Foglaljuk már össze ezt a kettőezerhuszonkettőt, mert jól megérdemli! (Vol. 2)

Ott tartottunk, hogy megvolt minden, ami kerekeken gurul, és üzemanyagot éget el.

Vagyis nem, mert a csapat csöpp része – többek között – üldözte idén a Mille Miglia mezőnyét Róma kivételével, a másik csöpp része – mi – pedig pont ott voltunk, amikor a milliárd dolláros mezőny begurult az örök városba. Életemben ritkán voltam olyan éhes, mit akkor, de mindjárt jön az a sztori is…

Májusban itt volt a három nagy bringás körverseny közül a Giro d’Italia,

amiért kiskoromban ölni tudtam volna. Idén engem akartak megölni, amiért a Waze bekevert a bringások közé, merthogy Ő tudott egy rövidebb utat, és meg tök vak voltam azon a környéken. Emlékezetes pillanat volt, amiben az anyám többször volt kurva, mint egész eddigi életemben… Mindig utáltam a klikkesedést. Gyerekként nem voltam rapper, metálos, punk, csak gyalogos, csak bringás, csak autós. Totál idegenek voltak a különböző csoportok, a hova tartozás. Amikor pedig bekeveredtem a bukós, versenymezes, kigyúrt vádlijú „hősök” közé, akkor olyan mértékű volt a harag irántam, hogy rá lehetett volna feküdni. Azóta már számtalanszor gondoltam arra, hogy ráhúzom az autót arra a bicebócára, aki ott kavar a kibaszott úton, küzd felfelé a hegyen, izzad mint a ló, hogy eljusson egyikből, másikba. Pedig két évtizedig tartoztam volna közéjük, ha épp tartozni akartam volna valahová is, és lehet, több kalandom, veszélyem volt két keréken, mint nagy részüknek, egész életükben. Szerintem még sok évig bennem marad az a tüske, amiért a „bringások” elkurták nekem ezt a bringás élményt.

Ha már olasz bringás körverseny, akkor legyen itt Róma

A szám: három nap alatt 90 000 lépést rögzített a telefonom, ami cca. 65 km. Erre a három napra hagytam el a társulatot, be a fülest, és csak menni a városban, úgy 10 kilós fotós zsákkal, egy egész jó trip volt. Egész jó? Imádom a várost! De kell valami cél, mert bár céltalanul kószálni a kedvencem, Rómához egy élet is kevés, ha abban a rohanóban élsz, amiben én, vagy a hozzám hasonlók. Mivel olvastad ahogy Robert Langdon végletekig üldözi a rejtélyt Róma utcáin, ezért kövessük le a sztorit, és közben nézzünk be, ahová csak lehet. Tehát az ütközőpontok a Vatikán, Pantheon, Santa Maria Del Popolo, Santa Maria della Vittoria, Piazza Navona, Angyalvár.

Japp, és közben betérni minden csöpp templomba, amiből minden utcában van legalább egy, szóval sosem érsz a végére. Amúgy, lövésem sincs, hogy mitől a vonzalom a templomok iránt. A vallást messziről elkerülöm, művészettörténelem nem volt a kedvencem, mégis valahogy lenyűgöz az építészet, a szag, a fények. Az meg a hab a tortán, hogy véletlenszerűen betoppansz, nagyjából minden kisebb, vagy nagyobb helyre, és vagy belefutsz egy keresztelőbe, vagy épp szóba elegyedsz egy pappal – akivel egy egy közös nyelvetek sincs, és aki érdeklődik irántad, majd elmeséli, hogy itt, a Santa Maria della Vittoria-ban Giovanni Lorenzo Bernini alkotta a látnivalót, aki a 16. századi Róma egyik legfontosabb álmodója volt, és mutat, és vezet, és ezzel megalapozza azt, hogy szeresd az egész ottani világot.

