F1 Tippjáték – évközi elemzés…

A tegnap esti melómat sikeresen átnapoltam mára, mert az, hogy üveges szemmel bámulsz egész éjszaka több monitort, attól még nem váltod meg a világot, amúgy meg épp elég volt a túlélésre koncentrálni. De majd ma! – gondolta Zap, és ezzel a lendülettel félrelökött mindent, és elkezdett Forma1 elemzéseket frissíteni, mert rájött, hogy legalább egy hónapnyi elmaradása keletkezett. Ggguummppfff!

Noh, ha már itt tartunk, akkor megállapítható, hogy a technikai sportokhoz kapcsolódó matematikai, logikai elemzések PONT annyit érnek, mint a papír, mire kinyomtatjuk őket. Az elemzés – mi tartóoszlop (lenne) a versenyhétvége befutási sorrendjének megtippeléséhez – lényege a pályán lévő versenyzők egész hétvégi teljesítményének vizsgálata, egy speciális pontozási rendszer alapján, mi figyelembe veszi az utolsó tüsszentésüket is. Túl az év egyharmadán, ennek az adathalmaznak a vizsgálata a következőket állapítja meg: LÓFASZT SEM ÉR!

Technikai sportról beszélünk, minek lényege, hogy egy 4-6km hosszú pályán 22 pali megpróbál életben maradni, 12 fajta, 22-féleképp beállított versenyautóval, 22 különböző vagy/és változó versenystratégiával, bónuszképp ezek a vasak akár 320km/ó sebességre is képesek, és méretre akkorák, hogy szétszedve beférnének egy családi egyterűbe.

A világbajnok miért nem világbajnok? – című elemzésünket olvashatják ki az alábbi sorokból:

Sokan ágálnak az F1 pontozási rendszere ellen, de ha a sok ágálót megkérdezed, hogy mi is a baj, akkor az „egyenlőtlen” kifejezésen kívül nem sokat tudnak hozzátenni. Nézzük mi is a baj. A pontozási rendszer nem tükrözi egy versenyző egész éves teljesítményét, mi ugyanúgy áll az edzésnapokból, mint a kvalifikációból, és a versenyből, hol előfordulhat, a versenyző nem azt kapja, mit megérdemelne, mert egy röpke pillanat alatt átfuthat az agyán valamely versenyzőtársának autójából leszakadó kormányrúd.

Ha előre akarunk jelezni, akkor bizony számolnunk kell a kiszámíthatatlannal, mire talán Stephen Hawking tudna elméleteket állítani, de mivel ő az elmúlt évtizedekben nagyobb volumenű dolgokra koncentrál, így… És mivel ez a kiszámíthatatlan bejött a képbe (mindig is benne volt. – a szerk.), ezért fejezzük is be ezt a posztot, mert baszki, ha a hétvégi verseny alatt nincs egy fél tucat technikai zűr, és pár gyilkossági kísérlet, akkor Zap most (anélkül, hogy statisztikákat bújt volna előtte) már csaknem vezetné az F1 Tippjátékot, de így visszabaszódott a 11. helyre, 53 pont hátránnyal.

Amúgy, itten van az általam végzet elemzés, és a valós világbajnoki helyezések rangsora.

Valós F1 VB rangsor	Zap F1 VB rangsor
1. Nico Rosberg 2.Lewis Hamilton 3.Daniel Ricciardo 4.Fernando Alonso 5.Sebastian Vettel 6.Nico Hulkenberg 7.Jenson Button 8.Valtteri Bottas 9.Kevin Magnussen 10.Sergio Perez	1 Lewis Hamilton 2 Nico Rosberg 3 Fernando Alonso 4 Daniel Ricciardo 5 Kimi Räikkönen 6 Jenson Button 7 Sebastian Vettel 8 Felipe Massa 9 Nico Hulkenberg 10 Kevin Magnussen

Kiegészítés: Hamilton nálam még a két nullázása következtében is vezeti a mezőnyt, mert roppant erős az egész versenyhétvége kapcsán. Arról pedig nem tehet, hogy a vas megáll alatta.

Csaknem ugyanez igaz Räikkönen, és Massa esetében is. Räikkönen a legutóbbi 5 verseny, pénteki, szombati napján a 7. és 10 hely között ugrált, tehát stabilan szar volt alatta a vas, majd a vasárnaponként kiderült, hogy az olaszok képtelenek olyan versenyautót készíteni, mivel lehetne hozni az edzésen összejött egy-két körös „gyors” futásokat. DE! És akkor itt van a lélektani változó (nem, nem elég a technikai), mi megmutatkozik a spanyol, és a finn mentalitásában. Räikkönennek – mint ahogy többször is lenyilatkozta – töktotálmindegy, hogy 5., vagy 9. helyen ér célba. Egyrészt ezért nem érdemes megdögleni, másrészt senki nem tudja, hogy 2012-ban ki volt a negyedik a mezőnyben. Alonsoban azért motoszkálhat jókora bizonyítási vágy csapaton belül, ugyanis már két olyan borzalom is előfordult, hogy a csapattársa megverte a kvalifikáción, így a rajtnál sokkal nagyobbat kockáztat, majd örül, ha a verseny végén nem lesz körhátrányban (Spanyolországban nem sok választotta el ettől).

Massa pedig úgy lesz értékelhetetlen versenyző a világ szemében, hogy idén két esetben is szarrá törték alatta a vasat. Mondjuk nem fogok érte krokodil könnyeket ejteni, mert a pályafutása szinte csak kompromisszumokkal volt eddig kikövezve, de látli kell, hogy sokkal jobban teljesít a csapattársához képest, majd eljő a verseny, és vele együtt a csattanás, füst, jajveszék… Ezen pedig isten sem segít. Pedig a brazilok járnak templomba, nem?

Most már ezt az évet végigjátszom, de azért néha elgondolkozok azon, nem lenne e jobb az érzelmekre hagyatkozni, mint a csupasz számokra. Csakhogy, a mezőnyben egy darab kurvaszimpatikus pali van, egy általam rohadt mód gyűlölt csapat szineiben (a ferrari megbocsáthatatlanúl odabaszott a gyerekkoromnak 1991-95 között), így nincsennek érzelmeim, vagy legalábbis nem sok. Így viszont felrémlik egy lehetséges jövő, mikor vége a szezonnak, gratulálok a győztesnek, és felteszem a kérdést, statisztikáktól karikás szemekkel, hogymiszerint:
– Gratulálok a győzelmedhez, nagy vagy! Mégis, elárulnád azt, hogy mennyi energiát fektettél a játékba? Gondolom, folyamatosan követted a megjelent cikkeket, elemzéseket, talán volt is valami játékelméleted.
– Őőőő… kösz! Hogy lettem első? Utálom a niggereket!