Én azért is rühellem József Attilát, mert megírta a Hetedik című poklot…

Pár hete Kapolcson, Hobo (köv.előadás: Nemzeti, Október 23. – Halj meg és nagy leszel) a következőt verselte apja halálával kapcsolatban:

S ha mindez volt, ahogy írva,
hét emberként szállj a sírba.
Egy, kit tejes kebel ringat,
egy, ki kemény mell után kap,
egy, ki elvet üres edényt,
egy, ki győzni segít szegényt,
egy, ki dolgozik bomolva,
egy, aki csak néz a Holdra:
Világ sírköve alatt mégy!
A hetedik te magad légy.

Ezek után van még valaki, ki elcsodálkozna azon, ugyan miért lépett vonat alá? Te, most komolyan… Reggeltől délutánig járod a falvakat, Botorkálsz a kukoricásban, földutakon, eltévedsz dörögd mellett, mert tudod, hogy a klastrom merre van, csak épp nem találod, de nem is érdekel, csak mész, mész, a gondolataidba borzadva, egyre mélyebbre kerülve mindenben, miközben ordít a füledben mondjuk Ed Sheeran, meg az I See Fire, vagy épp Lenny Kravitz – Believe gitárszólója üvölt, mint az állat, aztán rengeteg kilométer után megpróbálod letenni magad az árnyékba, és ott van egy pali, kit utoljára vagy 25 éve láttál élőben, és együtt emelkedsz, süllyedsz vele, pont úgy vagy behangolódva, hogy minden mondata betalál, kiszorítja a levegőt mindenhonnan, majd bónuszból előrántja József Attilát… Köszi!

Már több mint két hete nyomaszt ez a pár sor, szóval lehetne találni egy vonatot, ahol véletlen tragikus balesetet szenvedhetnék?

Címlapkép: Pápai Gábor