Én tényleg, de tényleg megpróbáltam kiválogatni azt a „pár” fotót, de pár fotóra képtelen vagyok. Maga a Vatikán lehet úgy egy hetes túra, és akkor át is tudod élni. Santa Maria del Popolo kimaradt, mert épp egy demonstráción kellett demonstrálnom, és mire rájöttem, épp eleget álltam ki aznap a rómaiak jogaiért, a templom bezárt. De amit a legfőképp sajnálok, hogy a Pantheon felé is akkor érkeztem, amikor ott épp valami privát bulit tartottak, így nem sikerült beesni a világ egyik legnagyobb kupolás épületébe.

És hogy tudd, ott voltam a Békéért, munkáért, és társadalmi igazságosságért című Országos demonstráción 2022. június 18-án a római Piazza del Popolo-n! Csak mondom…

Oké, igen, a Mille Miglia sem maradhat ki a buliból, mert a mezőny „véletlen” épp akkor érkezett a városba, amikor „véletlen” ott voltunk. Ebből a sztoriból annyi van meg, hogy soha nem voltam annyira éhes, mint ott, akkor. Este, amikor Péter még mindig kikerekedett szemekkel, és merő áhítattal körözött a mezőny körül, már roppant mód elsírtam magam, miszerint MINDJÁRT BEZÁR MINDEN BASZOD, ÉS MA MÉG NEM ETTEM EGY FALATOT SEM! Ekkor rákérdezett, hogy miért nem ettem, és talán meglátta a dühöm, mire elindultunk, és a Tripadvisor által mutatott legközelebbi helyre beesve, sikerült a világ legjobb gyorspizzájához hozzájutni.

Rómából ennyi szelet jutott, de még visszatérek, és remélem már nem csak futva, rohanva.

Light Art Museum – fény, és a játékai

A szegény sorsú Hold utcai piac új funkciót kapott. Beköltözött egy rakat művész, van Moholy-Nagy és Victor Vasarely is, tehát idén ez is megvolt, lazításképp.

Kapolcs – merthogy köll a lazítás pár napra

Szeretem, és azt hiszem mindig is egy pici megnyugvás lesz az életemben. Ivan & The Parazol hatalmas bulit szolgáltatott, megtudtuk mi az az önismereti diszkó, pezsgővel a kézben sosincs biztonság, és még azt is elviseltem, hogy egy kurva sátorban kellett aludni! Menő volt a pár nap!

Saját projekt – amikor az ember gyermek nem nyugszik

Elindult a garázs felújítás, mert a hely megérdemli, hiszen annyi, de annyi melót tudtam elvégezni az utóbbi években, hogy számát számukat sem tudom. Rémes volt megtalálni azt az asztalost, aki fel tud szeletelni hosszában cseresznyefát, fogadd el, ha azt mondják „AZZAL” a ragasztóval ragassz, és használj pormaszkot, mert beledögölsz a porba, és nem tudod élvezni a művedet! Ezek voltak a főbb pontok a sztoriban.

És akkor az év vége Prága, meg egy csöpp Bécs

Meló lezárásra érkeztünk Prágába, volt egy rakat melónk, majd esténként be a városba, inni a vad cseh programozókkal, aztán pár nap után, hazafelé beugrottunk még a karácsonyi vásáros Bécsbe, merthogy itt a karácsony. A vásárból egy dolgot sikerült jól hazahozni, az pedig egy rohadt megfázás, ami rendesen szét tudta cseszni a maradék időmet az évből, de spongyát a sztorira (nem tudom mi volt, de míg a Covidot sikerült egy tucat papírzsebkendővel megúsznom, ez rendesen földhöz csapott….)

Nagy vonalakban ennyi volt az év

Rengeteg mindenre nem volt idő, főleg a barátokra, ami toktotál szégyen. Nem tudom mi lesz jövőre, de rengeteg ötlet zúg a fejemben. A lényeg az, hogy ebből minél kevesebb jusson a melóra, és minél több az életre!

Búcsú ettől az évtől, nektek pedig legyen olyan a 2023, amilyet csak szeretnétek!