Egy kis Star Wars – Mert pont én ne beszéljek hülyeségeket az Utolsó Jedi kapcsán?

1984-ben mutatták be itthon az „utolsó” Star Wars mozit, majd hat évre rá elkezdtek szállingózni a magyarra fordított regények (valahogy úgy 100 környékén van most a felnőtt regények száma – az ifjúsági, a képregény, és a játék ebben a posztban nem játszik), mik így, vagy úgy a Skywalker saga előtti, illetve az abból kinőtt történetek összessége, mik röpke 37 ezer évet ölelnek át. Én valahogy 97-ben hagytam fel a sztorik követésével, és cirka 30 könyvet hagytam porosodni a polcon.

Szóval, aki azt mondja nekem, hogy a Thrawn trilógia a legfőbb Star Wars sztori a Jedi visszatér után, és halál arra, aki nem azt alkotta filmvászonra, azzal egyrészt egyetértek, másrészt ki tudom röhögni, mert ahhoz mondjuk gondoskodni kellene egy 46 éves Harrison Ford, egy 37 éves  Mark Hamill, nem is beszélve a 32 éves Carrie Fisher megjelenítéséről.

Jó, akkor ezt az egész sztorit dobjuk is a kukába.

De mi is a Star Wars? Merthogy ezt a kérdést megkaptam pár napja, és én addig nem tudtam, hogy valaki nem tudja ezen a bolygón, így jól el is gondolkoztam rajta. Tulajdonképp mi is ez?

• A Srat Wars az Artúr-mondakör, a Gyűrűk ura, Harry Potter (semmiképpen nem a Trónok harca), és minden más, ami arról szól, hogy…. Nem!
• A Star Wars egy csempésszé lett, volt kadétról szól, ki nagyban szarik a nagypolitikára, kihasznál, átver mindenkit, miközben a feltuningolt teherszállítójával megállás nélkül szívatja a vámosokat. Őőőő… majdnem.
• Egy olyan, rejtélyes körülmények között született, elhagyatott bolygón élő gyermekről szól, kire a véletlen folytán rálelnek a későbbi mesterei, és akiben ott rejtőzik a végtelen harag, düh, gyűlölet, mi akkor tör véglegesen, és megállíthatatlanul a felszínre, mikor találkozik a nagy manipulátorral, ki az ember legrosszabb tulajdonságait bármikor a saját érdekei szolgálatába képes állítani.
• A tömegből felemelkedésről, és az elbukásról szól.
• Egy olyan rend képviselőiről, kik képesek érezni, és irányítani azt az energiát, mi áthatja a teret, az időt, és mindent, mitől galaxisok formálódtak a világegyetemben.
• Azokról a katonákról, és történeteikről, kiket azért alkottak, hogy meghaljanak egy olyan eszméért, mi csupán a hatalom megszerzéséről, az uralkodás utáni vágyról szól.

A Star Wars mindentől szól, mit eddig megírtak, a görög mesélőktől kezdve, J. R. R. Tolkien világáig, szóval nincs benne semmi különös. Mondom én, akinek egy baszom nagy Millenium Falcon van a polcán immáron 20 éve….

Hogy milyen az új sorozat? Most majdnem leírtam azt, hogy egyáltalában nem érdekel. Azért nem, mert nem vet fel kérdéseket. Igen, talán ez a legjobb válasz. Az új sorozat eddig az utolsó Jedi haláláról szólt. Ennyi. Namost, ezzel fogod magad, és polcodon lévő 100 könyvből 47-et kibaszol a kukába, és e mellé gyakorlatilag mindent, mit megírtak, lerajzoltak a Jedi visszatér sztori kronológiai időpontja után. Szóval, eddig nem csak 5-6 hamis könyv forgott a piacon, hanem kb. az összes azzá vált.

Na, most ilyenkor mit mondasz?

Rajongóként találtál a két új filmben nem egy olyan pillanatot, mikor párás szemmel néztél ki a fejedből, és megint tízen-húszon éves lettél, ki zabálta mindazt, mi ehhez történetszálhoz akárcsak egy hajszálnyira is közelített. Mindig ott motoszkált benned a „bakszki, nemár, erre vártam!?” de sosem mondtad ki, mert inkább volt benned tisztelettel adózás az ősök iránt, mint realista látásmód. Főleg az után, hogy a Disney leforgatta a Zsivány egyest, mi gyakorlatilag a filmtörténelem legjobb, legütősebb, és még a rajongók számára is sokkolóan ható SW sztorija volt. Ez a mozi képes volt arra is, hogy az ember egy pillanatra elfelejtse a J.J. Abrams-féle irányvonalat.

Na most ezzel az új SW érával nem az a baj, hogy rossz a forgatókönyv, a rendező, a színészek, a technika, hanem az, hogy nincs tovább. Elmúlt. A Jedi rend már nem egy misztikus, a jóért, a galaxis egyensúlyáért küzdő, végtelen, izgalmasabbnál, izgalmasabb történeteket mesélős eposz fő szála. Az utolsó Jedi azzal a tudattal halt meg, hogy amit te eddig – kedves rajongó – a világokba magasztaltál, azt szart sem ér, és bár az utolsó pillanatban megmutatja, hogy képes egy végső áldozatra, egy epikus „ilyenre vártál, mióta csak létezik a SW” jelenetben, de vele együtt válik köddé minden, mi reményt adna arra, hogy folytatódjon ez a nagy kaland.

Solo nem fog megőrülni a gyerekeitől, Leia nem szív a politika szeméthegyében, Luke nem küzd meg a magában lévő gonosszal, nincs új Jedi rend születőben, minthogy új köztársaság sem. Rendben, ezeket 25 évvel ezelőtt kellett volna forgatni, de…

Jövőre a jó megküzd a rosszal, kiről kiderül, hogy nem is rossz, majd jönnek a köztes sztorik, időugrások, biztos találunk majd számunkra szimpatikus karaktereket, nagy ívű jeleneteket, lesznek áldozatok, a gonosz néha felüti a fejét, esetleg felül is kerekedik, villanhatnak fénykardok, születhetnek új csempészek, vagy visszatérhetnek régiek, fiatalon.

Ez már nem számít annak a korosztálynak, ki ebben nőtt fel, és aki már akkor milliószor többet tudott, képzelt erről a világról, mint azok, akik most a kamera előtt (vagy mögött) megpróbálnak egy új legendát alkotni, elsikálva ezzel a több évtized alatt felépített, egy messzi-messzi galaxisról szóló elképzelésünket.