Jah, igen, ami elmaradt.
Szóval, készült egy rakatnyi panorámakép. Azért, mert szerettem volna. Aztán ez lett belőle, mire nem igazán vagyok büszke, vannak benne hibák jócskán, de talán érzékelteti a látványt valamelyest. Eredetben, jó minőségben biztos ki lehetett volna tenni, de így is vért köpött a gépem, mire összerakta. A legnagyobb az olyan 140 MPx méretű, de azzal már nem bírtam el. Ezek 25 – majd’ 100 MPx felbontású, 400-700 MB-os képekből lettek nagyon csúnyán lekonvertálva, szóval bocsi.
A teljes megnyitáshoz az egér jobb gombjával klikk a képre, és kép megnyitása parancs!
Viszont tudod mi érdekelne? ŐŐőő… nem igazán csípem az utólagos, manipulált képeket. Ha lősz egyet, azon mondjuk vághatsz egy kicsit, rendbe rakhatod a hisztogramot, és ezzel be is kell fejezni a történetet. Az utóbbi időben viszont kezd teret hódítani a HDR, vagyis a nagy dinamikatartományú kép készítés. E körül nagy a vita. Mennyire állja meg a helyét, mennyire valóság, stb, stb. Már némely fényképezőgép alapból tudja a többszörös expozíciót, a képmanipuláló szoftverekben viszont már alap a cucc.
Szóval, az előző poszt második galériája rendesen manipulált fotó. Érdekelne az emberek véleménye arról, hogy melyiket nézegetik szívesebben, melyiket érzik közelebb magukhoz.
Hhüümmm???
A panorámaképeid tök jók lettek. Kicsit kár azokért, ahol az égkék miatt látszanak az illesztések.
Az előzőnél már szinte reflektáltam a kérdésedre, anélkül, hogy tudtam volna a kérdésedről.
Egy manipulált kép sok tekintetben izgalmassá teheti a látványt, kiszakítja az észlelési sémából az embert, és odatesz hozzá valami mást, amitől mélyebb nyomot tud hagyni az adott kép. De ugyanerre képes egy sima fénykép is, ha úgy van megragadva a témája, amitől lesz története a látványnak. A sablon képek csak a szerzőnek mondanak valamit, aki ott volt, látta, megvan benne az utazás történetisége, és a képek segítenek neki felidézni azt, ami élményben része volt. Egy jól ellövött kép, vagy egy jól megragadott téma viszont át tud adni szavak nélkül is valamit erről az utazásról. Legalább is, számomra.
S ha még manipulálsz rajta valamit a gépi technikával, amitől felfokozod a téma hangulatát, és úgy fokozod fel, ahogyan benned keletkezett, akkor szerintem tudsz többletet adni a képhez. Ha nem őszinte a manipuláció a képen, akkor viszont szerintem el is lehet rontani vele egy egyébként jó témát, és egy jó képet is.
Mindezt mondom úgy, hogy semmit nem értek a fotózáshoz.
Biztos én vagyok vak, de vagy öt percig sasoltam két egymás melletti ablakban a hasonló képeket (pl. vízben farönk vagy pici repülő állatka itt is van meg ott is), és nem tűnt fel sok különbség, max annyi, hogy az egyik kicsit kékesebb (neonosabb), mint a másik, meg talán helyenként „túl éles”.
Eddig ezt úgy általában a digitális géppel készülő képek jellemzőjének gondoltam, az egésznek a színvilága és az élessége gyökeresen eltér a hagyományos technológiától és ahogy fejlődik a technológia, annál „pontosabb” képeket tudnak rögzíteni – gyakorlatilag részletesebbet és élesebbet, mint amit az emberi szem és agy (élőben) befogadni képes.
Nekem jobban tetszenek a nem manipulált képek úgy általában, de addig nem gond, amíg csak korrekció történik és a fotós életét könnyíti meg, pl. nem tökéletes fényviszonyok esetén is jó kép készül a végén, anélkül, hogy derítőkkel a hátadon mászkálnál egész nap (bár az vicces látvány lenne).
Az lehetett vicces látvány, mikor beállványozva mászkáltam egy sóbányában. Többen nézhettek hülyének… 😉
Jók a buheráltak is. Az a helyzet, hogy a digitális fotóknál nehéz elítélni a buherálást. Manapság már alig-alig van értelme azon agyalni, módosított-e a kép, mert ahogy Krisz is mondja, sokszor nem is nagy a különbség, meg hát a digitális kép amúgy is…
Jobb szeretem a saját képeimet natúrban, de akkor egyszer, amikor belenyúltam a képeimbe, volt oka.
Különben tudja azt valaki, miért nem lehet ugyanolyan lilában fotózni levendulát, mint ahogy látom? Állítottam én már mindent, hiába. 🙂
Bármely képkezelő szoftver, Levels opciójában állíthatod a levendula színét (R, G, B csatornánként), extrém esetekben keress egy olyat, hogy Color Balance.
Egyébként meg csalódás fog érni, ha máshol nézed az általad rikítóan levendulára állított levendulát, mivel egy színhelyes monitor (ahol olyannak látod, amilyen, és amilyen nyomdai munka után lesz) kb. fél milla, + pár havonta kalibrálás, olyan meg csak a képszerkesztőknek, grafikusoknak, apuci kedvenceinek, vagy a kockáknak van. 😉
Ja átállítottam annak idején, ettől aztán veszített a természetességéből, de úgy is tetszett.
Engem az érdekelne, hogy ha levendulát fotózok, az sosem olyan a gépen, mint az életben. (Mármint az én gépemen.) Viszont ha másik lila virágot, az meg igen. Lehet, hogy az emberi szem látja másnak? Fogalmam sincs.
Színhelyes monitorom meg a büdös életben nem lesz. 🙂
Az is lehet, hogy másnak látod, nemtoom, szerintem még sosem fotóztam levendulát, vagy ha igen, akkor tutira nem direkt. 😀
😀 😀 😀 Ezt el sem tudom képzelni. Van olyan, hogy valaki nem direkt fotóz levendulát???
Most mondd…. Így belegondolva, nekem is meghökkentő… 😀 😀
Még várok képet Erdélyből, hiszen tudom „van képed hozzá” – azaz a felolvasó estekről szinte semmit sem kaptam…
Panorámák óriásiak –
a szó szoros és laza értelmében is..
Őőőő…. mármint tőlem vársz még? 😉 Azt kell hogy mondjam, ennyi, mi megosztásra volt érdemes. Van úgyis annyi képetek, hogy sosem fogy el…
No és mondjuk azt, hogy a felolvasóesten lőtt képeim az alkohol martalékává váltak. 😉
Kár – mondá a varnyú, és kiesett a sajt, amit a róka felkaphatott, nem úgy, mit eme róka, aki már csak a bon-bon dézsmáló kopasz kisegér fotóiba reménykedhet..
Azért köszi és egészségedre, mert tudniillik az alkohol tisztít 🙂
😀 Pár percig azért kellett gondolkoznom a bon-bon zabáló kisegéren, de leesett!
Biztos ő is nemsokára… 😉
Szuperek lettek a panorámák, és ha már kérdezed: én a manipuláltakra szavazok. Mondjuk én egy ilyen elfajzott egyed vagyok, akinek már csak úgy izgalmas egy kép…de néztem a galériádat, ott is a manipuláltak a nyerők.
😉 Köszi!