Ohh, hát én ezt valamikor megnéztem, és amúgy írtam is róla, minek fele sikeresen elveszett az elvesző bitek tengerében, így hát legyen itt „kissé” megkésve egy poszt erről a valamiről azért, hogy nyomot hagyhassak az utókoromnak arról, mire nem kell feleslegesen pénzt kiadni:

Két hét után végre volt erre pár órám, és akkor be a vászon elé, és az első 20 perc után néztem ki a fejemből, mert valami baromira nem állt össze.

A költészet napján versbe kéne foglalni azt a katyvaszt, amit a Ghost in the shell 2017-es mozifilmje okozott abban a tudatban, ami fejlődése bizonyos szakaszába ikonként kezelte ezt a művet, és amiből mára egy olyan, meghatározhatatlan valamit hoztak ki készítői, minek hatására jól megszületik ez a poszt.

Heeeeee????

Amikor a fehér ember csúcsra járatta a cyberpunk irodalmat, akkor a sárga ember ezt felnyalábolta, és olyan tuti műveket alkotott belőle, mint az Akira (amúgy nagyon nem szeretem), Ghost in the shell, Applesheed, Vexille, és még millió cucc, mi el sem jutott hozzánk, vagy csak nagyon kéz alatt, nagyon kockák számára. Sőt, a japánok odáig „vetemedtek”, hogy durván belenyúltak a Steampunk világába is, mivel olyan filmeket alkottak, mint a Metropolis, Steamboy, Space Pirate Captain Herlock (SciFi-nek jellemzik, de már csak azért sem hiszem, mivel atyja Rintaro volt), szóval annyit tudsz mondani a készítők oltáránál, hogy wwwaaaaoooo….

Erre jön a fehér ember megint, ki úgy gondolja, hogy akkor itt az idő meggazdagodni a jó ötleteken, és akkor majd ő ezt jól megcsinálja fehér ember mód. Beteszi a Ghost in the shell világát valami kibaszott turmixgépbe, beleszór egy rakat okos producert, meg félhülye írót (Összekeverni a Bábjátékost Hideo Kuzeval az olyan a világomban, mintha lekvárral tankolnád tele az autód…), és az egészet feltálalja egy olyan rendező által, aki még valószínűleg egy Japcsi cyberpunk művet sem vett kézbe, sőt, összesen egy filmje volt eddig, a Hófehér és a vadász, mi annyira sikeres lett, hogy nagy valószínűséggel azt sem tudod, hogy miről beszélek.

A GITS egy évtizedekre felépített történetszál, frankó összefüggésekkel, ok-okozati kapcsolatokkal, meghatározott szerepekkel, szereplőkkel, és egy előremutató gondolatfonállal, minek kibogozásához jelentős hosszúságú beszélgetések, és bőséges alkoholfogyasztás ajánlott.  Az amerikai elképzelése ennek egy korcs, kicsavart, hatásvadász valami, amit nem tudsz értelmezni, mert NINCS MIT ÉRTELMEZNI rajta. Ha kilépsz a moziból, akkor nem azon kezdesz el gondolkozni, hogy mi azok a nagyon vékony határvonalak, mik elválasztják 100 év múlva a gépet az embertől, az embert a géptől, és ennek milyen hatásai lesznek a világ történéseire, hanem arra, hogy kéne egy kávé, mert mindjárt bealszol.

És ez akkora gáz ebben a műfajban, mintha a Blade Runner azt az utolsó három percét vágta volna ki Ridley Scott, amivel ez a mozi a cyberpunk atyja lett.

Verdikt

Ha meg akarod nézni a GITS-t, akkor tessék, itt van. Ha többet akarsz, akkor még van vagy 30 órányi anyag hozzá az tuti, és azok legalább fele fent csücsül a weben.

Részemről ez azért 6/10, mert
ScarJo nem volt rémes választás.