Wazzeg, olvasom az e-naplóval kapcsolatos cikkeket, és hogy pár száz suli monitorán ott csüng a lejárt licenc felirat, és annyira szánalmas a cucc… 2014-ben, ebben a pöcegödörben egy ISKOLAI szoftvert képtelenek kifejleszteni, egységesíteni, licencet fenntartani. Érted? ISKOLAI! Az iskolába azok járnak, kik vagy tanulni akarnak, vagy akiket kényszerítenek erre. Az ISKOLÁBAN azok fogadják ezeket az elemeket, kik képesítésükből kifolyólag, az oktatás vonalán akarnak kiteljesedni. A tanításhoz az kell, hogy okosabb legyél annál, akit tanítasz. Nem? Gondolom én barom. Te hogy gondolod.
Namost, írjunk sci-fi irodalmat. Képzeljük el, hogy van egy rakat suli, ahol az értelmesek akarnak értelmet verni az értelmetlen tanulókba.
Az értelmesek több mindennel rendelkeznek.
- Értelemmel
- Szervezetekbe tömörítő még értelmesebbekkel
- Szervezeteket összefogó nagyon értelmesekkel
- Választójoggal, mi felhatalmazza őket a 2-es, 3-as pontban felsorolt egyedek nyomtalanul eltüntetésére akkor, ha a 2-es, 3-as pontban felsoroltak mégsem rendelkeznek a pontleírások tulajdonságaival.
- Mosógéppel, de ez nem releváns
A 3-as csoportban lévőknek egy dolguk van. Beszerezni egy olyan palit (igen, van ilyen az országban), aki látott már szoftvert, és látott már informatikai hálózatokat is. Mivel nagyon értelmesek, ők tudják, ennek a fickónak a megléte elengedhetetlen ahhoz, hogy e-naplóról beszéljünk, mi fontos információkat közöl a mindent összefogó szervezet központjába, adatmentés, és adatfeldolgozás kapcsán. A palinak nem kell programozni, kábelt húzni, PC-t kiszállítani. Ő azt mondja meg, hogy kinek mi a feladata. Induljunk az alapoktól:
Az egységes rendszerek.
Az egységes rendszer az informatikában nem azt jelenti, hogy diktatúra van, és csak orbánviktor dönt, meg vissza trianont. Az egységes rendszer, az jó! Másképp mondom! Az elmúlt 30 év fejlődési irányainak, ellustult, elkényelmesedett, egyre szarabb, és több középszintű programozójának következménye, hogy az ember gyermeke azt mondja, hogy az egységesítés az egyetlen megoldás, hogy a hibahatár a szoftver, és hardver tekintetében minél kisebb legyen. Mindenki szeretne (a hozzáértők) független lenni a mamut vállalatoktól, kik „majd megmondják”, hogy te miképp gondolkozz, és az excel táblát csak egy központi ablakban nyithatod meg még akkor is, ha legszívesebben emiatt a térdeden törnéd ketté a monitort naponta kétszer, de ez sokkal kevesebb szívás, mintha az excelt .csv-ben kéne küldened a feladónak egy magyarázó szöveggel, hogy miképp jelenjen meg nála az, és úgy, ahogy nálad, az értelmezhetőség okán. Ma egy bármilyen M$ office doksit a statisztikai adatokat nézve, 100-ból, 86 meg tud nézni egyből (legyen 96, mert MAC-en is fut már M$O). Egy olyan mikro területem, mint egy ország oktatási része (tényleg apró, főleg a magyar!), egy szoftvert, minek feladata ugyanazon strukturális adatok bevitele, gyűjtése, archiválása, feldolgozása továbbküldésre, több szereplőnek kiadni, nemhogy ostobaság, de egyenesen öngyilkosság. Már a koncepció kigondolásakor halálra van ítélve a dolog.
És ezért kell a pali, mert ez ő tudja.
Amit nem tud, hogy a több ezer suliban ki, és mit használ. Mi a vizuális (!!!) igénye egy tantestületnek? Ezt tudja a tantestület. Ezek alkalmazásában van legalább egy olyan ember, ki látott már számítógépet, és tud írni. Összeírni. Ezeket hívjuk összeíró embereknek, kik kitöltenek egy formanyomtatványt mit az igények, és vélemények feldolgozása végett hoztak létre. A létrehozás, adatgyűjtés, feldolgozás nem haladja meg egy egyetemista értelmi képességeit, és ha ezt gyakorlati képzésben valósítjuk meg, akkor mindenki jól jár, és eddig csak egy embert kellett nagyon jól megfizetni. A palit. Aki az egészet össze tudja fogni.
Ha megvan az adatgyűjtés, feldolgozás, akkor jön a kiértékelés. Ehhez a palinak már kell egy csapat, ki a beérkező anyagokból kiszedi a szemetet (80%), és a maradékot összerendezi. Ekkor tudjuk, hogy mi a jó az ország összes sulijának, illetve mi az a koncepció, ami végrehajtása következtén, nem fognak a másodikról kiugrani a tanár bácsik, tanár nénik, elkeseredésük okán. Ezt a koncepciót hívjuk pályázatnak, ahová be kell érkezzenek a pályamunkák. Több száz lesz. Ebből a csapat ki fogja választani (mert ők tudják) az a tízet, mi a következő fordulóba, illetve teszt céllal elindulhat. Ott. A helyszínen. Ide pár héten keresztül meghívnak pár száz olyan elemet, kik munkaköri leírásában szerepelni fog az új szoftver használata. Jön a kiértékelés. Jön a szakmai egyeztetés, itt már nincs tanár néni-bácsi, itt azok vannak, kik álmukban is képesek kiépíteni egy siemens ipari hálózatot egy olyan szerelőszalaghoz, ahol 42 robot zsonglőrködik napi 24-ben. Ilyen emberekből is van jó pár, ebben a pöcegödörben.
És nyert!
Egy cég! Telepítés, három hónap tesztidőszak (mi alatt a régi rendszerek importálása természetes zökkenőkkel, de halad), egy éves licenc megvásárlása (azzal szóba sem állsz, ki örökös licencet árul) és kész.
Ami nincs:
– 100 fajta programozói hiba, mi adódik a kezelőfelület ostobaságaiból, az import-export konverziók összeakadásából, az olyan faszságokból, hogy a 135. hülye programozó nem tett ki egy művelet jelet valahová, mert épp pornóképeket keresett az instgrammon.
– Az eltérő szerverterhelések miatti leállások elmaradása, hiszen a kiértékelő, feldolgozó szakember gárda kurvára tudja, hogy miképp alkalmazkodjon egy szoftver, bármilyen hardver tulajdonságaihoz, vagy leendő tulajdonságaihoz. Ők mérnökök, és van számológépük.
– „Lejárt a licenc!” felirat, mivel csak egy, azaz egy szoftvert kell megújítani, ami azoknak a döntéshozóknak segít, kik nem tudnak többfelé koncentrálni.
– Emiatt ablakokból kiugró tanár bácsik-nénik.
– Politikusok, mert nekik aztán semmi, de semmi közük ebbe a témába beleugatni.
Ez egy egyáltalában nem bonyolult dolog! Ezt még anyámnak is el tudnám úgy magyarázni, hogy holnap visszamondja, erre pont OTT lehetetlen kivitelezni, ami arra jött létre, hogy megtanítsa a fejlődésben lévő embert arra, hogy megvalósítsa álmait, majd példaképpé váljon az utána jövő generációk számára.
Tök ciki, bazdmeg! Ennél már csak a lejárt licenc körüli értetlenség cikibb! A határon túl ezt el ne meséld…