kéne tetováltatni a csöpp hátára!

Most akkor felteszem én a kérdést magamban – azt követően, hogy elolvastam, és szerettem ezt a cikket – , hogy az én nyelvtannal kapcsolatos …….. közönyöm abból fakad, hogy valóban autista vagyok, vagy csak apu, anyu, meg mindenki, aki felelősséggel tartozott volna azért, hogy odafigyeljen fejlődésemre, azok rendellenességeire egy ideig, totálisan beleszartak? Nem tudom, de tisztán látszik, hogy akkor fogja mutatni ez a társadalom a változásra való hajlandóságát, ha pl. egyszer az a kurva „ly” bekerül a múzeumba, és senki nem kérdőjelezi meg ennek helyességét.

Hhhhmmm….