Csak megírom már, bár sok közöm nincs hozzá. Nincs hozzá közöm?

Dilemmám van…

Tegnap bejelentette a „sajtó”, hogy az ország legnagyobb elérhetőséggel rendelkező autós sajtótermékéből kivonul a komplett csapat. Azt mondja a Social Blade, hogy 15 év, immáron 320k feliratkozó, 238m elérés (az elmúlt hónapban cca. 2,8m). E mellet ott az összes többi közösségi média platform, amit ha nézel, akkor azt látod, hogy naponta pár tízezren azért beszélgetnek emberek arról, ami azon a helyen folyt. Ez egy akkora országban történik, aminek lakossága cca. 2/3-a Tokió lakosságának, magarán egy értékelhetetlen méretű országban, célzott érdeklődésű közösségnek, egy elég értékelhető méretű „lap” született, majd tűnt el egyik pillanatról a másikra.

Ok! Vonod a vállad, mondod, hogy ez egy ilyen ország, aztán bekapcsolod a TV-t, és kiégeted az agyad a reklámokkal, meg a reklámok közötti hazugságcunamival, és mindezeket megszakítva „B” kategóriás sorozat, meg film jelenetekkel.

Viszont van egy olyan közönség (közösség?), aki már rég letett arról, hogy bekapcsolja a TV-t, és rándítsa a vállát. Ők olyan tudatosak, vagy próbálnak tudatosak lenni abban, hogy irányítani szeretnék saját világukat, mert kell nekik az az illúzió, hogy az életük a saját kezükben van. Ők feliratkozók a különböző média platformokon. Támogatnak rendszereket annak érdekében, hogy az illúzió fennmaradhasson, legyen az napi sajtó, vlogok, podcast, vagy bárminemű csatorna a weben.

A tudatos vásárló megbecsülése? Hehh….

Amennyiben a tudatos vásárlót megbecsülnénk, akkor a világunk az egyik pillanatról a másikra omlana össze, hiszen a tudatos vásárló csak nagyritkán vásárol, így összeomlasztana mindent, ami arról szól, hogy költsd a pénzed, mert attól megy a gazdaság, abból vannak munkahelyek, abból van pénz, amiből minden szart meg tudsz venni, és ez egy szupi körforgás, amiben szépen elpusztítjuk azt a környezetet, amiben még élni tudunk. Dilemma, hogy a tudatos vásárló ebben a világban érték-e még, vagy jól van-e így ez, ahogy van?

Mit akarok ebből az egészből kihozni?

Amennyiben viszonyítani akarok, akkor az, hogy ebben az országban milyen politikai közösség irányítsa a mindent, a választópolgárok 14%-os többségének kellett letennie a voksát (1,1m). Ebben országban a 16–74 éves korosztály 90%-a használja napi rendszerességgel a webet, ami 7,1m ember. Ennek több mint 4%-át volt képes elérni egy a pár ember, akik sajtómunkások, akikben megbíznak rajongóik, és akik ezzel a „rajongói” számmal parlamentbe is be tudnának jutni. Majd ez a csapat január elsején kiad egy sajtóközleményt, amiben többek között az alábbi mondatok szerepelnek:

[…] Ezt a döntést hosszú hetekkel-hónapokkal ezelőtt hoztuk meg – az okait kérjük ne firtassátok, mert nem lenne sem elegáns, sem helyénvaló itt és most erről írni -, röviden azért, mert úgy gondoljuk, hogy haladnunk kellene előre. Arra, amerre mi szeretnénk és úgy, ahogyan mi szeretnénk. […] Mi mindent megtettünk. De most többet kellene, másképpen. Senki nem érzi jobban a gép rezdüléseit, mint a gépészek a gépházban, senki nem ismeri jobban a nézőit a tartalomgyártónál, olvasóit az írónál […]

Nahkérem, az itt a dilemma, hogy…

…ha a tartalomgyártó egy pillanatra is érzékelte volna a nézői (tudatos vásárlói) rezdüléseit, akkor kiáll a gépolajos kezű Józsik, meg Bélák elé, és nem próbál „politikailag korrekt” búcsúüzenettel lelépni. Rettentően sok rádiót, napi sajtóterméket láttunk megszűnni, vagy átalakulni az elmúlt 15 évben. Mind becsülendő volt a nézők, hallgatók, olvasók felé, amikor nem a bullshit érkezett a képbe, hanem megmondták, hogy nem fér bele a készítők világába az, hogy…. és nem hajlandóak meghajolni az előtt, hogy….

Szóval, a kérdésem az, hogy a tudatos vásárló, aki elkezdte úgy gondolni, hogy a megfelelő illúzió felé halad, most vajon mit is érez akkor, ha az általa követett, szeretett, támogatott platform egyszer csak azt mondja, hogy „Viszlát, és kösz a halakat!”, majd lelép a picsába?