Akkor mi ezt nem tudjuk megcsinálni, de van egy kollégánk, ki elvállalja, és épp van szabadideje. Nem lesz semmi gond!
Amikor azt hallod egy mondatban, hogy “de”, és ehhez még hozzáteszik, “nem lesz semmi gond”, mindezek mellett a Magyarországnak nevezett kuplerájban élsz, akkor menekülj! Fuss, szaladj, vissza se nézz! Mert az alap, hogy mindenki hazudik, de sz nem mindig kerül pénzbe, és max. annyival el tudod intézni a sztorit, hogy kitörlöd az illető telefonszámát.
Arra emlékszem, hogy a palit kifejezetten végigvezettem – nem egyszer – a fényezés pontos helyein. Mi, mettől, meddig, milyen színnel, stb. Többször megkérdeztem, hogy ugye nem gondolja komolyan, hogy – ott van előtte egy frissen kalapált, és hónapokig a mocsokban álló vas, mit már az új helyeken is megcsípett a felületi rozsda – a váznyúlványokat, homlokfalat, lökhárító vasat dzsuvásan, mocskosan, rozsdamartan hagyja, mire úgy nézett rám, mintha az egy külön szakma lenne, amihez ő nem ért, és most azon gondolkozik, hogy ilyen nekem miként juthatott eszembe.
Szerintem van rábeszélő képességem bizonyos szitukban….
DE! Mivel én nem vagyok fényező, ez az első (és egyben utolsó átépítési munkám), így nem figyelhetem mindenre. Amúgy is feszültebb voltam, mint okos… Eszembe nem jutott volna, hogy van ember, ki fényezésre előkészít egy (két) sárvédőt úgy, hogy a belső peremén lévő felületi rozsdára ráfújja az alapozót, mit bónuszból le sem fényez.
És ez volt a szerencsém, mert ha színre van fújva, észre sem veszem, majd jön egy tél, és az első tavaszi madárcsiripeléssel egy időben a “vadi új” fényezésem elkezd hólyagozni.
Oké, akkor letakar, csiszol, előkészít, alapoz, valami hasonló festék megvesz (tök mindegy, senki nem látja), leken, megszárad, majd bónuszból kap a cucc egy maréknyi alvázvédőt, mert nehogymár…
Arról már szót sem, hogy úgy egy hónappal később az egész ívet le kell szedni kábelcsere miatt, így nem kellett volna az autó alatt görnyedve csiszolni, de ez vesszen el a feledés homályába…