Ha azt akarod, hogy valami kész legyen, akkor tűrd fel az ingedet, és hajrá…

Az autófényezésem immáron a 6. hónapjába lépett, miből simán lehetne egy tragikomédiát írni, ha eddig lett volna időm, és némi energiám ezzel foglalkozni. De mivel júliusig igen csak el voltam havazva minden olyan dologgal, mi távolabb áll egy autó felújítástól, mint bolygónk egy másik lakhatótól, így egy hónappal ezelőtt esett le, hogy nekem itten ordibálnom kell, mert szép szó már nincs arra, hogy egy nagy kupac vas 5 hónapja áll vagy a csillagok alatt, vagy valami műhelyben, ahol épp van helye.

Azért közben becsúszott “némi” zsanér felújítás, mert a nyolcból legalább 5 lógott, úgy meg nem maradhat a buli. Jó Hondával járni, mert ez a cucc

akár 30 rongy is lehet (komplett az 70e…), ellenben ha mondjuk van egy Suzukid, akkor ezt 4 rongyból megúszod, illetve ha van egy félkezű, alkoholista esztergályosod, akkor nagyjából legyártja 27 perc alatt gombokért, miközben nyitott hozzá két sört. Tehát másfél hét, és úgy 12e-el később full felújított zsanérokkal bírtam rendelkezni. Hurrá!

Szóval, fényezőt váltottam. Ahol megint úgy négy hétig állt az autó, mire az öreg végre előadta, hogy fizessem már ki legalább az anyagköltségeket, mert erre neki nincs tőkéje. Itt már komolyan elgondolkodtam azon, hogy az egész kupacot összepakolom, kiviszem valami fotó/videó képes helyre, és felgyújtom, majd felveszem, ahogy őrült sikongatásokkal körbetáncolom az izzó vasat.

Végül is eljutottunk oda, hogy elindult a folyamat. Jött a kitt, miből igazán nem kellett sok, és itt kiderült, hogy legalább a lakatosok jó munkát végeztek a vason (ha ezt a fényező dicséri, akkor nagy baj nem lehet, mert amúgy mindig ugatnak egymásra), majd pár hét faszverés (legalább megszáradt), és felkerült a füller.

Megint pár hét szarakodás, belső kifújva hasonló színű, de olcsó festékkel, jöhet az alapozó, majd az első réteg felfújása a műanyag elemek, belső ívek, minden olyan pontra, ahol később takarva lesz az összeillesztéskor. Aztán jött a telefon, hogy van két letört rögzítő patent az ajtó díszlécnél. Oké, mondd melyik. Mondta. Bazdki…

Jut eszembe! Már megint beszólt valami gyökér, hogy egy gyönyörű szép, ilyen típusú Hondát adtak el 650e-ért. Alig volt rajta sérülés, nem is rohadt sehol. Még egy ilyen, és szó nélkül vágom szájba a hazudozós gyökeret. Hibátlan, húsz éves Honda… Anyád!

Ki a lakatoshoz, mert tudtam én, hogy vittem oda ajtót, és azon volt bónusz díszléc, de azon is pont az a CSAVAROS rögzítő elem hiányzott, mint ami nekem kellett. Erre azt mondja a pali hogy ők ilyenkor fel szokták volt ragasztani az ilyet. Anyukádnak ragaszd fel… Mivel vagy három hét, míg bejön egy ilyen szar az országba, ezért haza, fűrész, reszelő, és gyártsunk hasonlót.

Másnap megint jön egy telefon, hogy menjek már ki, mert az első lökössel baj van, ugyanis…. És akkor kimentem, majd azt látom, hogy a felszerelt ködlámpa elemek úgy állnak a lökösben, mintha ki akarnának esni. A legkisebb hézag is egy centis volt, mire ugrottam egy hátast. Erre kérdi a fényező, hogy ugye akkor ezt elviszem megjavíttatni? Hülye vagy? Mit? Hova? Kihez? Ez itten kérem most meg lesz javítva, csak részt veszek valami céges faszságon, és délután jövök vissza feltűrt ingujjal.

Nettó munka 10 perc volt, mit a fényező, és mellette a lakatos, egy órán keresztül nem tudott megoldani. Valószínű, hogy nem tesz az jót egy lökösnek, ha hónapokon keresztül változó időjárási körülmények között olyan helyeken, módon van tárolva, ami nem rendeltetésszerű, szóval hajlik, vetemedik, franc sem tudja, hogy mit csinál. Ködlámpa tartó kerete arrébb rakva, pár alátét az illesztéshez, és majdnem gyári a cucc. Pár, egy-két millis eltérések (lehetetlen szögekben látszik, de ha már ott vagyunk, adjuk meg a módját), ahová becsúszott egy kevés tömítőanyag, és mehet a móka tovább.