Hétvégi békemenet – Avagy, Totalcar Parkoló Parádé
Mi így békemenetelünk. Mármint a nem idióták. Tudod, itt a tavasz, jóóóidő meg minden, így hát a pasi nép elmegy délután egy pár órára, azt lelazul. Volt kávé, volt hot dog, sütött a nap, gőzölögtek a motorháztetők, senki nem veszekedett egymással, nem voltak transzparensek. itt mindenkinek csak a benzinszag szállhat a fejébe.
TotalCar – Parkoló parádé
TotalCar – Parkoló parádé
Karotta, Winkler! Cool! Miért nem hívtál?! Wazz.. Mondjuk, itt heverek betegen, fertőzök egy olyan betegségtől, amire két védoltást is kaptam gyerekkoromban. Valamelyik éjjel lepergett az életem filmje, és rohadtul spirituszos trip volt, azt hittem, ez a halál már. Aztán maradtam. Szóval, legközelebb hívjál, mert a kövekező 60 évemre is kellenek a jó képek a végső mozimhoz.. Amúgy, szeretlek. Kösz, hogy az életem tésze vagy! A többieknek is, akiket ismerek már..
😉 Gyóóóógyuljjj!!!!
Baszki, ne haljál meg lécci. Te vagy az egyetlen terapeuta az életemben, akivel szóba álltam. :/
Annyira depis vagyok, hogy elmondani nem tudom. 4. napja vagyok bezárva. Lementem a boltba, de csak rontott a helyzeten.. A doki nem enged dolgozni, a kispolgári attitűdöktől meg halálra unom magamat. Sőt, a panelpatkány közegtől kifejezetten haldoklik a lelkem. Ma már cikket is írtam, és élveztem is, míg rá nem jöttem, a technikai szarakodástól az életkedvem is erősen redukálódik. Aztán nincs ihletem sem, hogy írjak még, amiket kéne. Mióta magamra maradtam szakmailag – se képzés, se egyéni, se szupervízió -, nem lelem a helyem. A face tartja fenn azt az illúziót, hogy kapcsolódom az emberekhez, pedig igazából nem. A pácienseimmel több meghítt pillanatom van, mint a privát életemben.. Életemben nem voltam ilyen magányos. És még sportolni sem tudok betegen. A párom már nem tud mit kezdeni velem, és tökre sajnálom miatta… Ehh. Nem nekem való a betegség.
Bakker. Július előtt nem látok reményt a Black Hole Project folytatására, de Zaphop, baszki tegyél már helyettem is valamit. Süssél neki vagy nemtom. Ott vagytok egymás hegyén -hátán és egyiknek ez a baja a másiknak meg az. Köll az a kávézó, mert teljesen széthullotok már.
Áá, sütni? Mikor mindig dolgozik?
Sok pénz kellene. Nagyon sok pénz. Akkor nem kellene ennyit szüttyögni, hogy most belefér-e még egy óra meló, vagy nem fér bele… Világgá kéne menni. Hum.
Tartsáááá ki fiam, kihozunk onnan. Előbb-utóbb. (Inkább utóbb.)
Off: jutsz eszembe, az oké, ha egy terapeuta depis? 😉
Elsődleges humanoid vagyok, és csak sokadjára terapeuta. Aztán az egészséges humanoid jellemzője, hogy ha sokáig beteg, meg egyedüllétre van korlátozva egy Faraday-kalitkában csücsülve, amitől még a természetes kozmikus sugárzás sem éri, sem normális elektromágneses inger, és a napból jövő UV sugárzás sem, akkor egész gyorsan depresszív hangulatba kerül. A depi meg a klinikai depresszió között azért vannak komoly különbségek.
By the way, elindultam ma dolgozni, aztán azzal a lendülettel mondtam le mindenkit, mert mire elértem a metróhoz, mindenbajom volt. Azt ne kérdezd, mi minden, mert minden minden… Én nem tudom, mivel akartak kinyírni, de az fix, hogy fizikailag kicsit nehezebben viselem, mint ha hegyet másznék, és hegyibetegségem lenne… Tényleg, mikor voltam gyönyörű Tenerifén, felmentünk az El Teidére, és ott simán lett hegyibetegségem még nekem is. Úgy nekiindultam, hogy túrázzunk akkor, aztán le kellett menni nyuggertempóba, mert a szívem ki akart jönni a bordáimon át a külvilágra. Mondtam is neki, hogy ennyire nem kellene repesnie a gyönyörűségtől. Aztán ma, ugyanez volt, csak csigatempóban, köhögéssel fűszerezve. Meg szerintem jön az allergiaszezon megint…
Majd csak vége lesz, de azért felháborító, mennyire leépültem 1,5 hét alatt…
Jah, amúgy húzzábele Zé, azt irány ez a nagy, és büdös város!! 😉
igyekszem, de meghalni se nincs időm. szezonja van a hülyeségnek.
Ne bánkóggyá! Horgolok neked éccaka egy képviselő fánkot (írj még egy ojan mondatot, miben egyszerre van szórakozás, süti, meg politika!).
Csak meg kell keresnem kedvenc kötőtűimet, amiket orbánviktor szemeibe szántam….
Ezt meg kell osztanom Veletek. Két okból. Emiatt: „A férfiak terén a baj az, hogy egyre kevesebb férfi van, akit tisztelni lehet. Egy fiúból úgy lesz férfi, hogy egy tisztelt férfi megtiszteli a fiút és meghívja a férfiak közé. Ez minden kultúrában így van. De manapság az ember, a fiatalok körülnéznek, és nem találnak tiszteletre méltó férfiakat. Hát akkor gyerekek maradnak.”
És amit a stresszről ír.
http://gepnarancs.hu/2014/04/ha-a-szeretetbol-nem-lesz-jarvany-akkor-beledoglunk/#.Uz24i6wLh98.facebook