Tegnap éjszaka rájöttem, hogy megint lemaradtam egy moziról. Az úgy indult, hogy megnéztem „Will Ferrell: Szívesen, Amerika – Egy utolsó este George W. Bush-sal” című fergetegét. Annyira jó érzés, hogy látsz egy komikust a deszkákon, hol majd’ másfél óráig löki azt az idióta stílust, mit filmeken látsz, és minden olyan eredeti, olyan élő, és nem összevágott, megcsinált szar, mi ömlik a vászonból. Szóval megnéztem, és volt valami hiányérzetem. Gondoltam Moore-ra, de tőle megvan minden, aztán leesett, hogy van még egy dokufilmes, kit úgy hívnak, hogy Morgan Spurlock, akiről annyit kell tudni, hogy ő volt a Super Size Me atyja, és ezzel kivívta elismerését fél világnak.
Szóval, ő biza forgatott még valami nagyot, méghozzá ezzel a címmel: Hol az ördögben van Oszama bin Laden?
Van benne egy marha jó szöveg, s mivel megragadott, így hát kiragadom, bár nem illik ilyet:
„Már 50 éve az jellemzi a politikánkat, hogy diktátorokat támogatunk. Amikor a Hidegháború kezdett komollyá válni, elhatároztuk, hogy mindenáron visszaszorítjuk a kommunizmust. Úgyhogy elkezdtünk veszélyes arcokkal bizniszelni. 1953-ban a CIA segített az iráni sahnak, hogy megbuktassa az iráni kormányt, és ő legyen az uralkodó. A sah természetesen mindenkit megkínzott és megöletett, aki nyilvánosan bírálta. Még törött üveget is feldugott annak, aki kritizálni merte. De legalább utálta a komcsikat. Gazember volt, de legalább a mi gazemberünk. A sah 1979-ig vezette Iránt, Ayatollah Khomeini iszlamista forradalmáig, aki 52 amerikait tartott fogva 15 hónapon keresztül. Ekkor haverkodtunk össze Saddam Husseinnel Irakban. Ő is gazember volt, de 10 éven keresztül, amíg az irániakkal harcolt, a mi gazemberünk volt. A ’80-as évek közepére már egy csomó gazemberünk volt Latin-Amerikától a Közel-Keletig. Dehát a szabadság lezsírozása nem egyszerű. Annyi volt a lényeg, hogy a gazembereink boldogok legyenek és mellettünk álljanak. Így hát még több tankot, fegyvert, repülőt és pénzt kaptak tőlünk. Egyiptom évente több, mint 2 milliárd dollár értékben kap tőlünk fegyvereket és elsősegélyt. Persze vannak kínzások, gyilkosságok és korrupció. De már régebben elhatároztuk magunkat, ahhoz hogy megvédjük a szabadságunkat, nem volt probléma más emberek szabadságát feláldozni.”
Ilyenkor felvetődik az emberben egy kérdés. Ha amcsi vagy, és megnézed Moore, és Spurlock dokufilmjeit, majd olyan figurák komédiáit, mint Ferrell, Szívesen Amerikája, akkor hogy a tökömbe bírsz kétszer szavazni Bushra, eltűrni, hogy a béke szót felhasználva, ezermilliárdokat szórjon a kormányod a fegyvergyártók részére, miközben az összeomló gazdaságodban élsz úgy, hogy totálisan ki vagy szolgáltatva az országodat irányító gigavállalatoknak, és banki, tőzsdei manipulációknak. Ilyenkor felvetődik a válasz is, hogy ők még sokkal, de sokkal rosszabbak, mint mi, csak ott olcsóbb a benzin, és nagyobb a filmgyártás.
