Fekete özvegy

A fekete özvegy az, akire a hosszú-hosszú évezredek alatt rengeteg jelzőt raktak rá. Hívjuk a végzet asszonyának? Ez a kifejezés is kezdi elveszteni jelentését, mint annyi minden a világon. Csak dobálódzunk itt a szavakkal. Minden hülye picsára már ráaggatják, ki feltűnik valamely magazin címoldalán. Nem születhet minden nap egy Karády…

A fekete özvegy megjelenik az életedben, abban a pillanatban eszed veszted. Ő nem a Playboy középső oldaláról előlépett műanyag, megcsinált, a felépített ideált milliméterre pontosan elkészített, összegyúrt nő. Nem is egy huszonéves lány, sőt, már a harmincon is lassan túl van. Az arcformája szögletes, széles járomcsont, felső ajka vékonyabb az alsónál, egyenes vonalú orr, enyhén ívelt szemöldök, hosszú haj, és a szemek… Na igen. A szemei röntgenként világítanak át.

Amikor felveszi veled a kapcsolatot, nincs benne semmi korlát, nem hezitál, egyszerűen, és konkrétan tör a lényegre. Egyszerűen tudja, hogy irányításra született. Beleszagol a levegőbe, megérzi a préda szagát, majd megindul felé megállíthatatlanul. Esélyed nincs. Bármit képes elérni. Perceken belül a hatása alá kerülsz, megigéz, és nem bírsz szabadulni. Nem is akarsz. Megadja pillanatokra az illúziót, hogy megszerezted, csak a tiéd, az istennőd. De ez csak délibáb. Soha nem lesz az. Épp azért köt magához, mert ezekért a pillanatnyi érzésekért kezdesz el harcolni, ezek a pillanatok véget nem érőkké kell váljanak. Nem válnak. Belebuksz. Felzabálja a lelked, majd amikor már táplálékként kevés vagy, magadra hagy. Túléled? Szerencsével igen. Nem, nincs itt semmi bölcselet, nem jött meg az eszed. Egyszerűen olyan behatások érnek, mik segítségével a függőség iszonyatos kínja magától csitulni kezd. De még ezek után sem tudod eldönteni, hogy csak ilyenre vágysz, vagy a boldog életet választod. Mintha csak egy szakadék szélén egyensúlyoznál. Az a nagy kérdés, hogy hányszor tudod még túlélni a zuhanást? Hány életed van? Hányszor tudod magad túllőni ezzel a droggal?

Fel kell nőnöd, találkoznod kell legalább eggyel, és azt túl kell élned, hogy időben rádöbbenj, milliméterre van már csak a pókháló az arcod előtt. Akkor kitisztul a fejed, és észvesztő sebességgel kezdenek áramlani a képek, mik a lehetséges jövődet tárják eléd. Megrázod a fejed, elvigyorodsz, elsuttogod magad elé: „ez majdnem összejött….” Majd meghajolva távozol. Hazudsz magadnak, ha azt állítod, nincs benned vágy. De mint tudjuk, ilyenkor a farkad próbálja átvenni az irányítást az agyad felett. Abból pedig még sosem kerekedett happy end.